Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

266 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. a vasút. Nem üzemtechnikai szempontból óhajtok hozzászólni, csupán saját tapasztalataimat és a sürgősen, igazán jóakarattal, talán kevés pénzzel megoldható, de amilyen harmadrendűeknek látszó, mégis bántó, bosszantó kis ügyeket hozom a Ház elé. Az ősszel felszálltam Parisban a magyar vagonba. Örült már előre a lelkem, hogy hosszú távollét után végre szinte magyar földön érzem magam. Felszálltam egy függöny nélküli, szőnyeg nélküli ép olyan kocsiba, mint a többi francia kocsi. (Gulácsy Dezső: Elvitték az oláhok!) Én elvárhatom ma már a magyar Államvasuttól, hogy azok a vagonok, amelyek külföldre mennek, hirdessék ott a mi kultúránkat, hogy vadonatúj, gyönyörűen felszerelt kocsik (Felkiáltások a jobboldalon: Jé kocsik vannak most!) a többi országot túlhaladó kényelmet, csint mutassanak a külföldinek, hogy az szinte megdöbbenve álljon meg az előtt a kocsi előtt és mondja, hogy nézzetek, ez magyar kocsi, én pedig büszkén szálljak be a kocsiba, szinte kiabálva, hogy igen ez magyar kocsi, jertek nézzétek meg az én szép hazámat. Az Istenért, csak ugy ne járjunk, mint én jártam két évvel ezelőtt Bécsben: fel akartam szállni egy vagonba és a kalauz figyelmeztetett, hogy ne szálljon be az ur, mert az első egy török kocsi, a második román kocsi. Megérkeztem Hegyeshalomra. Nem vagyok szentimentális ember, de mégis ha hónapok után visszajövök az országba, megdobban a szivem: itthon vagyok. Nem ambicionálhatom, hogy ugy, mint annak idején, Érsekújváron cigányzene fogadjon; de azt már mégis szóvá kell tennem, hogy azon az állomásépületen Sehmoll-paszta és Franckkávé hirdetések ne éktelenkedjenek és Hegyeshalomnál épen ugy, mint bárhol másutt az országban, az állomásépületeken több csint és főleg tisztaságot megkívánhatok, ha már virágdíszben nem pompázhatnak. Fokozatosan, ha egyszerre nem lehet, de nézetem szerint az állomási épületeket át kell szervezni. Tessék megnézni a Déli vasútnak állomásait, csipkés és szőnyeges vagonjait, gyönyörűen rendbe hozott virágdiszes állomásait. Ha ez meg tudta teremteni ezt a külső, szemnek is jól eső csint, akkor ezt a Magyar Államvasutaknál is meg lehet csinálni. (Mozgás a jobboldalon.) Itt hivom fel a minister ur figyelmét a vasúti állomásokon engedélyezel* akár kereskedelmi, akár italmérési üzletekre. Ellenőriztesse őket. (Ugy van! XJgy van! a jobboldalon.) Ahol nincs rend és tisztaság: ki vele. Különösen a kereskedelemnek fájó pontja, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy ezek a kereskedelmi üzletek csak olyan áruk eladásával foglalkozzanak, amelyek az utazóközönség szükségletére kellenek és lehetőleg a helyi zárórák betartásával. Az ellenőrzés intenzivebbé tétele végett a vasúti és^ hajózási felügyelőség hatáskörének kiterjesztését ajánlom; nemcsak a kis- és gazdasági vasutaknak, hanem az összes közlekedési eszközöknek, még a budapesti villamos vasúttársaságnak is teljes felelősség mellett való önálló, független ellenőrzését. Igaz, hogy a minister urnák ott ma már csak 18 ember áll rendelkezésére, mégis mint tisztviselő mondhatom, hogy a jó közigazgatás az ellenőrzésen múlik, mésnedig nem az úgynevezett angesagte Kasernevisit-en. A vasutak közlekedési rendjét is meg kell változtatni. Itt is átmenetben vagyunk. Ha soká várunk, az autóbuszok és a teherautók veszik át a forgalom lebonyolítását. A vasúti tarifánál a távolsági osztályok helyesebb beosztása és bizonyos tarifamérséklések a kereskedelemi kívánságai, de a vasút jól felfogott érdeke itt ezt kívánja, mert a teherforgalomnál a szállító cégek a vasúthoz és a vasúttól a raktárba vagy üzlethelyiségbe I pengő 60 fillért számítanak fel per métermázsa, mig ha teherautón szállítják az árut, ez elesik. A Mavart autók ma már 14 helyre szállítanak. Itt két osztály van. Az első osztály ugyanannyi, mint a vasúton a gyors szállítás, de háztól a vevő lakásáig vagy üzletéig viszi az árut és így a tulaj donkép eni fuvar sokkal olcsóbb. Előnye, hogy azt áru már másnap a vevő birtokában van, A másodosztályú áru valamivel drágább ugyan, mint a vasút, de ha beleszámítjuk a ki- és bevitelt, ugy nem kerül többe, mint a gyorsáru. Ebből a kis példából is látszik, hogy a vasútnak lépést kell tartania a fejlődéssel, mert a teherautók, de az autóbuszok is elviszik a jövedelmezőséget. Ha az autóbuszoknál ugy, mint Észak-Amerikában, vidéken az* átszállást behozzák, ugy egyik városból a távoleső X városig sokkal gyorsabban és olcsóbban lehet majd közlekedni. (Ellen mondások jobb felől.) Itt kell felhívnom a minister irr figyelmét arra, hogy nagy gondot fordíttasson a vidéki autóbuszüzemek műtanrendőri ellenőrzésére. A világért sem ugy, hogy az autobuszközlekedés visszavettessék, de az még sem járja, hogy szatócsok és kocsmárosok kapjanak engedélyt s az is lehetetlen, hogy a kerületi szakértő csak egyszer lássa a kocsit: a megindulásnál, s többet avval a kocsival senki sémi törődjik. Itt is kell szigorú, de a fejlődést egy percig" sem akadályozó ellenőrzés. (Helyeslés a jobboldalon.) A kereskedelem a postai szállításnál a postai díjszabás hét osztályú kategorizálását sérelmesnek tartja. Elég három díj fok beállítása, mert ezzel az adminisztráció ugy a postánál, mint a kereskedelmi vállalatoknál lényegesen csökkenne. Nem tudom, hogy t. képviselőtársaim közül valaki kapott-e már postán külföldről, mint például egyik ismerősöm, fél liter valamilyen szeszt. Ebben az esetben málnalikőrről volt szó, amit ajándékba kapott. Hajmeresztő, ahogy az illető elmondotta, hogyan jutott hozzá a félliter málnalikőrhpz. Ahelyett, hogy postán a lakására szállították volna, és ott fizettették volna meg az illetéket, két napig tartott az elintézés reggel kilenctől kettőig (Friedrich István: Ez igy van!) s a végén postai ós más illetékek lefizetése után — körülbelül II pengőt fizetett — megkapta az árut. Ezek semmiségek, t. Ház, és nem is hoztam volna elő, de sajnos,, kinn az életben az ilyen semmiségek keserítik el a lelkeket és viszik oda, hogy mindent gyűlölnek, szidnak, végeredményben pedig a legjobb intenciótól vezérelt és kiadott rendelet is a végrehajtásnál kínszenvedéssé válik polgártársainkra. Nekünk az a feladatunk, hogy enyhítsük, gyógyítsuk a fánó sebeket. A költségvetés általános vitájánál Görgey igen t. képviselőtársam három és félórás beszédben foglalkozott a különböző kérdésekkel. Én a kereskedelmi tárca rövidre szabott idejeben csak általánosságban tudok a dologhoz hozzászólni. Nézetem szerint a magyar iparnak csak egy feladata lehet: elsőrangú minőségű árut kesziteni és azt minél olcsóbban, minél nagyobb tömegben piacra hozni. (Helyeslés a jobboldalon) Elsőrangút és olcsót! Ha ezt eléri, nem kell neki semmitől sem félnie m

r akkor az a sokat emlegetett iparellenes közvélemény