Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Àz országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. ifi vetíteni, hanem mindig bajai vannak, a munkás pedig azért nem, mert a gyakorlati életben azt látjuk, hogy a szakmaszerinti közvetítők képesek csak megfelelni. Az a bürokatikus tisztviselő, aki ott az állami hivatalban végzi a munkáját, és nem szakember, hogyan tudja ezt ugy megcsinálni, hogy a munkás is, a munkaadó is ki legyen elégítve, amikor egy nyomdászt, egy óra múlva vagy később egy kőművest, és holnap egy kőfaragót stb. kell neki közvetitenil? A szakmaszerinti közvetitésnél, ha X nyomda vagy műhely kér egy munkást, az a közvetítő egyrészt már ismeri a munkahelyet, másrészt a munkáltatót, tudja, hogy milyen munkásra van szüksége és e szerint tud megfelelő munkást közvetíteni. Ha erre nem képes, akkor olyan munkást küld, aki, mondjuk, soron van épen, de akiről nem; tudja,, hogy abba a műhelybe való-e, megfelel-e arra a munkára, amelyre a munkáltatónak abban a konkrét esetben szüksége van. Mert ez így van, azért nem tud ez az intézet boldogulni. Hogy már most miért kell ezt fentartani és fejleszteni, erre csak egy okot tudok. Ez az eset épen most játszódik le. Az államnyomdának valamilyen differenciája van a nyomdászszervezettel és ezért az államnyomda nem akar a nyomdai paritásos munkaközvetítőhöz fordulni, hanem az állami közvetítőhöz fordul. Az állami közvetítőnek valamikor az volt a kötelessége, hogy ha munkást közvetít valamely munkahelyre, ahonnan munkást kértek,, és ott differenciák voltak a munkáltatók és munkások között, akkor figyelmeztetni kell az illetőt, hogy ott differenciák vannak,, hogy ott harc van, sztrájk van, és a munkást csak akkor^ lehetett cdaküldenie, ha ezt megtette és az mégis vállalta a munkát. Most azonban az állami közvetítő hivatal azon fáradozik, hogy mindenáron tudjon az államnyomdának nyomdai munkást közvetíteni, hogy ott a munkások törekvéseit le lehessen törni. Erre lehet, hogy jó a közvetítő. Ezt akarja a magyar kormányzat és speciálisan az igen t. kereskedelemügyi ministerium. (Mozgás johbfelől.) Beszélnem kell ezzel kapcsolatosan a közszállitási szabályzatokról. A közszállitási szabályzatokban van egy rendelkezés, amelyet harminc évvel ezelőtt Hieronymi kereskedelemügyi minister, tehát az igen t. minister urnák egyik neves elődje alkotott meg. Ez arra vonatkozik, hogy az állam vagy bármely hatóság szükségleteit — nyomtatványokat vagy bármilyen más szükségleti cikkeket — ha valamely szakmában kollektiv szerződés áll fenn, csak olyan üzemben állíttathatja elő, amely a kollektív szerződés kereteihez tartozik. Tudomásom van arról, hogy például a kereskedelemügyi ministerium vasúti nyomtatványait részben olyan nyomdai üzemben állíttatja elő, amely nem tartozik a kollektív szerződéshez. Lehet, hogy a minister ur azt mondja, hogy nem tud róla, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is tartom szükségesnek!) de t. Temple képviselőtársam azt mondta, hogy a ministernek mindenről kell tudnia, ami ministeriumában történik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem azt mondtam, hogy nem tudom, hanem azt, hogy nem tartom olyan nagyon szükségesnek, hogy épen csak oda forduljunk, ahol kollektív szerződés van!) Ja? (Derültség.) Ezt azután sajnálom. Mert ez azt jelenti, hogy olyan üzemben dolgoztat, amely szennykonkurrenciát csinál, (Mozgás jobbfelől.) amely nem tartja magát a tisztességes versenyhez, mert ez csak azért tud olcsóbban dolgozni, mert épen azokat a feltételeket, amelyeket a többi üzem betart, Ő nem tartja be. Igen t. minister ur! Ha egy szakmának 98%-a a kollektiv szerződések keretein belül van, akkor csak sajnálni lehet azt, ha erről a helyről a minister ur ilyen nyilatkozatot tesz. Bocsánatot kérek, akkor elhiszem, hogy — amint mondja — a béregyeztető hivavatalt, — melyet a Ház elfogadott és a kereskedelemügyi minister urat utasította, hogy ezt a béregyeztető hivatalt állítsa fel — sohasem (fogja felállítani, ha ilyen elgondolással van. Ez nagyon szomorú dolog. (Derültség a jobboldalon. — Malasits Géza: Ez nem nevetni való! — Zaj. — Elnök csenget.) Akkor ne csodálkozzanak, hogy Németországban és másutt a szocialisták mások. Egész természetes, hogy mások, ilyen viszonyok között. (Jánossy Gábor: Ugy van! A viszonyok is mások, ott nincs akkora nyomorúság!) De a minister urnák nincs joga ezt mondani, ha a közszállitási szabályzatokban benne van ez a rendelkezés. Tessék utánanézni, ez a minister úrra nézve is kötelező. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Természetesen!) A törvényt a minister urnák is be kell tartania, a törvényen nem teheti túl magát. Én ismertem egy kereskedelemügyi ministert, aki azt mondotta mint kereskedelemügyi minister, hogy nem vagyok ellensége a kereskedelemnek. Ez is olyasvalami. (Felkiáltások a jobboldalon: Jó vicc!) A minister ur azt mondotta, hogy nem tudja, hogy miért dolgoztasson csak olyan nyomdában . . . (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy miért beszéltem- és miért beszélek igy!) Dehogy tudom. (Zaj. —Elnök csenget. — B. Podmaniezky Endre: Na Móric most beszélj! Inkább igyunk egyet!) Igen t. Ház! Én azt, amit ennél a tárcánál kívántam elmondani, el is mondottam és ezek után, amit a minister ur itt válaszképen megadott, arra nézve, hogy nem tudja megérteni, hogy miért épen egy kollektiv szerződéses üzem számára kell az államnak valamilyen munkát átadnia, nagyon kevés reményem van arra nézve, hogy én felszólalásommal azt a célt el tudnám érni, hogy ezek a bajok, amelyeket én szóvátettem, a jövőben kedvezőbben lesznek elintézve. De ha ez igy van, akkor nem szabad ebben a Házban csodálkozni azon, hogy nincs semmi okunk álláspontunk megváltoztatásáéra. Nekünk továbbra is, mint eddig, céltudatosan azon az utón kell küzdenünk, amely utón a munkásság érdekeit kötelességünk képviselni és miután ez az alkalom a javulásra a közeljövőben (B. Podmaniezky Endre: Nincs meg!) nincs meg, és miután amúgy is a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, a kereskedelemügyi költségvetést még a részleteik alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez már baj!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Dencz Ákos! Dencz Ákos: T. Képviselőház! Nemcsak a parlamenti illem, de az előttem szólott igen t. képviselőtársam személye, az elmondott beszédben foglat értékes megállapítások is kötelességemmé tennék, hogy beszédével részletesebben foglalkozzam. Sajnál atomra azonban a rendelkezésemre álló idő csekélysége ezúttal ezt nem engedi meg, ennélfogva kénytelen vagyok egyenesen beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérni. Megkönnyíti ezt a helyzetemet a kereskedelemügyi minister urnák ma délelőtti nagyszabású beszéde, amelyben valóságos pro38*
