Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 287 mányzat szelleméből fakadnak, az ottani szokásokból erednek, viszont azonban igazságtalanok, törvénytelenek, szabálytalanok és azonfelül pedig sértik a már létező vállalatok érdekeit. A kereskedelemügyi minister urnák vissza kell emlékeznie arra az időre, amikor az ipartörvény módosítását tárgyaltuk. Ez 1922-ben történt, s azt hiszem, ő már akkor kéviselő volt. Az 1922-es új törvényben vörösfonalként húzódik végig az érdekképviseletek mégha Igatásának kötelezettsége egyrészt, másrészt pedig a már létező ipari vállalatok érdekeinek megóvása. Ezen alapul az egész, Ha tehát alakult ez az uj részvénytársaság, arra is vonatkozik ez a törvény. Ennélfogva az érdekképviseleteket meg kellett volna hallgatni, de ez nem történt meg, s a már létező vállalatok érdekeit meg kellett volna óvni, de ez^ sem történt meg. Ez a vállalat olyan kiváltságokat élvez, hogy pl. az autóbuszai, amelyeket itt rendelt, a megrendelési időre nem készül tek el, de azon, hogy nem készültek el az autóbuszai, könnyen túltette magát a rész vény társaság : egyszerűen beadott a kereskedelemügyi minister úrhoz olyan kérvényt, amelyben kérte, hogy teherautókon is fuvarozhasson személyeket. És a kereskedelemügyi minister ur törvénytől eltérőleg (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Milyen törvénytől *? !) rendeletektől, szabályrendeletektől eltérőleg. mindentől eltérőleg megadta ennek a részvénytársaságnak ezt a kiváltságos jogot. Ilyenformán a részvénytársaság most teherkocsikon személyeket fuvarozhat és ilyen módon csinál konkurrenciát a már létező vállalatoknak. A kereskedelemügyi ministeriumban az elmúlt napokban egy ankét volt, amelynek célja épen az volt. hogy a szakköröket megkérdezze a kereskedelemügyi minister mi a véleményük az ilyen kombinált vegyesjáratuk tekintetében, tehát a személy- és áruszállítás kombinálása tekintetében. Kár, hogy nem a kereskedelemügyi minister ur, vagy nem az államtitkárja vezette személyesen ezt a tanácskozást, mert akkor meghallhatta volna az ottani felszólalásokat. Meghallhatta volna, hogy a rendőrség a leghatározottabban tiltakozik az ilyen privilégiumok ellen, mert a rendorséa nem képes teljesíteni a maga kötelességeit, amelyek ráhárulnak a gépjármű-közlekedés ellenőrzésével kapcsolatosan. Az ilyen, személyeket r

és árukat vegyesen fuvarozó jármű megterhelésének nagysága és menetsebessége a rendőrség által nem ellenőrizhető, s a kihágást elkövetők nem üldözh tők, mert ez ellenkezik minden szabállyal. A kereskedelemügyi minister ur azután meghalbhattá volna, hogy a privilegizált Mavart című vállalatnak vezérigazgatója milyen két botrányos beismerést tett az ankéten. Már múlt felszólalásomban perhoireszkáltam, hogy az Államvasutak és a többi vasutak létesítenek ilyen részvénytársaságot, amely kilométerenkint 7 fillérért szállít, és azt mondottam, bogy ez szemfényvesztés, mert kilométerenkint 7 fillérért nem lehet szállítani utasokat. Megkérdezhet akárkit az igen t. kereskedelemügyi minister ur, aki ért valamennyire a dologhoz s az meg fogja mondani, hogy 7 fillérért kiIométei*enkint lehetetlen személyeket szállítani. Ez a privilegizált vállalat ellenben kiáll a régi vállalkozó mellé s amikor annak a kereskedelemügyi minister ur által megállapított 12 filléres jegyeket kell kiadnia kilométerenkint, akkor mellé áll a koukűrrens 7 filléres jegyekkel. Természetes dolog, hogy ez a másiknak megölésére vezet. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Mert olcsóbb !) Ugy azonban, hogy a Máv. ráfizet erre, mert 7 fillérért szállítani nem lehet. A vezérigazgató beismerte, tényleg igazam van abban, hogy 7 fillérért kocsikilométerenként nem lehet szállítani, ellenben azt mondotta, ők számitásukat ott találják meg, hogy ugyanazokon a kocsikon árudarabokat is szállítanak. Ez a beismerés egyrészt nagyon szép, őszinte szó, de másrészt annak is beismerése, hogy ez tulaj donképen nem tiszta, sőt ez majdnem piszkos konkurrencia, mert az árudarabokon elért bevételből akarja a személyszállítás olcsóságát pótolni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Ezért nem haragszik, azt, hiszem, senki az utasok közül ! — Ugy van ! a jobboldalon. - B. Podmaniczky Endre : A közönség nem haragszik érte !) Az intelligens közönség haragszik érte, a nem intelligens nem haragszik. Az intelligens közönség ugyanis tudja, hogy ez csak deficitet jelent az Államvasutak számára, tehát végeredményben mégis csak az adófizető az, ahova visszatér ez a görbe. A másik dolog az, hogy ez a privilegizált vállalat a maga menetrendjeit akként állapítja meg, hogy ez már a létező vállalatok érdekeit direkte sérti. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az interpelláció indokolására szánt idő letelt. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház! Ugyanabban az órában és percben, amelyben a régi vállalkozó indit, odaáll az államilag privilegizált vállalat kocsija is, és igy ahelyett, hogy a közönség érdekében a menetrendeket összeegyeztetnék, konkurrálnak egymással, száguldoznak az országutakon, versenyeznek egymással és ezzel rongálják tízszerte jobban az utat. Ebből kifolyólag olyan egészségtelen verseny keletkezik, amelyből senkinek haszna nincs. Egy normális, egészséges verseny mindenesetre olcsóbbá tehetné a személy- vagy áruszállítást, ez azonban nem. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációját befejezni. Szilágyi Lajos : Befejezem mindjárt. (Derültség.) Én azt kell, hogy kérjem, hogy választassák el a magyar államvasutaknak ez a vállalkozása a budapesti autótaxi-részvénytársaságtól. Választassék el az irodahelyiségét illetőleg, választassék el az ügykezelését illetőleg, választassék el a garázsa, választassék el a javítóműhelye, mert nem tudjuk igy törvényhozói kötelességeinket teljesíteni, nem tudjuk igy ellenőrizni a kérdéseket, különösen, ha egy ilyen államilag privilegizált vállalat, még ráadásul egy magánembernek, Haltenberger Samu budapesti lakosnak a kezében van. Ez teljesen lehetetlen dolog. Befejezésül csak azt kell, hogy kérjem, hogy ezt a részvénytársaságot méltóztassék a kormánynak alapszabályszerü kereteibe visszaszorítani, méltóztassék belekényszeríteni abba, hogy a létező vállalatok érdekeit respektálja, ha pedig azokat respektálni nem hajlandó, váltsa meg a már létező vállalatokat. Ez alapszabályszcrü kötelessége, és ezen alapszabályszerü kötelessége alól nem szabad a kormánynak ezt a vállalatot mentesíteni, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Ez nem kötelessége, hanem joga !) mert mikor a kormány mentesíti őt ezen alapszabályszerű kötelessége alól, akkor magára nézve előnytelen beállításban állítja az egész kérdést oda. Ezekkel kívántam indokolni azokat a kérdéseket, amelyeket a miniszterelnök úrhoz intézni bátor voltam. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister szólásra jelentkezik.) A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! A képviselő ur hozzám is intézte ezt az interpellációt. (Szilágyi Lajos: Nem!) Elnök : Az interpelláció a bejegyzés szerint 40*