Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Àz országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. ifi vetíteni, hanem mindig bajai vannak, a munkás pedig azért nem, mert a gyakorlati életben azt látjuk, hogy a szakmaszerinti közvetítők ké­pesek csak megfelelni. Az a bürokatikus tiszt­viselő, aki ott az állami hivatalban végzi a mun­káját, és nem szakember, hogyan tudja ezt ugy megcsinálni, hogy a munkás is, a munka­adó is ki legyen elégítve, amikor egy nyom­dászt, egy óra múlva vagy később egy kő­művest, és holnap egy kőfaragót stb. kell neki közvetitenil? A szakmaszerinti közvetitésnél, ha X nyomda vagy műhely kér egy munkást, az a közvetítő egyrészt már ismeri a munkahelyet, másrészt a munkáltatót, tudja, hogy milyen munkásra van szüksége és e szerint tud meg­felelő munkást közvetíteni. Ha erre nem képes, akkor olyan munkást küld, aki, mondjuk, soron van épen, de akiről nem; tudja,, hogy abba a műhelybe való-e, megfelel-e arra a munkára, amelyre a munkáltatónak abban a konkrét esetben szüksége van. Mert ez így van, azért nem tud ez az intézet boldogulni. Hogy már most miért kell ezt fentartani és fejleszteni, erre csak egy okot tudok. Ez az eset épen most játszódik le. Az államnyomdá­nak valamilyen differenciája van a nyomdász­szervezettel és ezért az államnyomda nem akar a nyomdai paritásos munkaközvetítőhöz for­dulni, hanem az állami közvetítőhöz fordul. Az állami közvetítőnek valamikor az volt a köte­lessége, hogy ha munkást közvetít valamely munkahelyre, ahonnan munkást kértek,, és ott differenciák voltak a munkáltatók és munkások között, akkor figyelmeztetni kell az illetőt, hogy ott differenciák vannak,, hogy ott harc van, sztrájk van, és a munkást csak akkor^ lehetett cdaküldenie, ha ezt megtette és az mégis vál­lalta a munkát. Most azonban az állami köz­vetítő hivatal azon fáradozik, hogy mindenáron tudjon az államnyomdának nyomdai munkást közvetíteni, hogy ott a munkások törekvéseit le lehessen törni. Erre lehet, hogy jó a közve­títő. Ezt akarja a magyar kormányzat és spe­ciálisan az igen t. kereskedelemügyi ministe­rium. (Mozgás johbfelől.) Beszélnem kell ezzel kapcsolatosan a köz­szállitási szabályzatokról. A közszállitási sza­bályzatokban van egy rendelkezés, amelyet har­minc évvel ezelőtt Hieronymi kereskedelemügyi minister, tehát az igen t. minister urnák egyik neves elődje alkotott meg. Ez arra vonatkozik, hogy az állam vagy bármely hatóság szükség­leteit — nyomtatványokat vagy bármilyen más szükségleti cikkeket — ha valamely szakmá­ban kollektiv szerződés áll fenn, csak olyan üzemben állíttathatja elő, amely a kollektív szerződés kereteihez tartozik. Tudomásom van arról, hogy például a ke­reskedelemügyi ministerium vasúti nyomtat­ványait részben olyan nyomdai üzemben állít­tatja elő, amely nem tartozik a kollektív szer­ződéshez. Lehet, hogy a minister ur azt mondja, hogy nem tud róla, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is tartom szükségesnek!) de t. Temple képviselőtársam azt mondta, hogy a ministernek mindenről kell tudnia, ami ministeriumában történik. (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem azt mondtam, hogy nem tudom, hanem azt, hogy nem tartom olyan nagyon szükségesnek, hogy épen csak oda forduljunk, ahol kollektív szerződés van!) Ja? (Derültség.) Ezt azután sajnálom. Mert ez azt jelenti, hogy olyan üzem­ben dolgoztat, amely szennykonkurrenciát csi­nál, (Mozgás jobbfelől.) amely nem tartja ma­gát a tisztességes versenyhez, mert ez csak azért tud olcsóbban dolgozni, mert épen azokat a fel­tételeket, amelyeket a többi üzem betart, Ő nem tartja be. Igen t. minister ur! Ha egy szakmának 98%-a a kollektiv szerződések kere­tein belül van, akkor csak sajnálni lehet azt, ha erről a helyről a minister ur ilyen nyilatko­zatot tesz. Bocsánatot kérek, akkor elhiszem, hogy — amint mondja — a béregyeztető hiva­vatalt, — melyet a Ház elfogadott és a keres­kedelemügyi minister urat utasította, hogy ezt a béregyeztető hivatalt állítsa fel — soha­sem (fogja felállítani, ha ilyen elgondolással van. Ez nagyon szomorú dolog. (Derültség a jobboldalon. — Malasits Géza: Ez nem nevetni való! — Zaj. — Elnök csenget.) Akkor ne csodálkozzanak, hogy Németor­szágban és másutt a szocialisták mások. Egész természetes, hogy mások, ilyen viszonyok kö­zött. (Jánossy Gábor: Ugy van! A viszonyok is mások, ott nincs akkora nyomorúság!) De a minister urnák nincs joga ezt mondani, ha a közszállitási szabályzatokban benne van ez a rendelkezés. Tessék utánanézni, ez a minister úrra nézve is kötelező. (Herrmann Miksa keres­kedelemügyi minister: Természetesen!) A tör­vényt a minister urnák is be kell tartania, a törvényen nem teheti túl magát. Én ismertem egy kereskedelemügyi ministert, aki azt mon­dotta mint kereskedelemügyi minister, hogy nem vagyok ellensége a kereskedelemnek. Ez is olyasvalami. (Felkiáltások a jobboldalon: Jó vicc!) A minister ur azt mondotta, hogy nem tudja, hogy miért dolgoztasson csak olyan nyomdában . . . (Herrmann Miksa kereskede­lemügyi minister: De nagyon jól tudja a kép­viselő ur, hogy miért beszéltem- és miért be­szélek igy!) Dehogy tudom. (Zaj. —Elnök csen­get. — B. Podmaniezky Endre: Na Móric most beszélj! Inkább igyunk egyet!) Igen t. Ház! Én azt, amit ennél a tárcánál kívántam elmondani, el is mondottam és ezek után, amit a minister ur itt válaszképen meg­adott, arra nézve, hogy nem tudja megérteni, hogy miért épen egy kollektiv szerződéses üzem számára kell az államnak valamilyen munkát átadnia, nagyon kevés reményem van arra nézve, hogy én felszólalásommal azt a célt el tudnám érni, hogy ezek a bajok, ame­lyeket én szóvátettem, a jövőben kedvezőbben lesznek elintézve. De ha ez igy van, akkor nem szabad ebben a Házban csodálkozni azon, hogy nincs semmi okunk álláspontunk megváltoztatásáéra. Ne­künk továbbra is, mint eddig, céltudatosan azon az utón kell küzdenünk, amely utón a munkásság érdekeit kötelességünk képviselni és miután ez az alkalom a javulásra a közel­jövőben (B. Podmaniezky Endre: Nincs meg!) nincs meg, és miután amúgy is a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, a keres­kedelemügyi költségvetést még a részleteik alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a balol­dalon. — Jánossy Gábor: Ez már baj!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Dencz Ákos! Dencz Ákos: T. Képviselőház! Nemcsak a parlamenti illem, de az előttem szólott igen t. képviselőtársam személye, az elmondott be­szédben foglat értékes megállapítások is köte­lességemmé tennék, hogy beszédével részlete­sebben foglalkozzam. Sajnál atomra azonban a rendelkezésemre álló idő csekélysége ezúttal ezt nem engedi meg, ennélfogva kénytelen vagyok egyenesen beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérni. Megkönnyíti ezt a helyzetemet a keres­kedelemügyi minister urnák ma délelőtti nagy­szabású beszéde, amelyben valóságos pro­38*

Next

/
Thumbnails
Contents