Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
Àz országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. 23 dálkodás i ezekkel a vagyonváltságföldekkel? A törvény szerint a pénzügyminister ur dirigál a földmivelésügyi i minister úrral egyetértőleg. Kérdezem: vájjon ezek a vagyon váltságföldek kivétel nélkül, az utolsó talpalatnyi földig^ hasznositva vannak-e vagy nincsenek, mert én megint csak tudok konkrét esetet arra, hogy f műveletlenül is maradt itt-ott vagy on váltságföld, tisztán az adminisztráció nehézségénél fogva. Tisztán kell látnia tehát a törvényhozásnak, A kormány beállít itt a költségvetésbe 8,480.000 pengőt, mint a vagyonváltságföldek haszonbérét, de nem tudjuk elbírálni tájékoztatás biján, vájjon a kormány hűen sáfárkodott-e a vagyonváltságföldekkel, helyesen, okosan vagy — ahogy mondani szokták — okszerűen gazdálkodott-e, helyesen gyümölcsöztette, helyesen hasznositotta-e azokat vagy nem. így első' látásra az 500.000 pengőt, mint kezelési, mint beszedési költséget soknak kell ítélnem tájékoztatás hiján, viszont a 8,480.000 pengő haszonbért ugyancsak tájékoztatás hiján kevésnek kell Ítélnem. Kritikám tehát sántit és mert nincs- támpontom, nem is lehet teljesen alapos. Ugy vélem, a kormány hasznos szolgálatot tenne a nemzetnek, ha ezt a kérdést a nagy nyilvánosság előtt, palám et publice feltárná. Igen nagy szolgálatot tenne, ha el tudnánk birálni azt a kérdést, hogy mi van a vagyonváltságföldekkel, mennyi Thasználtatott eddig már fel*? Igen helyes volna, ha a ministerelnök ur nyilatkozni méltóztatnék abban a tekintetben, mi a szándéka a kormánynak azokkal a vagyonváltságföldekkel, amelyek az állam birtokában maradtak, mint feleslegesek, amennyiben földbirtokpolitikai célokra igénybe nem vétettek. Elhangzott már ebben a teremben a ministerelnök urnák egy nagyon érdekes birtokpolitikai programmja a földbirtokreform befejezte utáni időkre vonatkozólag. Érdekes volna tudni, hogy ezt a programmját a ministerelnök ur ma is fentarja-e vagy nem és a vagyonváltságföldekből megmaradt földbirtokokkal van-e valamelyes olyan birtokpolitikai célja, amelyet ma a nagy nyilvánosság elé hozhat és amelynek a nagy nyilvánosság elé hozatával a közérdekeit szolgálná. Ezeket tartottam szükségesnek a vagyonváltságföldekkel kapcsolatban megemlíteni. Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik'? Szabó Zoltán jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: Igen ti. Ház! (Gaal Gaston: Vagy annak töredéke!) Vagy annak töredéke, amint Gaal Gaston t. képviselőtársam mondja. Kabók Lajos t. képviselőtársam délelőtti felszólalásában a földbirtokrendezés kérdésével foglalkozván, sürgette a földbirtqkreformnak —• hogy ugy mondjam — újbóli és igazságosabb végrehajtását. Én ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok, azért nem, mert magam részéről a földbirtokreform kérdésének sürgős befejezését tartom_ szükségesnek, annak ellenére, hogy annak idején a földbirtokreformmal szemben elvi aggályaimat itt a Házban is kifejtettem. Magam részéről csak azért foglalkozom Kabók Lajos igen, t. képviselőtársunk felszólalásával, mert örömmel állapítom meg, hogy Kabók képviselőtársam, mint szocialista, szívesen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az úgynevezett nincstelenek földhöz, tehát magántulajdonhoz jussanak, és igy hozzájárul ahhoz, hogy a proletariátus elpolgáriasodjék. És ez annyiban egyezik az én felfogásommal és — azt hiszem — a Ház többségének felfogásával is, mert mi w azt valljuk, hogy az elpolgáriasitás az az elv, amelyet a szocializmus kapcsán hangoztatnunk kell. így tehát örömmel üdvözlöm azt a változást, amelyet a szocialista Programm szenvedett az utóbbi időkben, nem tudom, milyen befolyások következtében. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A másik kérdés, amellyel foglalkozni kivánok, szintén kapcsolatos Kabók t. képviselőtársam felszólalásával, aki hangsúlyozta azt, hogy azokat a feleslegeket, amelyek a költségvetésben megállapithatók, a munkanélküliek segélyezésére kell fordítanunk. T. Ház! A leghatározottabban szembefordulnék minden olyan tendenciával, amely a munkanélküliek segélyezését célozná. Helyes az az elv, hogy a munkanélküliségen segíteni kell munkaalkalmak teremtésével, de a munkanélküliség premirozását ab ovo elutasítanám, mert akkor a munkakerülést iktatnók törvénybe, és mindenkinek, aki a termelés eszközeivel foglalkozik, és aki a termelés lényegével tisztában van, tiltakoznia kell ezen felfogás ellen. (Esztergályos János: De nem muszáj!) A képviselő urnák szabad ezt is tennie. A harmadik kérdés, amellyel bevezetésképen foglalkozni kívánok, az, hogy a Tudományos Akadémia dísztermében lezajlott előadás után a ministerelnök úrral beszélgettünk és egy lap az én számba olyan nyilatkozatot adott, amelyet meg akarok cáfolni azért, mert azt egyszerűen nem tettem meg. Az én számba azt a nyilatkozatot adta ez a lap, mintha azt mondtam volna, vájjon a ministerelnök ur fasiszta-e már 1 ? (Jánossy Gábor: Nem, magyar ember!) A képviselő ur nagyon helyesen adta meg a választ. Én a fasizmusnak lehetek csodálója, én az olaszországi fasisztarendszerrel szemben szimpátiával viseltethetem, én mondhatom azt, hogy az olasz nemzeti géniusznak egyik megnyilatkozása, ez azonban nem jelenti azt. hogy én a fasizmust, mint olyat, magyar intézménnyé kivánnám kreálni. (Ugy van! a jobboldalon.) Épugy, amint nálunk a narancsfák nem nőnek szabadon, bizonyára vannak olyan politikai elvek is, amelyek szintén nem nőhetnek ki olyan terebélyes fákká, mint az, olasz éghajlat előnyös hatása alatt. A fasizmust illetőleg tehát, annak ellenére, hogy én az erős és rendszeres nemzeti politikának vagyok hive, azt hiszem, nálunk olyan akadályai volnának e politika megvalósításának, amelyek egyrészt ellenkeznek a magyar szellemmel, a magyar történelemmel és a magyar hagyományokkal, másrészt kül- és belpolitikai helyzetünkkel is szöges ellentétben állanak. Mert amit egy hatalmas, nagy, előnyös földrajzi fekvéssel rendelkező 40 millió lakossal biró ország megengedhet magának, azok között a körülmények között, amelyekben a fasizmus megszületett Olaszországban, az valószínűleg nem volna helyesen applikálható Magyarországon a magyar viszonyokra, mert mi tengerrel nem rent derkezünk, csonkák vagyunk és azonkívül olyan nehéz kül- és belpolitikai atmoszférában élünk, amelyben ennek a törvénynek az átültetése nálunk csak veszélyeket és nem előnyöket jelentene a magyar nemzet jövője szempontjából. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Ellenzéki oldalról elhangzott az a kritika, — azt hiszem, Rassay képviselőtársam moni dotta — hogy ezt a túlságosan olasz barátsáI got ő nem szívesen látja, mert ez angazsmánt jelent, aminek esetleg súlyos következményei
