Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 267 is meg fog szűnni. (Kun Béla: Csakhogy nincs vásárlóképesség! Nagy a nyomorúság 0 A gyár- és kézműiparnak, ha jövője a lelkén fekszik, legközelebbi célkitűzése a munkások jóléte és a racionálás lehet. Munkásjólét! Ha visszagondolok arra az időre, mikor két napon keresztül Essenben Kruppnak voltam a vendége, nem a nagyszerűen berendezett gyár, a Hammer Fritz, vagy a Besser Metall ragadták meg bensőmet, de elbájolt, amikor künn a hegyoldalban, a fenyvesek között kastélyszerü épületben együttebédeltem az öreg, elaggot munkásokkal. Csupa megelégedett piros-pozsgás arcú, tiszteletet követő ősz ember, fehéren teritett asztal mellett, kedélyes beszélgetéssel fogyasztotta velem a kalóriára kiszámított ételeket. Nem, ezt itt senki sem kivan ja az ipartól, de joggal megkövetelhetjük tőle. hogy bánjék jól azzal a munkással, hogy abban a gyárban jól érezze magát, és akkor bátran merem állítani, hogy jobb propagálót, támaszt, mint a saját munkását, nem fog találni sehol. (Ugy van! Ugy van!) A racionálást saját jól felfogott érdekében ugy a nagy-, mint a közép- és kisiparban keresztül kell vinni. A gyárban a régi. elavult gépeket ki kell cserélni, be kell vezetni a szénmegtakaritó készüléket, a könyvvezetést modernizálni, szóval nemcsak a technika vívmányaival, de a szerves, tervszerű rend keresztülvitelével kell racionálni, mert ha lemaradnak verenyképességükben, azt soha, de soha nem fogják tudni pótolni többet. A kis- és középiparban is racionálni kell. Meg kell állapítani az. önköltségi árat. mert ennek pontos ismerete nélkül nem lehet megindulni. Munkaidőbeosztás, anyagraktárcsökkentés, normák és típusok felállitása, • anyagvizsgálat, racionált szerszámok és kisgépek alkalmazandók. A tanoncokat pedig pszihótechnikai módszerek segítségével kell kiválogatni. És végül, ami nélkül ma senki egyetlen egy pályán sem tud boldogulni, legyen az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, de orvosi vagy ügyvédi: a specializálódás. A Magyar Tőzsde Klub legutolsó estélyen Paüpera Ferenc igen t. képviselőtárstam nagyon érdekes előadást tartott Magyarország specializálódásáról. Legyen az ország — mondta ő — Európa csemegekereskedése, mert a finom, elsőrangú élelmieikkeknek mindig meg lesz a piaca. Budapest jövőjét is nem az erőltetett idegenforgalomban, de a specializálódásban látom. Ha mi olyan vezető cikkeket tudunk itt előállítani, amelyek vonzák az idegent, ugy az vissza-visszajön, mint ahogy visszamegy Parisba és a Riviérára. Budapest predesztinálva van a chic-kel, a divatcikkekkel hódítani. A magyar férfi- és nőiszabóipar, a cipőipar gócpontot teremthet itt. Állítom, hogy szebb, jobb cipőt sehol sem láttam mint a magyart. Divatgócpontot kell teremteni, és ha az erdélyi menyecske, panesovai asszonyka, vagy kassai földbirtokosné látja, hogy Ízlésének megfelelő divatos ruhát, cipőt kap olcsó pénzen Budapesten, nem kell azt »Három nap Budapesten« jelszóval visszaédesgetni; jön az magától vissza. Ennek előfeltétele adva van kézműipari munkásainknak istenáldotta könnyű kezében — csak rámutatok a magyar borbély és pincér \ilágszerte ismert ügyességére — és vállakozó kereskedőink nagystilüségében. Amint a német munkás a nehéz iparra van teremtve, ugy a mienk a könnyű indusztriára. Ezzel számolni kell és ilyen irányban támogatni az ipart. Nem az idegenforgalomban látom és Budapest jövőjét, hanem abban, hogyha az idegen itt jól érzi magát, ha^ itt megadunk neki útban, gyorsvasutban és szállodában minden kényelmet, akkor az vissza-visszatér és a mi középosztályunknak és munkásainknak kenyeret adunk ezáltal. Ez legyen a cél, az ilyen irányú kiadások pedig feltétlenül meghozzák a maguk kamatjukat. De ha már a kézműiparnál tartok, kitérek iparosaink egy nagy sérelmére, a jogosulatlan iparűzésre, az ugynevezet kontárkérdésre. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad a Házzal ismertetnem a kézmüiparosok egyik lapjának közleményét, amelyben ezt a kritikát írja (olvassa): »Az országgyűlési képviselők ipari blokkja szemfényvesztés, sőt ha megalakulna a parlamentben az óceánrepülők vagy akár a gittrágók blokkja, azokba talán épugy belépnének, mint ahogy az, ipari blokkba.« Továbbá pedig (olvassa): »A blokk tagjai, h" épen igaztalannak tartják a szemfényvesztés vádját, módúkban áll a Képviselőházban az ország szine előtt tisztázni magukat és nem a kényelmesebb álláspontra helyezkedve, működésüket biráló kritikát sértésnek feltüntetni.« (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Kritika és kritika között hang és hang között nagy különbség van. (Jánossy Gábor: Ez nem kritika, ez durvaság!) Én a debreceni kereskedelmi és iparkamara alelnökének és az Iparos Újságnak ezt az ismertetett hangnemét nem tartom szerencsésnek. (Simon András: Bárdolatlanság!) Nem is akarok személyesen a szemfényvesztés vádja ellen védekezni, de felhívom az ország egész iparossáigának figyelmét arra, hogyha 80 országgyűlési képviselő egy ipari blokkban egyesül, azt nem támadni, de támogatni kell. (Ugy van! a jobboldalon.) És ha ebből a gazdasági kérdésből politikumot csinálnak, ugy politizáljanak, de egyedül. (Simon András: Pártkülönibség nélkül vesznek részt benne a képviselők!) A kontárkérdés erélyes, de pénzbe igazán nem kerülő kormányhatósági közbelépéssel megoldható. Csak az 1922. évben revideált ipartörvény rendelkezéseit kell szigorúan végrehajtani. Egyedül Budapesten majdnem 30.000 jogosulatlan iparüző működik. Ugyanilyen az arány a vidéken is, mint ahogy Krüger igen t. képviselőtársam azt ma délelőtt előadta. Pedig a kontár kárára van a közönségnek, mert rossz anyagból rossz munkát csinál, kárára van az iparosságnak, mert a tisztes ipartól veszi el a munkát, de kárára van a fiskusnak is, mert az adó elől megszökik. Ha pedig én azt látom, hogy ilyen kártevő élősdivel állok szemben, akkor ezzel szemben semmiféle sszsigoru eljárás nem elég, hogy megszüntesse ezt a kontárkodást. Ezért tisztelettel a következő határozati javaslatot terjesztem a t. Ház elé (olvassa): »A Képviselőház felhivtiia a kereskedelmi minister urat, hogy a jogosulatlan iparűzés meggátlására fennálló törvények és rendelkezéseik szigorú keresztülvitelét ellenőrizze és egyben utasitja, hogy az elsőfokú kihágási biróságok figyelmét rendeleti utón hivja fel, amennyiben jogosulatlan iparűzés esete forog fenn, a marasztaló Ítélettel együtt intézkedjék a kontármunkiai azonnali beszüntetése iránt.« (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A tisztességes munkát végző magyar kézműipart védenünk kell. de a f kisiparosságot óva kell intenem ,a széthúzástól, mert