Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 295 el, hogy az illető kegyelemben részesül-e vagy sem, ez már nem általános amnesztia, ez már az egyéni kegyelmezés esete és az egyéni kegyelmezésnek ez a joga van fent ártva az államfőnek, ezért az egyéni kegyelemért kell a minister urnák minden egyes esetben egyénileg a felelősséget viselni, ha a kegyelmi okmányt ellenjegyzi. De ez a felelősség teljes komolytalansága, hogy ezen kiválasztás jogát az érdemesség megítélésével átruházzák, a kegyelem tudajdonkepeni lényegének jogát a bíróságra. A biróságofc három hónapig működnek ugy, hogy arról sem a kormányzó, sem a minister ur oaem tud semmit; sem a kormányzó ur nem folyhat bele, sem a minister ur, hanem a kormányzó ur nevében és a minister ur felelőssége mellett saját diszkrecionális megítélése szerint dönt a bíróság afelett, hogy Kis Péternek vagy Nagy Pálnak ad-e kegyelmet, vagy sem. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem tagadhatja meg!) Mi az, hogy nem tagadhatja meg? (Pesthy Pál igazságügy minister: Majd megmondom!) Bocsánatot kérek, azzal a ténnyel, hogy három hónapig joga van neki a kegyelmet megadni, joga van ahoz is, hogy az Ítéletet félre teszi és nem ad kegyelmet. Ha arra utal a minister ur, hogy az illető megpróbálhat külön kegyelmet kérni a kormányzó úrtól, ahoz természetesen joga van. De ahoz joga van a biróságnak, hogy az üggyel nem foglalkozik, azt félreteszi, még akkor sem foglalkozik vele, ha a felek kérik. Azt mondhatja a minister ur, hogy a felek nem kérhetik a kegyelmet. Kérhetik, ha pedig kérhetik, akkor a biróságnak joga van helyt adni a kérelemnek, vagy megtagadni azt. Ha megtagadja, abban az esetben az kö^tkeshetik, hogy^ a • kegyelmi kérvéaiyt egyszerű kegyelmi kérvénynek minősíti, amelyet felterjeszt a minister úrhoz. De a dolognak ez a része nem változtat a kérdés másik oldalán, hogy joga van neki meg is adni a kegyelmet, amikor pedig a minister úrhoz a kérvényt fel sem terjeszti és az nem is tartozik a minister úrhoz. Ami itt különösen elénk ugrik, az. a körülmény, hogy a bíróságra bízták rá az amnesztia kérdésének szuverén, diszkrecionális utón való elintézését. Állami kö jogunk sarkalatos tétele, hogy a bíróság szervezetét, hatáskörét, számát, beosztását egyedül és kizárólag a törvény szabhatja meg. A végrehajtó hatalomtól való függetlensége _ épen abban dokumentálódik, hogy a végrehajtó hatalom nem avatkozhatik bele az ő működési jogkörébe. Ami itt történt, az az, hogy az igen t. minister ur által ellenjegyzett amnesztia-rendelet és végrehajtási utasítás egy egészen uj jogkört jelölt ki a bíróságoknak; mert hiszen eddig is volt a biróságnak kegyelmezési ügyben jogköre, de ez a kegyelmezési ügyben való jogköre a vélelmezés volt, még abban az esetben is, amikor halálos Ítéletet hoztak, amikor kötelező volt a véleménynyilvánítás. A véleménynyilvánításon túl nem mehetett; az a vélemény a világon senkit sem kötött, mert az államfő attól a véleménytől függetlenül adta meg a kegyelmet, vagy tagadta meg a kegyelmet az elitélttel szemben. Most a t. minister ur tovább ment egy lépéssel és a véleménynyilvánítás helyett döntési joggal ruházta fel a bíróságot. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ab szolute nem!) Hát, bocsánatot kérek, az amnesztia-rendelet és a végrehajtási utasítás elolvasása után mindenki előtt világos, hogy a bíróság szuverénül dönti el, hogy az illetőnek ad-e kegyelmet, vagy nem ad kegyelmet. Ha ezek után azt méltóztatik mondani, hogy nem döntési joggal ruházták fel, akkor csődöt mond az én törvényolvasási tudományom. Mármost, t. Ház, ez ellen nekem közjogi szempontból súlyos aggályokat kell hangoztatnom, és e súlyos aggályaimat még csak betetőzi az igen t. minister ur végrehajtási utasítása, amely egészen egyszerűen azt mondja, hogy : »A királyi törvényszék határozata ellen nar~ orvoslatnak nincs helye« és ezt megelőzőleg pedig megállapít jaf, hogy: »A kegyelem feltételeinek megállapítása kérdésében a bíróság indokolt végzésben dönt«. Honnan vette az igen tisztelt minister ur azt a jogot, hogy megállapítsa, hogy ez ellen a végzés ellen nincs fel folyamodásnak helye 1 ? Én a törvényt ugy ismerem, hogy a perrendtartás 378. §-a azt mondja, hogy végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye, hogy azt a törvény ki nem zárja. Mármost az igen tisztelt minister ur kreált itt egy jogkört a bíróság részére, abban a jogkörben a biróság szabadság felett dönt, szabadságot ad meg valakinek, vagy tagad meg valakitől. A minister ur utasítja, hogy indokolt végzést hozzon és ugyanakkor, nem tudom, honnan vett jog alapján, megállapítja, hogy ez ellen a végzés ellen pedig felfolyamodásnak nmcs helye. Tisztelt minister ur! A bíróságok jogkörét és a bíróságok eljárási szabályait csak a törvény szabályozhatja, a minister urnák arra ingerenciáija nincs. Igen t. Ház! Igyekeztem röviden előadni azokat a közjogi aggályokat, amelyek engem ezzel az amnesztia-rendelettel szemben eltöltenek. Miért tartom én fontosnak, hogy ezt a kérdést idehozom? Nemcsak azért, hogy egy ilyen átmeneti idő alatt, amilyenben ma élünk, az államfői jogok csorbitatlanságát^megóvjuk, hanem szükségesnek tartom annál inkább, mert ez nem egy monarchikus kérdés, miután Franciaországban köztársaság van, mégis a kegyelmezési jog az államfőt illeti meg, mint a végrehajtó hatalom fejét. Ma nem látom azt az erős ellenállást és védelmet, amelyet egy monarchikus kormányzatban vagy egy végleg kialakult alkotmányos életben az államfői jogok védelmét illetőleg fel kell tételeznem.Nem látom ezt az erős ellenállást és védelmet, tehát ebből a szempontból tartom szükségesnek; szükségesnek tartom a bírói függetlenség és a hatalmak elválasztása szempontjából ennek a f kérdésnek a világos tárgyalását és eld^-^sét, és harmadszor: szükségesnek tartom a megkegyelmezettek érdekében, mert egy ilyen alkotmányjogi sérelem alapján adott kegyelem az én véleményem szerint megtámadható és jöhet olyan idő, amikor megtámadják, amikor a megkegyelmezettől meg fogják kérdezni: »Milyen alapon vagy te szabadlábon, milyen alapon nem töltötted ki a büntetésedet?« és a felelet az fog lenni, hogy: »Nem töltöttem ki, mert az elsőfokú törvényszék Iksz tanácselnök vezetésével nekem kegyelmet adott, engem kegyelmezettnek nyilvánított«, és jöhet egy szigorú, strikt felfogás, amikor az illetőkkel szemben ez a kegyelem nul lifikál tátik. Tehát azok érdekében is szükségesnek tartom. A minister ur tagadólag int. Engedje meg, hogy egyenesen megkérdezzem, hogy megdönthetetlennek és megváltoztathatatlannak tartja-e az igazságügyminister ur ezeket a kegyelmezéseket, amelyeket itt adtak. (Pesthy Pál igazságügyminister: Teljesen!) Tisztelettel kérem a választ interpellációmra. 41*
