Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

272 Áz országgyűlés képviselőházának gramot adott a jövőre nézve, különösen azon a téren, amely nekünk legjobban fáj és ez a külkereskedelmi mérlegünk rosszabbodása. Ezzel a kérdéssel az általános vita folyamán magam is foglalkoztam s igy örömmel hallottam annak az intézménynek megvalósítására irányuló terveit, amelyet az exportunk megjavítása érdekében mint szükségeset szintén felemiitettem. Hogy a helyzet ezen a téren nehéz, az kétségtelen s ennek jórészben azok a békeszerződések az okai, amelyek egész Európában ugy gazdaságilag, mint politikailag teljesen uj helyzetet teremtettek. A békediktátumok valamennyi államban csak a győztes fél érdekeit tekintették, ehhez alakitották tehát gazdasági érdekeiknek, az iparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak szolgálatát és védelmét. Általában az volt a helyzet a háborút követő években, hogy a régi és uj államalakulatok, egyrészt, hogy főleg a háború alatt keletkezett iparukat, másrészt pedig hogy^ függetlenségüket és önállóságukat erősitsék és védelmezzék, de ugyanekkor egy általános baj, a műnk nélküliség ellen is küzdjenek, valamennyien mind az iparuk védelmére törekedtek. A létrejött vámtarifákat, kereskedelmi és vámszerződéseket mindezek a gondolatok hatották át. így álltak elő azok a szertelenségek, azok a túlzások, amelyek ideig-óráig talán előnyt nyújthattak az erősebb, a győztes félnek, de végre ezekben is felülkerekedett a józan belátás, amely odairányult, hogy a gyengébb fél erősíttessék, mert ez az általános érdeket és igy az erősebbnek is a javát szolgálja. A genfi, locarnoi tárgyalások, a Dawes tervezet mindezeket a közeledéseket szolgálnak. Hogy milyen eredménnyel, ezt most közelebbről érinteni nem kivánom. Magam is különben ezt a kérdést az általános költségvetési vita alkalmával már érintettem, amiüor t a megkötött kereskedelmi szerződések és vámtételek revizióját, az esetleges ilyen ujabb megállapodások megkötésénél pedig a legnagyobb körültekintést és óvatosságot voltam bátor az illetékes körök szives figyelmébe ajánlani. A nemzetközi viszonylatokat tehát a költségvetés részleteinek e tárca általános tárgyalásánál érinteni nem kivánom, hanem foglalkozni óhajtok azokkal az eszközökkel és körülményekkel, amelyek a rendes adminisztráció keretében és a jelenlegi gazdasági életben gyökereznek és további kiépítésük, megvalósitásuk a kereskedelmi tárcának képezik szorosan vett feladatát. A gazdasági termelés, értékesítés és fogyasztás és célszerű irányításának alapját a közlekedési politika képezi. E tárgykörrel szándékozom tehát mai felszólalásom keretében részletesebben foglalkozni. E helyen elsősorban magam is a jó utakra gondolok. Jól tudom, hogy ez a téma már igen sokszor előfordult a t. Házban, előttem szólott Temple Rezső t. képviselőtársam is kitért erre a kérdésre, de mi ennek ellenére ezt a kérdést mindaddig napirenden kívánjuk tartani, amig ezen a téren javulás és gyökeres változás be nem fog állani. Szerény véleményem szerint jó utak nélkül gazdasági rekonstrukciót elképzelni lehetetlen, Megcsonkitott hazánk legjobban az utak terén szenvedte meg Trianont, mert azok az utak, amelyek a múltban nehezen bár, de évenkénti átlagban mintegy 6-700 kilométerrel mégis csak gyarapították Magyarország hálózatát, az összeomlás után jórészben az utódállamoknak jutottak. A jó utakkal különben valami nagyon a múltban sem dicsekedhettünk, ezen a téren Ausztria, Németország, Franciaország, Anglia mind megelőztek bennünket; a mi szerény utépitési tempónkat egyidőben a belügyi kormányzat — merő taka159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. rékosságból — megakadályozta s igy nemcsak, hogy nem haladtunk, de a meglevő utaink is leromlottak. Tisztán áll tehát előttünk az a nehéz helyzet, amellyel a kereskedelmi kormányzatnak ezen a téren megküzdenie kell. És én a magam részéről csak elismeréssel adózhatom az igen t. kereskedelmi minister urnák, azért a határozott igyekezetért és nemes törekvésért, amellyel ezt a rendkívül fontos ügyet, amióta csak tárcájának élén áll, kezeli és azt megoldani készül. Kifejezést nyer ez a jó szándéka az elénk terjesztett költségvetésből. A kereskedelmi tárca költségvetésében ugya

n

i

S a beruházási rovatban kereken 3'9 millió pengő van előirányozva utak. hidak építésére, karbantartására, anyagok, gépek beszerzésére stb. Az 1926/27. költségvetési évi bevételi többletek terhére történt előirányzatban is számottevő tétel, 7'1 millió pengő szerepel, úgyhogy a rendes költségvetés előirányzata és a rendkívüli beruházásokban ily címen felvett összegek — kiegészítve^ még a népszövetségi kölcsönből erre a célra fen-* tartott 6,600.000 pengővel — együttvéve 20,600.000 pengőt tesznek ki. Kétségkivül ez már olyan tétel, amellyel az utak javítása terén feltétlenül eredményeket érhetünk el. Ezenkívül a kereskedelmi ministeriumban nagyszabású utépitési Programm megvalósításáról folytak már hosszabb idő óta tárgyalások a különböző hatóságok, ministeriumok és érdekképviseletek képviselői között. Megadta a lehetőséget e tárgyalásokhoz a közelmúltban megszavazott automobiladó, amelynek lekötésével az ujabb útépítés tervezete meg valósi tható is lenne. A legnagyobb érdeklődéssel kisértük az igen t. minister urnák ezeket a tárgyalásait, amelyek a tervezett Budapest—bécsi, Budapest—siófoki és Budapest—váci utak kiépítésével mintegy 380 kilométertLkitevő úthálózattal gyarapították volna utainkat. Amilyen örömmel fogadtuk tehát ezt a nagy koncepcionális niradást, amely egy évtizedes elhanyagolt állapot gyökeres megjavításának régóta várt előhírnöke volt, ép olyan le hangol ti? ággal hatott ránk egy másik sajtóközlemény, amely az egész terv elejtését adta hírül. Pénzügyi okok működtek volna közre a terv elejtésében ? Magam is aggodalommal láttam mindig az ország eladósodását, különösen amikor ilyen gyors egymásutánban kell a külföldi kölcsönöket felvenni. Ez kétségkivül hátrányos is lehet. Emlékezetem szerint az országnak 1924 óta négy ilyen függő ügye van, mintegy 710 millió pengő népszövetségi-, különböző záloglevélkölcsön, községi kölcsön és ipari kölcsönök formájában. Ezek a külföldi kölcsönök, amig egyrészt a külföld előnyös bizalmát mutatják, addig másrészt tőkeszegény országunkban nagy hiányt pótoltak, mert a termelésnek, a gazdasági életnek megindulását csakis ezek által lehetett elérni. A közelmúltban elfogadott ipari záloglevét kibocsátásáról szóló törvényjavaslat, továbbá az államvasutaknak tervezett beruházási és a földbirtokreformnak finanszirozási igényei kétségtelenül még növelni fogják ezeket a terheinket, azonban én ennek ellenére mégis tisztelettel figyelmébe ajánlom az igen t. minister urnák az emiitett utépitési Programm kivitelét, abban a reményben és meggyőződésben, hogy az erre kontempált ujabb 25—30 millió pengős kölcsön az ország jelenlegi pénzügyi helyzetét hátrányosan befolyásolni nem fogja. T. Ház ! Minden ország valóban küzd az eladósodás ellen. Szinte heroikus az a küzdelem, amelyet a német birodalmi bank elnöke, Schacht is folytat a külföldi kölcsönök, különösen a rövidlejáratú hitelek beözönlése ellen. Azonban ott, ahol hasznos beruházásokra szolgáló hosszúlejáratú kölcsönökről van szó, amelyeknek évekre felosz-