Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
268 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25~én, szerdán. csak akkor fognak kellő erővel fellépni, akkor fognak eredményt elérni, ha tömörülnek, akár az ipartestületek szövetségében, akár a kézműves kamara utján, de ne a politika, hanem a gazdasági érdek, ne a gyűlölet, de a megértés vezesse őket, még az országgyűlési képviselőkkel szemben is. {Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, rá kell még térnem a magyar vámpolitika és a vámtarifa kérdésére. Görgey t. képviselőtársam beszédére reflektálva, a ministerelnök ur kijelentette (olvassa): »Az én nyilatkozatom tehát csakis odáig terjedhetett és csakis ugy értelmezhető, hogy azzal a krizissel szemben, amely a mezőgazdaságnál kétségtelenül megállapítható, vizsgálat tárgyává kell tenni, nincsen-e egy-kéthárom olyan cikk, amelynek vámvédelmében bizonyos engedményt keli tennünk a mezőgazdaság érdekében azért, hogy a mezőgazdaságnak is hóna alá nyúlhassunk.« Ebből és a debreceni beszéd idevonatkozó részéből nagy tévedés azt a következtetést levonni, hogy vámpolitikai irányunk rossz és csődöt mondott. Mi a vámkülfölddel a vámtarifán keresztül érintkezünk és ezért nagyon, de nagyon vigyáznunk kell. A mi autonom vámtarifánk uj és nagyarányú iparokat létesített, életmentő munkát végzett az iparban. Ne felejtsük el az irtóztató megrázkódtatásoknak azt a sorozatát, amelyek a háborúból a békeüzemre való átmenet, a fogyasztópiac szörnyű megcsonkítása, a pénz devalvációja, a hitel krizisek iparunkra jelentettek. Önálló nemzeti létünknek önálló iparunk egyik attribútuma. A legtúlzóbb agrárfelfogásnak is el kell ismernie, hogy iparunkra épen mezőgazdaságunk érdekében feltétlenül szükség van. Az autonom vámtarifa fényesen megoldotta azt a feladatát, hogy a volt monarchia különböző ipari kerületeibe átplántált iparokat ismét visszatelepítse. A gazdaságpolitika azonban az egyetemes nemzeti érdekeket köteles figyelembe venni. A háború az egész világon megváltoztatta a termelési rendet és különösen a tengerentúli nagy gabona- és állattenyésztő országok jutottak hihetetlen nagy előnyökhöz. A vesztett háború a termelési költségek aránytalan emelkedésében jut kifejezésre. Ki érzi ezt? A mezőgazdaság és a kereskedelem. A magyar mezőgazdaság súlyos krizisét a termelési költségek diszparitása okozza. A mezőgazda minden anyag-, eszköz- és pénzszükségletét világparitási áron felül kénytelen beszerezni, (Ugy van! a jobboldalon.) ezzel szemben minden termeivényét világpiaci áron kénytelen exportálni. (Erdélyi Aladár: Ha tudna!) ( A termelési költségek diszparitása és a mezőgazdasági üzemek veszteséges mérlegei a föld értékének 50%-os devalvációjához vezettek. Ebbe államháztartási egyensúlyunk is meginoghat. A mezőgazdaság versenyképességének helyreállítása szempontjából ezért magam is egykét vámnak visszafejlesztését szükségesnek tartanám. Az iparnak nem szabad a vámnyujtotta védelemben keresni jövőjét, hanem a mezőgazdaság fogyasztóképességének növekedésében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ne felejtse el az ipar, hogy létesülését és részben fenmaradását a mezőgazdaság áldozatkészségének köszönheti, mellyel az autonom vámtarifa megalkotásához hozzájárult. Ma a mezőgazdaságban van krizis és igy az joggal elvárhatja, hogy a termelési költségek csökkentése érdekében viszont az ipar hozzon némi áldozatot. T. Ház! Nem féltem iparunkat. Az élesebb verseny injekcióként fog rá hatni. Mert némely iparvállalatunk a vámvédelem mgas falainak árnyékában ellustult. Sőt van vasipari vállalatunk, melynek adminisztrációja bürokratizmusában mindien képzeletet felülmúl. Textilvállalataink exporttevékenységükben nem erőltetik meg magukat. Bizonyos nagy jövedelmek talán meg fognak csappanni és némely vállalatnál átmenetileg a mérlegben is nyomot fog ez hagyni, de a mezőgazdasági termelés talpraállitása az életképes iparok szempontjából minden áldozatot megér. Akkor jöhet el majd az az idő. hogy forgalmiadópolitikánkat is revidiáljuk és talán lecsökkentheíjük a forgalmiadót, német mintára,. 3 A%-ra. Mert a kanadai búza, a chikagoi disznózsir, az argentínai fagyasztott hus árában nincs forgalmiadó, ellenben mindien magyar buzaszem, minden fürt szőllő, minden élő állat önköltségi árában leigalább 10—15% adó>többlet van. Ez pedig a magyar termények versenyképességének megölője. (Ugy van! Ugy van!) Ha a mezőgazdaság versenyképességének visszaállitását a művelt Nyugat pénzügyi politikájának kitaposott utjain tudjuk csak elérni és le kell mennünk államháztartási mérlegünkben & deficit határáig, ugy mezőgazdaságunk érdekében ezt is meg kell majd tennünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ha ez a kérdés megoldatlan mard, ugy ezen a nyitott seben át tönkre mehet az ipar és a kereskedelem, (Ugy van! Ugy van!) de tönkremehet az irtózatos áldozatokkal, megteremtett állampénzügyi egyensúlyunk is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — (Kun Béla: Agyonszanálják az országot!) T. Ház! Amikor közgazdaságunk holnapjával foglalkoztam beszédemben, Lloyd George szavaival végzem: Egy ország legnagyobb tőkéje a megelégedett lakosság. (Élénk helyeslés.) Ezt a megelégedettséget nekünk is el kell érnünk. Miután pedig a kormány gazdasági koncepcióját helyesnek tartom s az egyetemes nemzeti gazdasági élet további kiépítését, mint kormányzati programmot jó irányban látoan. fejlődni, a kereskedelemügyi ministeri tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szánokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház. Temple Rezső igen t. képviselőtársam azzal kezdte felszólalását, hogy megállapítsa azt, hogy Kabók Lajos képviselőtársunk beszédében objektiv igazságokat mondott. Ezen elismerését azzal kisérte Temple t. képviselőtársam, hogy neki fájlalnia kell azt, hogy Kabók t. képviselőtársunk nemzetközi alapra helyezkedett. Beszéde további folyamán, s felhozta például azt, hogy Ebért, a volt német birodalmi államfő, szintén szociáldemokrata volt, és mégis nemzeti alapra tudott állni akkor, amikor elfogadta azt a magas tisztséget, amelyben ő olyan szépen, szintén igazságosan, objektive tudott működni. Temple Rezső képviselőtársam beszélt azután a hamburgi rendőrkapitányról is, akit Roschannak hivnak, és aki valamikor egy hamburgi sztrájk alkalmával nem engedte az angol sztrájktörőket partraszállani. Én erre azt mondom, hogyha nekünk itt Magyarországon, Budapesten volna egy Roschan rendőrkapitányunk vagy főkapitányunk, aki szintén ugy cselekednék egy munkásmozgalom alkalmával,
