Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
59. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 278 Az országgyűlés képviselőházának tént volna. (Rassay Károly : Akkor nem szabad panaszkodni, hogy az appropriációnál hosszú lesz a vita !) Én mindenesetre biztositottam magamat az ilyen meglepetés ellen és interpellációt is bejegyeztem, ugy, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megoszthatom felszólalásomat. (Derültség.) A minister ur bejelentette, hogy a magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot három hónap múlva be fogja terjeszteni. Én kétkedéssel fogadom ezt a ministeri bejelentést. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Nem beterjeszteni, hanem az érdekeltség elé terjeszteni !) Nem hiába aggodalmaskodtam, már is meg vagyok nyugtatva, hogy ez három hónapon belül nem lesz itt. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Tudomásom szerint 23 vagy 24 év óta Ígérgetik be ezt a törvényjavaslatot. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ennyi idő alatt nem tudta azt a mindenkori kormány a törvényhozás elé hozni. Hasonló lesz lassan a helyzet az útügyi törvényhez. Nekem múltkor mondotta egy kereskedelemügyi ministeriumi tisztviselő, hogy ezelőtt 36 évvel, ha Maloveczky János ministeri tanácsost nem találták hivatalában, mindig azt mondták, hogy az útügyi törvény előkészítő munkájával foglalkozik. Ez megmaradt a kereskedelemügyi ministeriumban. Egyik nemzedék a másiknak adja át ezt a kérdést. (Berki Gyula : Ugy mint a vármegyei törvényt ! — Zaj. — Bródy Ernő: Akkor nagyon fürgék, amikor a sajtót kell bántani !) Az idevonatkozó Ígérgetést maga a kereskedelemügyi ministeri um sem veszi komolyan, mert 36 évvel ezelőtt már beígérték az útügyi törvényt. A gépjármű törvény beigérése természetesen nem nyúlhat vissza ilyen hosszú évtizedekre, hogy ellenben erre égetően, sürgősen szükség van, azt már az eddigi felszólalásokból is látbatta a kereskedelemügyi minister úr. Én a magam részéről, amikor sürgetem a gépjármű törvény javaslat benyújtását, ugyanakkor hálás köszönetet mondok a kereskedelemügyi minister urnák, hogy nem adta ki még a mái napig sem a benzinnek _ szeszszel \ aló keverésére vonatkozó törvényjavaslat végrehajtási utasitását. Köszönetemet kell ezért kifejeznem és arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy csak halassza ezt évrőlévre (Hermann Miksa kereskedelemügyi minister : A pénzügyminister adja ki!) és lehetőleg sohase adja ki a végrehajtási ni ásítást, mert ebből nagy csalódás fogja érni a kereskedelemügyi minister urat és nagy csalódás fog érni mindenkit. Mindenesetre jellemző, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavaztatták velünk és minekutána már megszavaztuk, minekutána törvény lett belőle, Ő Főméltósága a kormányzó úr kihirdetési záradékkal ellátta, akkor jött tudomására a kormánynak, hogy végrehajtani ezt a törvényt nem lehet Tehát ebben a tekintetben épen nem sürgetek hanem halasztást kérek és várok. A gépjármű közlekedéssel kapcsolatban az igen t. kereskedelemügyi minisier urnák figyelmét a magyar gyárak támogatására vagyok bátor felhivni. A kereskedelemügyi minister ur kérlelhetetlen szigorral követeli mindazoktól a kérvényezőktől, akik Magyarországon akár bérautóipart, akár autóbusz ipart, akár teherautóipart akarnak űzni. a magyar gyártmány beszerzését Rendben yan, ha a kereskedelemügyi minister urnák ez az álláspontja, bizonyára ... (Rassay Károly : Amig ők maguk nem járnak magyar gyártmányú kocsin, addig nem lehet követelni attól a szegény soff őrtől, hogy az fizesse meg a hazai ipart. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Mindenesetre stílszerű volna ha maguk a minister urak járnának elől jó példával ebben a tekintetben, és ne bosszantanák, nem pukkasztanák a nagy közönséget azzal, hogy a maguk személyére idegen márkákat vásárolnak, (Bródy Ernő : Minerva.) ugyanakkor pedig az engedélyesektől a magyar ipar támogatásának hangoztatása mellett magyar márkák bevásárlását követelik. De ha már ez igy van és ha már a kereskedelemügyi minister ur ezt a rendszert vezette be, bátor vagyok a figyelmét felhivni arra, hogy az engedélyeseket főleg az bántja, hogy a magyar gyárak távolabbi terminusokra tudnak szállitani. Ez az egyik sérelmük, a másik pedig az, hogy olyan nehéz fizetési feltételeket szabnak meg, hogy a fizetési feltételek kedvezőtlenebbek azon fizetési feltételeknél, amelyeket valamely idegen márkának képviselője szab meg. További panaszuk még az is, amit már sokszor szóvá tettem, hogy az adózás tekintetében nemcsak hogy nem részesül semmi előnyben az a vásárló, aki a magyar ipar gyártási termékeit vásárolja, hanem épen ellenkezőleg hátrányos helyzetben van. Tehát a kereskedelemügyi minister úrtól azt kérem mély tisztelettel, méltóztassék a magyar autógyáraknak hónuk alá nyúlni, méltóztassék őket teljes erővel támogatni abban a lekintetben, hogy közelebbi rövidebb terminusokra tudjanak szállitani és méltóztassék pénzügyminister kollégájával együtt odahatni, hogy a magyar gyárak abban a helyzetben legyenek, hogy hitelre adhassanak gépjárműveket, illetőleg hogy kedvezőbb fizetési feltételeket szabhassanak, mint • eddig. Ha az igen t. kereskedelemügyi minister ur mindezt megteszi, akkor nagyban elősegiti azokat a törekvéseket, amelyeket szolgálni kivan, amikor a magyar gyártmányokat követeli. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur most Olaszországban volt., Mindnyájan olvastuk, hogy Milánóban volt. Én feltételezem, hogy Milánóban a kereskedelemügyi minister ur a közlekedés kérdését is tanulmányozta és akkor látnia kellett, hogy egyedül Milánóban 40 magánautóbuszvállalat van és nincs állami autóbuszvállalat. Ennek ellenére azt hiszem, hogy etapasztalatok után nem kell a kereskedelemügyi minister urat külön biztatnom arra, hogy a magánvállalatok elnyomását semmi tekintetben ne engedje, ilyen irányú törekvéseket ne támogasson, a magánvállalatokat engedje fejlődni, mert hiszen ezek a köz érdekeit is szolgálják. Azt kérem a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ő mint a vasutak ministere, egyeztesse össze ebbeli kötelességeit í^zzal, hogy ő egyben az autóknak a ministere is. Lehetetlen, hogy a minister ur egyoldalúan vasutas érdekeket szolgáljon é$ tisztán a Magyar Államvasút érdekeit képviselje — mint ahogy ez ideig tette — hanem a kettőt össze kell egyeztetnie, hiszen a kezében fut össze minden közlekedési vállalatnak minden ügye. Már más képviselőtársam is rámutatott arra, hogy milyen óriási fej i őd és va n külföldön a személyszállító gépkocsi és az áruszállító gépkocsi kérdés terén. Csak az én adataim szerint a német birodalomban 6000 autóbusz, Angliában 21.000 autóbusz, Franciaországban 26.000 autóbusz, az Egyesült-Államokban 80.000 autóbusz szaladgál ez idő szerint. A kereskedelemügyi minister ur, ha csak egy külföldi menetrend-könyvbe betekint, — és kezemben van az olasz menetrend-könyv — abból megállapíthatja, hogy csak Olaszország területén 2110 autóbuszvonal van jelenleg üzemben. Ilyen körülmények között nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy folyton csak a vasutat t kintsem, folyton csak a vasutak érdekeit óvjam az előretörekvő és a vasútnak konkurrenciát csináló gépkocsiiparral szemben. A tényleges helyzet az, hogy
