Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 283 ügy minister ur, akkor sok kérdésről szó esett volna már itt. Ha provokálni méltóztatik, akkor még majd más dolog is szóbakerülhet itten (Kuna P. András : Könnyű Katót táncba vinni ! — Derültség jobbfelöl. — Malasits Géza : Látom, Almásynak köszönheti mandátumát !) Figyelmébe ajánlom a belügyminister urnák a Budapesti Közlöny cimü hivatalos lapot, amely szerint Almásy Sándor főispán urat 1927 június 26.-án mentették fel biliar megyei főispáni megbízatása alól. Nagyon könnyen megállapítható, hogy amit én mondottam, az az első szótól az utolsó betűig igaz. Hogy újra szóyátettem, annak a belügyminister ur az oka. Én a főispán urat mindenesetre címbitorlónak tartom. (Farkas Gyula : Neki tes»ék megmondani !) És mindenesetre ennek az eljárásnak kritikáját avval a két régi magyar kifejezéssel tudom a legjobban megvilágítani, amelyet ma egyik képviselőtársam mondott, mind a kettő régi eredetű szó : az, amit a főispán ur ezzel végzett, álorcásság és vértagadás. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért, ismét rendreutasítom, (B Podmaniczky Endre : Hallatlan ! Hogy lehet egy embert, aki nincs jelen, sértegetni !) Szilágyi Lajos : Szükségesnek tartottam ezt megállapítani, azon felszólalás következtében, amelyet á belügyminister ur tegnap tett. Mielőtt azonban felszólaltam volna, régi parlamenti ember lévén, a gyorsírói jegyzeteket magam elé tettem és azokból ámulva láttam, hogy a belügyminister ur kijavította saját beszédét. (Kuna P. András : Joga volt ! — EUenmondások a szélső baloldalon j Ha pedig nem a belügyminister javította ki, akkor kijavították a belügyminister ur beszédének előttem fekvő szövegét. Az eredeti szöveg a belügyminister ur szerint igy szól (olvassa): »A felszólalás nem fedi a valóságot.« Nagy a gyanúm, hogy igy is hangzott el ez a felszólalás, mert az Esti Kurír című lap pl. szórói-szóra így irta. (Mozgás a jobboldalon. — Kassay Károly : Ha a naplót szórói-szóra hozza, már az is baj. — Kuua P. András : Rassay utána néz, mindig kijavítja a naplót ! — Rassay Károly : Csak félhat előtt vitatkozom ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ki van pedig javítva ez a megállapítása arra, hogy : »anélkül, hogy a való tényállásról igyekezett volna tudomást szerezni.« Bocsánatot kérek, a gyorsíróknak nincs joguk, hogy ilyen javításokat eszközöljenek a beszédeken : ez a javítás pedig benne van a naplóban. Ez már maga mutatja azt, hogy a belügyminister ur önmaga később rájö t arra. hogy amikor az szaladt ki az ajkán, hogy valótlan dolgot mondottam, akkor tévedett. Elnök: Almásy László képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A házszabályok 205. §-ának a) pontja értelmében a szó a képviselő urat megilleti. Almásy László : T. Képviselőház ! Nekem abszolúte nem volt szándékom ebbe a kérdésbe beleavatkozni, vagy felszólalni, mert amikor a képviselő ur ezt a kérdést szóvá tette, nem is voltam jelen. Nem az én személyemről beszélt, de beszélt a tesvéremről. Azt gondolom, hogy az a képviselő, vagy bárki, akiben a rokonság, a testvér iránti szeretet és kegyelet él, egészen természetesnek fogja találni, hogy ebben a kérdésben felszólaljak. A képviselő ur, mint rendesen túlzott, igazságtalan volt és az a politikai ellentét, melyben ő és a volt biharmegyei főispán van, okozta, hogy túlzásokra, igazságtalanságokra ragadtatta magát, sőt a képviselő urrál ebben a kérdésben bizonyos rosszindulat is megnyilatkozik. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az ő felszólalása határozottan a kegyelet és a tisztelet rovására megy. (Ugy van î a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Nem szokta m a kegyelet ellen véteni.) Kérem, méltóztassék megengedni, hogy én is szólhassak pár szót ; én Önt nem zavartam felszólalásában. A képviselő urnák ez a felszólalása — újra azt kell mondanom — a politikai gyűlölet határán ugyancsak túlmegy. Ez a képviselő úrhoz nem volt méltó, mert hiszen a képviselő ur erős családi érzést és kegyeletet sértett meg. (Szilágyi Lajos : Ez nem áll ! Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom! A családot neu sértegettem!) Elnök : Csendet kérek ! Almásy Lász.ő : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék zavarni, hadd mondjam el és indokoljam meg... (Szilágyi Lajos : A képviselő urat nagyrabecsülöm, fivérét nem !) Elnök : Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni. Almásy László : Hitványság és gyávaság volna tőlem, ha testvéremet megtagadnám és amikor a képviselő ur ilyen váddal illeti, akkor én hallgatnék és nem szólalnék fel. {Ugy van ! jobbfelől.) Mélyen t. képvise ő ur, újra hangsúlyoznom kell, hogy ön kegyelelet és tiszteletet sértett, mert hiszen a mi családunkban a családi érzés igen nagy mértékben ki van fejlődve, mi a mi szüleink és ősszüleink iránt a legnagyobb kegyelettel, tisztelettel és szeretettel viseltetünk. Több mint 50 éve, 1877-ben halt meg édesapám. Az ünnepélyes gyászmisére minden évben az egész család összegyűl, azon Almásy Sándor mindig résztvesz és az egész vármegyében ismerik családunkat az erős szülői és testvéri szeretetről. Amikor a képviselő ur azt állitotta, hogy Almásy Sándor családját Cs származását megtagadta, ezt a, családi érzést, ezt a kegyeletet mélyen sértette. Nincs szükég arra, tisztelt képviselő ur, hogy az ilyen természetű kérdések politikai vonatkozások tárgyai legyenek. Hiszen a képviselő ur beállítása teljesen hamis és az igazságnak nem felel meg. Mert nem Almásy Sándor volt az -— nem akarok ezeknek a kérdéseknek vitatásábabelemenni — aki elrendelte azt, hogy az az előnév oda felirassék-e vagy nem. Hiszen gyakran történik tévedés ; hogy mást ne említsek, amikor az ő installációja volt, amelyen én is jelen voltam, az alispán engem, Almásy Lászlót szólított, hogy én tegyem le a főispáni esküt. Tévedés történt. A képviselő úrral is megtörtént, hogy amikor együtt voltunk a gyüjtőfogházbanibecsukva, jött egy rendelkezés, hogy Szilágyi Lajos szabadlábra van helyezve és akkor a képviselő ur, aki késő >b jött be a gyűjtőfogházba, mint mi, azt a megjegyzést tette, hogy nem marad már azon a helyen, nem is szeretne ott maradni azokkal, akik ott maradtak. Másnap vagy harmadnap kitűnt, hogy tévedés volt abban a határozatban, mert a képviselő ur nevét tévesen vették s harmadnap azután megint vissza kellett térnie. Szóval tévedések fordulnak elő, a képviselő ur azonban mindig rosszhiszeműséget keres e-zekben, pedig lehetnek tévedések, amelyek nem rosszhiszeműségre vezethetők vissza. Ezek családi természetű dolgok, genealógiai kérdések, nem idevaló kérdések. A mi családunk — én jöjjek elő ezekkel a kérdésekkel, hiszen olyan ízléstelen dolog ezeknek bizonyítása (Ugy van! jobbfelöl.) —, szintén onnan származott, ahonnan a másik Almásy-család. Kétszáz éve vagyunk Jászberényben, őseink és eleink mindig előkelő közéleti szerepet töltöttek be. Amikor a képviselő ur azt állítja, hogy Almásy Sándor családját és származását megtagadta, ebben már bizonyos inszinuáció rejlik az ősök emléke iránt. A képviselő ur maradjon amellett, hogy a polgármesterrel szemben van-e helye a fegyelmi el-