Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 269 akkor ez a budapesti Roschan főkapitány valószínűleg a magyarországi, budapesti szoeia listákat szintén szeretné. Ha Bismarck nem csinálta volna meg az általános, titkos választójogot, akkor Ebért valószínűleg szintén máskép vélekedett volna a német viszonyokról. De Ebertnek és a többi német szociáldemokratáknak nem kellett és nem kell sikraszállnia az általános, titkos választójogért, mert ezt nemcsak a német birodalomnak, hanem annak idején egész Európának legnagyobh .áillamférfia megteremtette; a német szociáldemokratáknak tehát nem kell ott ilyenekért hareolniok, küzdeniök és nem kell egész szabad idejüket erre a harcra szánniok. De, bocsánatot kérek, Németország és Magyarország között e tekintetben óriási különbség van. Itt nincs olyan parlament, amelyet általános titkos választójog alapján választanak, és itt nincsenek meg mindazok a szociális berendezések, amelyek Németországban megvannak és amelyek folytán a német munkásnak van miért azt a hazát szeretnie. Tessék nekünk megmondani, hol vannak azok a népjóléti berendezkedések, amelyekről beszéde további folyamán Temple Rezső képviselőtársunk szólott 1 ? Ezeket itt nem lehet megtalálni, ezekért itt küzdeni kell, s beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni azokra a hiányokra, amelyek itt, ebben az országban megvannak s amelyéknek pótlásáért mi erős küzdelmet folytatunk, ez azonban hiábavaló, mert vagy azt mondják, hogy erre a célra nálunk nincs pénz, vagy pedig azt mondják, hogy: hjah, ezt itt nem lehet megcsinálni! Igen t. Képviselőház! Én a kereskedelemügyi tárca tárgyalása alkalmával főként a tárca szociálpolitikai részével kivánok foglalkozni. Igaz, hogy épen erről a részről az igen t. minister ur kétórás beszédében egy szót sem szólt; mindenről beszélt, de a szociálpolitikáról, mintha az nem is volna a reszortjába való, egy szót sem lehetett tőle hallani. Pedig azt mondják, hogy. a kereskedelemügyi és a népjóléti ministerek versengenek egymással, hogy ki is működhessék a szociálpolitika terén, hogy melyik ministeriumhoz tartozzanak azok a kérdések, amelyek a népjólét megteremtéséihez szükségesek. (Malasits Géza: Lázas tétlenségben versenyeznek egymással!) Ha tehát én megnézem a kereskedelemügyi reszortot, akkor ebből a versengésből édes-keveset tudok felfedezni, mert abszolúte nem látom, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban, élükön a ministerrel, nagyon igyekeznének szociális téren valami haladást felmutatni. Itt van mindjárt az első, — csak ugy mellesleg kivánom ezt megjegyezni — az ipartöryényben lefektetett munkaidő. Ugy mint ötven évvel ezelőtt, még ma is ott szerepel a tizenhatórás napi munkaidő. Igaz, hogy az egész országban senki sem dolgozik tizenhat órát, de a törvény szerint a munkáltatónak meg van engedve, hogy napi tizenhat órán át dolgoztassa a munkást. Ha valaki valahol a külföldön az ipartörvény alapján tanulmányozza a magyarországi viszonyokat, mit gondol Magyarország felől, ha látja, b^v a tizenhat órai munkaidő még mindig érvényben van, a törvényben van, hogy még mindig nem változtattak rajta semmit, holott körülbelül félszázad óta a technikai fejlődés óriási lépésekkel ment előre, az nem állt meg. Ehhez a technikai fejlődéshez a munkaidőnek is hozzá kell simulnia, ha nem is abban az arányban. Oda nem is kivánok elkalandozni, hogy ma már okvetlenül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. kellene beszélni a magyar törvényhozás termében arról, hogy a nyolcórai munkaidőt végtére már törvénybe kellene iktatni, nieívt hiszen Genfben, a Munkaügyi Hivatalban erről szó volt, ott előterjesztették és az ott képviselt kormányok kötelezték magukat, hogy ezt be is fogják terjeszteni parlamer ^kben. És ha a magyar kormány, a kereskedelemügyi kormányzat nem birja is magát elszánni arra, hogy a nyolcórai munkaidőről szóló törvényjavaslatot beterjessze, a tizenhatóri munkaidő azonban még sem a mai korszakba való, amikor a repülőgép, a rádió hódit és gyors munkát, tehát rövidebb munkát igényelne a gépek mellett. Nem lehet tehát egy ilyen ósdi berendezést, a tizenhatórai munkaidőt, törvényes alapon fentartani. (Jánossy Gábor: A gyakorlatban ugy sincs életbeléptetve! Ki dolgozik tizenhat órát egyfolytában! Még beszélni sem lehet tizenhat órát egyfolytában! Ki hallgatná azt végig? — Malasits Géza: Az állam jár elől a tizenkétórás munkaidővel! — Görgey István előadó: Belgiumban törvényben van a nyolcórai munkaidő, és mégis tiz órát dolgoztak! Ott voltam! Két órát a haza rekonstruálásáért reádolgoztak!— Zaj.) Bocsánatot kérek, igen t. előadó ur. ez a háború után a munkások részéről áldozat volt. (Görgey István előadó: Ugy van!) Átmenetileg dolgozni többet — az egészen más valami, az nem állandó berendezkedés, hiszen csak egy bizonyos időről volt szó. (Görgey István előadó: Tiz évről!) Akkor ugyanis az állam olyan helyzetben volt, hogy a munkásság belátta, hogy neki ezt az áldozatot meg kell hoznia. Ott csak erről volt szó. Ami az iparfelügyeletet illeti, ez az intézmény Magyarországon már a háború előtt is megvolt. Előre akarom bocsátani, hogy mindazok előtt, akik ebben az intézményben, mint tisztviselők, alkalmazottak résztvesznek, kalapot emelek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Köszönjük!) Nem ők a hibásak, hanem az a baj, hogy a kereskedelemügyi minister ur erre a célra olyan keveset áldoz, olyan szűkkeblű, — amint ebből a költségvetési előirányzatból is lehet látni, — hogy ezt nem igen tudom megérteni. Mert miről van szó, igen t. minister url Itt jöhet az Öregségi és rokkantsági törvény, itt lehetnek a legszebb intézetek baleset és betegség ellen, ha nincs egy ilyen intézmény mellettük, amely feladata magaslatán áll, és a gyárakat, műhelyeket,^ munkahelyeket nem lelkiismeretesen ellenőrzik, akkor mindezek a törvények •— bármilyen jók is legyenek és az intenciójuk bármilyen nemes is legyen — nem érnek semmit' sem. Mert hiába, a munkaadó természetrajzában már benne van az, hogy ha nem kényszeritik, önként nem mozditja' elő a munkás jólétet. Vannak, — tisztelet a kivételnek — hogyne volnának nagyon szép gyári és műhelyhelyiségek, jótéteményi berendezések, de a munkáltatóknak nagy zöme mégis olyan, hogy csak a kényszernek tesz eleget. Közbe kell itt -szúrnom, hogy a háború előtt az iparfelügyelők részéről vaskos kötet jelent meg minden évben. (Vanczák János: A kazánvizsgálatról.) A kazánvizsgálatról, igaz, de mindemellett azokrc'l a gyárakról is, amelyekben vizsgálatot tartottak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Köszönöm az objektiv felfogást.) Bocsánatot kérek, igen t. minister ur, olvastam a minister urnák a kormány működéséről szóló jelentését, amely húsz vagy huszonöt sort tartalmaz az iparfelügyelőkről, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De ki fog 38
