Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

282 Az országgyűlés képviselőházának a szolnoki polgármestert, sem a tanácsnokot, sem pedig a főmérnököt soha életeniien nem láttam, ellenben alapos információk alapján szólaltam fel. Miként négy cikluson keresztül felszólalásaimra mindig alaposan el szoktam készülni, ugy ez alkalommal is alaposan el voltam készülve (Scitovszky Béla belügy minister : Nem is arról volt szó ! Almásy Sándorra vonatkozólag mondottam 0 Félreértett szavaim helyreigazítása képen meg kell állapitanom azt, hogy azért mutáltam rá erre a fegyelmire, mert éppen a polgármester 5? jegyzőkönyvben tiltakozott az ellen, ami történik, tehát ha valaki Írásban, ő 52 okmánnyal valóban fedezve vau. A tanácsnok egyszerűen engedelmeskedett a folytonos parancsoknak, amelyek röpködtek a megyeházból feléje, tehát azt cselekedte, amit a megyeház felől parancsoltak neki. A főmérnök pedig, akit fegyelmi alá vontak, kevéssel azelőtt azért vonták fegyelmi alá, mert egy építkezésnél nem engedélyezte, hogy több betont keverjenek be az épitési anyagba; emiatt a szolnoki városi bérház pincéje nedves lett, fegyelmit kapott, elitélték, jogerős az itélet. Most pedig, amikor a főmérnök tanult ebből, hogy neki bizonyos eseteki en túl kell tennie magát a szabályokon, mert utólag fegyelmit kap és megbüntetik, azért vonták fegyelmi alá, mert homlokegyenest ellenkezőt követeltek tőle. Ez a fegyelmi ügy tehát igenis idetartozik és nagyon jó példa volt arra — ami különben a belügy minister ur programmjában is benne van —, hogy az egész fegyelmi eljárást a közigazgatásnál újra kell szabályozni. Én magam sem titkoltam azonban felszólalásomban azt, hogy méhséges ellenszenvet érzek Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja ellen és nyomban mondottam egy okot. A belügyminister ur tud még több okot, mert hiszen ha nem volna igen magas állású személyekről szó abban a levélben, amelyet én a belügyminister úrhoz 1927. február 23-án intéztem, és amelyben a belügyminister urnák 8 pontban megirtam, hogy miért nem vagyok hajlandó Almásy Sándor főispán úrral együttműködni és miért nem vagyok hajlandó vele kezet fogni. (Mozgás jobb felől — Kuna P. András: Az 1922-es választáskor hajlandó volt vele kezetfogni !) ha nem volna ebben a levélben ilyesvalami, nyomban felhatalmaznám a belügyminister urat arra, hogy méltóztassék azt felolvasni. T. Ház ! Arról volt szó, hogy mi Bihar megyében most is felháborodva nézzük, hogy a vármegyeház kapuj i alatt van egy márványtábla, amelyen meg vannak örökítve azoknak a közéleti nagyságoknak nevei, akiknek uralma alatt épült a vármegye székháza. Szóvátettem, hegy én Almássy Sándor főispán urat nem tekintem többnek akkor, ha ő zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Sándor, mint ha nincs előneve. (Felkiálltasok jobbfelol : El van intézve ! — Farkas Elemér : El van intézve ! ízléstelenség ! — Kuna P. András: ízléstelen dolog !) Hasonlóképen megállapítottam azt is, hogy nem tekintem kevesebbnek azért, mert nincs előneve. Ellenben igenis nem tudom eltitkolni — mondjuk — utálatomat (Mozgás jobbfelol) azok iránt a személyek iránt, akik akár nevüket, akár származásukat, akár családjukat megtagadják. Ezek iránt mélységes ellenszenvvel, vagy ha ugy tetszik, utálattal viseltetem. (AJmásy László: Kire érti ezt? Ne általánosságban beszéljen !) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéseért rendreutasítom. (Farkas Elemér: Nagyonesunya szerep.) . Szilágyi Lajos : Ezek után a belügyminister ur felállott és a képviselőházat aként informálta 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. erről a kérdésről, hogy a márvány táblára a zsadányi és törökszentmiklósi előnevek a főispán ur tudta és beleegyezése nélkül kerültek, a főispán ur nyomban tiltakozott azok ellen, ellenben a vármegye, nem tudni miért — azt mondotta a belügyminister ur — (Scitovszky Béla belügyminister : Ezt nem mondtam!) rajta hagyta ezeket az előneveket. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem mondtam! — Felkiáltások jobbfelol: Ezt nem mondotta !) Itt van a napló, bocsánatot kérek, mondotta. (Scitovszky Béla belügyminister : Tessék kérem felolvasni!) Felolvasom. (Scitovszky Béla belügyminister : Kérném !) A belügyminister ur azt mondotta, hogy (olvassa) : »ez már abba az időbe esett, amikor Almásy Sándor nem volt Bihar vármegye főispánja.« Bocsánatot kérek, az aki a belügyminister urat informálta, a belügyminister urat félrevezette. (Scitovszky 3éla belügyminister: Ezt nem hiszem! — Zaj.) A belügyminister urat én nem engedem nevetségessé tenni ebből kifolyólag. (Derültség jobbfelol. — Kuna P. András : Milyen nemes szive van ! — Zaj. — Elnök csenget.) Én e?t a dolgot újból szóvá tenni nem akartam, a belügyminister ur volt az, aki újból szóvá tette. (Scitovszky Béla belügyminister : Provokálta a képviselő ur.) Ha a belügyminister ur, akivel volt szerencsém pénteken és szombaton este is találkozni, megkérdezett volna engem, akkor megkapja volna a hiteles felvilágosításokat erre vonatkozóan. Nem igaz av

; amit a belügyminister urnák jelentettek. Almásy Sándor igenis főispánja volt a vármegyének, amikor ez a márványtábla készült, jelen volt a felavatásnál és utána még több, mint egy esztendeig ment el mindig a mellett a márványtábla mellett a kapu alatt- (Rassay Károly : Mig megszokta.) Ebből kifolyólag tehát a belügyminister urat félrevezették, becsapták ebben a kérdésben, mert a főispán ur több mint egy évig ment el a mellett a márványtábla mellett. (Rassay Károly : Azért nem kell egyáltalában főispán. Régi igazság ez.) Kénytelen vagyok ezt megállapítani már csak azért is, hogy a magam igazmondását védjem, de egyben, hogy bele ne sodorjam a belügyminiszter urat hamis információk folytán hamis nyilatkozatokba. A belügyminister ur azt mondotta, hogy jelentéktelen kérdés. Igaza van, jelentéktelen kérdés volna, ha ezt valami kis ember csinálná. Egy főispán részéről már valamivel komolyabb a kérdés, mert az tiszteletet kér, követel és parancsol a maga számára. Már pedig aki tiszteietet kér, követel és parancsol a maga számára, akkor ilyen dolgot nem csinálhat. No már mostan, hogy a belügyminister urat támogassam egy kissé, (Derültség. — Kuna P. András : Köszönjük !) hivatkozom arra, hogy a legutóbb Lindenberger János debreceni kisprépost egy ebéden azt a kérdést intézte Almásy Sándor főispán úrhoz, hogy tagja-e a zsadányi és törökszentmiklósi Almássy családnak. Szóval feladta neki a kérdést. A főispán ur akkor is kitérő választ adott. Méltóztassék megkérdezni magát a kisprépost urat. És ha kíváncsi még az igen t. belügyminiszter ur... (Farkas Elemér : Ez már nem tartozik ide. — Br. Podmaniczky Endre : Ez nem tartozik ide ! — Zaj.) Én csak egy okot említek fel... (Zaj. — Elnök csenget.) Tény az, hogy ezt soha ide nem hoztam. Már az a körülmény, hogy én soha ilyen kérdésben a főispán ur ellen — pedig tucatszámra lehetett volna felhozni panaszokat, — nem hoztam fel panaszt, egymaga megcáfolja a belügyminister urnák azt az állítását, hogy itt személyes antagonizmus áll fenn (Scitovszky Béla belügyminister : Beismerte a képviselő ur!), s hogy az vezetett felszólalásomban, mert ha az vezetne engem, t. bel-