Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

296 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A|z igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! Örülök, hogy ez a kérdés szőnyegre került, örülök, hogy azt a vádat, amelyet Rassay igen t. képviselőtársam itt hangoztatott, nevezetesen azt, hogy ez az amnesztiarendelet alkotmánysértést tartalmaz, megdönthetem, és remélem, hogy azt meg is fogom dönteni. Magamnak is az a véleményem, amit a tisztelt képviselő UT mint törvényes alapot megjelölt, hogy tudniillik a kegyelmezési jog kizárólag az államfőt illeti meg és hogy ezt semmiféle más hatóságra átruházni nem lehet. Állítom, hogy ez az államfői jo|g az amnesztiarendelettel nem érintetett és nem sértetett meg, hogy az amnesztiái jogának gyakorlása szuverén módon a bíróságra át nem ruháztatott. Az igen tisztelt képviselő ur felolvasta a rendelet 7. pontjának rendelkezését és felolvasta az 1. pont első bekezdését, amely akként rendelkezik, hogy (olvassa): »Ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbirósiálg jogerősen elitélt Öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre, vagy pénzbüntetésre«. A hatodik pontban konkrét bűncselekmények vannaík felsorolva. Ezeknek a konkrét bűncselekményeknek körét meghaladólag • kegyelemben kivánt még a kormányzó ur részesíteni olyan egyéneket is, akikre vonatkozólag: konkrété a bűncselekmény meghatározva nem volt és azt mondotta, hogy a politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt, ha rendkivül méltánylást érdemlő eset, stb. stb. A rendelkezés tehát az: kegyelemben réiszesitem azokat, akik rendkivül méltánylást érdemlő okból politikai bűncselekményt követtek el. Ennek nyilvánvaló értelme, hogy a kegyelmet tulajdonképen a; kormányzó ur Őfőméltósága gyakorolja. Minden kegyelmi rendelkezést végre kell hajtani. Vannak végrehajtási rendelkezések az első és hatodik pontban megjelölt amnesztiaesetekre vonatkozókig. Ezek egyszerű esetek, mert ezeknek elitéltjei letartóztatiáisi intézetben vannak, vagy ezeknek büntetése valahol nyilván van tartva. Konkrét bűncselekményről lévén szó, a nyilvántartó hatóság vagy a letartóztatási intézet vezetője egyszerűen mesrállapitja a törzskönyvből vagy a nyilvántartásból, hosry ez Valgy az az egyén amnesztia alá esett és ennek megállapitása, után foganatosítja az amnesztiát olyan módon, hogy az illetőt szabadlábra helyezi. ("Rassay Károly; Ez az általános amnesztia!) Bocsánatot kérek', ez az amnesztiának végrehajtása. A 7. pontban adott amnesztiát is végre kellett hajtani. Itt azonban, ahol egyéni körülmények, egyéni motívumok is oda vannak állítva az amnesztia megadásának feltételéül, amelyek megállapitás tárgvát képezik, ezek többet kivannak és többnek mérlegelését kívánják, mint azt, hogy megállapitom: a törzskönyvben ez a bűncselekmény amnesztia alál esik vagy nem. Nevezetesen meg kellett az illető egyéniségének, életviszonyainak, a bűncselekményt megelőző és az azt követő példás magaviseletének állapotát állapítani. Ezt pedig másra bizni, mint a bíróságra, nem lehet. (Rassay Károly közbeszól.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez valami uj vágányt jelent. (Rassay Károly: De igen!) Ez nem nóvum. Hivatkozom arra, hogy megvolt ez az 1921-es 159, ülése 1928 április 25-én, szerdán, amnesztiarendeletben is (Rassay Károly: Nem igy volt. Méltóztassék felolvasni!i) azokr bűncselekményekre nézve, (Rassay Károly: Amelyek hazafias felindulásból...) amelyek még folyamatban voltak. A feltételhez kötött amnesztia körülményeinek megállapitása— (Rassay Károly: De mi volt a feltétel? Azt tes. sók felolvasni!) Nincsen a kezemben, de bizonyos ilyen megállapított feltételek voltak (Rassay Károly: Nem ilyenek! Én tudom!) és ott ugyancsak a bíróság volt ezeknek a feltételeknek megállapítására hivatva. De tovább megyek. Nemcsak ez az egyetlenegy konkrétum az, amelynek alapján én azt állítom, hogy ez nem novum. Itt van az az eset, amikor az államfő a kegyelmet akként gyakorolja, hogy a szabadságvesztés büntetést átváltoztatja pénzbüntetésre és a pénzbüntetés összegének megállapítását átruházza a bíróságra. Ez is egy ilyen végrehajtás és pedig ez nem uj keletű, ez évtizedekre visszamenő dolog. (Rassay Károly: És amennyiben nem fizeti le, akkor ugyanakkora szabadságvesztést kell letöltenie. Ezt is méltóztassék hozzátenni!) Hogyne. Abszolúte semmi változás nincsen. Itt a jogkérdés az, vájjon a végrehajtásban a bíróság az amnesztiának feltételeit megállapithatja-e vagy nemi Már most, hogy ennek a 7. pontnak valójában az az értelme és az a struktúrája, hogy a I kegyelmet az államfő adja és a bíróság végrehajtja, hivatkozom magára a végrehajtási rendeletre. A végrehajtási rendeletnek a 7. pontra vonatkozó rendelkezése igy kezdődik (olvassa): »A kegyelmi elhatározás 1—7. pontja esetében az ügyben elsőfokon eljárt kir. törvényszék állapítja meg, hogy az elitélt kegyelemben részesül.« (Rassay Károly: Csak nem lesz ellenmondásban a végrehajtási utasítás magával a rendelettel.) Rátérek erre is. Ez arra mutat rá, hogy a kegyelmet nem konstruktív módon, nem rendelkező módon jelenti ki a törvényszék, hanem deklarativ módon. Deklaratív módon oly értelemben, hogy ezt a kegyelmet a kormányzó ur adta bizonyos feltételek mellett és ennek a kegyelemnek feltételei igenis bekövetkeztek. (Rassay Károly: De ő dönti el, hogy mit deklarál.) A feltételeket állapítja meg. (Zaj.) Mármost foglalkozni kívánok^ a végrehajtási rendelet további rendelkezéseivel. Indo! kul és bizonyítékul hozza; fel a tisztelt képviselő nr azt, hogy a bíróság szuverén módon, megadhatja vagy megtagadlbatja a kegyelmet és hogy ebben végzéssel határoz, amely végzés ellen jogorvoslatnak helye nincsen. (Rassay Károly: Milyen alapon?) Magái az a tény, maga az a rendelkezés, hogy jogorvoslatnak helye nincsen, bizonyítja aizt, hogy ez nem bírói eljárás, (Rassay Károly: Itt a perrendtartás!) ez egy exekutiv eljárás, ez a rendelkezésnek végrehajtása. És ha én ez. ellen jogorvoslatot adtam volna, akkor igenis méltán vádolhatnál az igen tisztelt képviselő ur azzal, hogy én bírói eljárásnak ladtam államfői jogot. De én ezt nem tettem, mert ennek a korrektivuma nem a jogorvoslat, hanem az egyéni kérvény. De továbbmegyek. Ennek a rendeletnek szelleméből következtetem és állítom azt, hogy «a bíróságnak nincsen joga a kegyelmet megtagadni, a bíróságnak csak egy joga van: megállapítani azt, hogy â kegyelemnek esete vagy a kegyelemnek feltételei fenforognak-e. (Baracs Marcel: Az ő felfogása szerint! — Rassay Károly: De ha nem állapitja meg, az mit jelent?) Akkor hall-