Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
r Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 319 hogy nincs magyar autóbusz, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De lesz!) de épen ezért arra kérném, méltóztassék sék sürgősen odahatni, hogy a magyar autógyártás mielőbb nagy lendülettel megindul!.ion, hogy az országnak ebbeli szükségletét kielégítse. Hiszen voltain bátor rámutatni arra, amire Farkas Elemér igen t. képviselőtársam itt rövM szavaikkal rámutatott, hogy főleg épen a külföldi autók beözönlése okozza azt, hogy keri&sikedelimi mérlegünknek olyan rendkívül nagy passzivitása van. ment 20—30 millió megy ki minden évben automobil cél iáira ebből az országból. Minél előbb szükséges tehát az, hogy megálkottassék egy szabályzat, — egyelőre ministeri rendelet alakjában — amely lehetővé teszi az automobilizmusnak bevezetését. Hajlandók volnánk mi egyébként magyar márkát is vásárolni, mert tudomásunk szerint a Rába-gyár gyárt kocsikat, amelyek egyelőre csak teherautomobilok ugyan, azonban megfelelő átalakítással a teherautókat esetleg személyforgalomra is be lehetne rendezni. Arra kérem tehát az igen t. minister urat, akiről tudom, hogy a közlekedési érdekeknek első istápolója, méltóztassék akár rendelet, akár törvény formájában, — az utóbbit szeretném — több tapasztalattal és a közúti törvénnyel kapcsolatban idehozatni, de legalább egy rendelettel segiteni azon, hogy az országban az automobilközlekledés, az automobilizmus nagyobb mértékben meginduljon, mert mondhatom, hogy tényleg vannak egyes vidékek, ahol erre szükség van, amely vidékek ezt igénylik. Elégséges ismételten hangsúlyozni, milyen borzasztó baj az, hogy nem használunk ki minden, még a legkisebb alkalmat is abban a tekintetben, hogy a magyar munkásságnak kenyeret adjunk, és a magyar gyáripart is a legteljesebb mértékben alimentáljuk. Csak ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Ház! Az útügyi törvénytervezet revíziójával kapcsolatban vagyok bátor a t. Ház és a t. minister ur figyelmét felhívni a közmunkaváltság kérdésére. Nem akarok ennek történetére bővebben kitérni, nem akarom ennek ódiozus voltát fejtegetni, sőt készséggel elismerem, hogy 1926 óta, amióta megszűnt annak lehetősége, hogy az igavonóállattal biró gazda, azonfelül, hogy megfizette útadóját, lerótta a közmunkaváltságot készpénzben, még természetbenileg köteles munka teljesítésére köteleztetett, sok keserű panasz szűnt meg. Készséggel és örömmel regisztrálom azt is, hogy az 1927. év folyamán a közmunkaváltság tételei leszállittattak és bizonyos arányosítás állt be, amennyiben a váltságösszeg az igásállat darabszáma után vettetik ki, nem pedig a kettes- és négyesfogatok után, ami a kisebb gazdaközönségnek lényeges könnyebbülést hozott, mégis hangsúlyoznom kell, hogy szerény felfogásom szerint azok a kötelezettségek, amelyekre a közmunkamegváltás összege fordittatik, nevezetesen a községi és megyei utak fentartása, közhasznot jelentenek és az volna a helyes, ha a közhaszon érdekében ezek a terhek közadó, vagy pótadó utján fedeztetnének, nem pedig közmunkából vagy közmunkamegváltásból. Nem tartom helyesnek azt a felfogást, hogy az járuljon ezekhez a terhekhez, aki az utat használja és ezen az alapon történjék a kivetés az igavonóállat tulajdonosra. Ezeknek az igavonóállatoknak nagyrésze sohasem teszi a lábát azokra az utakra, különösen megyei utakra, amelyeknek fentartására a tulajdonos annyi áldozatot hoz. Méltóztassanak csak gondolni a kiépített utaktól távol eső faluk, tanyák és puszták iga vonóállataira. De ha arra az alapra helyezkednénk, hogy az igavonóállatok után vettessék ki ez a közteher, akkor is súlyos aránytalanságokat látunk. Nevezetesen ugyan az a váltságösszeg: terheli az alárendeH minőségű és természetesen ezzel arányban álló piaci értékű és igavonóerejü állatot, mint az értékeset. Hogy közelebbről megnevezzem, annak a 80 pengő forgalmi értékű igavonóállatnak tulajdonosa ugyanolyan váltságot fizet, mint amennyi a hat-nyolcszor értékesebb, prima minőségű nehéz igásló vagy ökör után fizetendő. Ezek 'olyan aránytalanságok, amelyek megszüntetését közgazdasági és szociális szempontból egyaránt kívánatosnak és sürgősnek tartom. Arra kérem a t. minister urat, hogy az utitörvény revíziója alkalmával méltóztassék fontolóra venni, nem volna e helyesebb — szerény nézetem szerint igen — ezt a szükségletet, nevezetesen a községek és vármegyék utfentartási szükségletét közmunka, illetőleg annak váltsága helyett közadóból vagy adópótlékból fedezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Igen!) A minister urat illeti a szó. Herrmann Miksa kereskedelmi minister: T. Képviselőház! Én igazán csak futólagosan akarok egyes főbb témákra rátérni és pedig azért, mert az én ibolyatérmészetem másképen nyilvánul meg, mint ahogy azt Kun Béla igen t. képviselőtársam kifejtette. (Derültség.) ö azt mondta, hogy tegnapi beszédemben elhallgattam fontos pontokat, amelyeket ő kényeseknek tart és amelyek diskusszióját ugy akartam félretolni, hogy ibolya módjára elrejtettem azokat. Nem, kérem. A dolog ugy volt, hogy amikor én szükségét láttam annak, hogy tegnapi beszédemben kifejtsem — legalább a legfontosabb pontokban — nézeteimet, épen az én ibolyatermészetem abban nyilvánult meg, hogy azután már lehetőleg megrövidítettem felszólalásomat, hogy a képviselőknek alkalmuk legyen különböző tárgyaikat előhozni. De az elhangzott felszólalások között volt pár téma, amelyet egészen röviden érintenem ki-11. Talán nem egészen név szerint veszem sorra ezeket, mert hiszen ugyanazzal a tárggyal többen is foglalkoztak. Először is az uj kényszeregyességi kvóta megállapítása nem külföldi befolyásra történt, hanem a dolog ugy folyt le, hogy a kormány azt látta, hogy az állapotok a kényszeregyességgel kapcsolatosan tarthatatlanok. Itt annyi mindenféle visszaélés van, hogy szükségesnek mutatkozott ebbe a kérdésbe belenyúlni. Igaz, hogy mikor az igazságügy minister ur elkészítette a rendelettervezetet és összehívta a mimsteriumckat, de az érdekeltség főbb csoportjait is, akkor ezen az értekezleten valamennyien a 60%-os kvóta ellen nyilatkoztak. (Malasits Géza: Esy eset kapcsán kellett ezt a törvényt megcsinálni!) A ministertanács ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott és akor az a vélemény alakult ki, hogy ezt a kvótát fel kell emelni, és pedig azért, mert itt a hitelképesség, illetőleg a mi hitelünk érdekében bizonyos visszaéléseket tovább tűrni nem lehet. Konstatálnom kell