Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 265 esetteket olyan emberek igazítják utba, akiknek I a szivén fekszenek a kereskedelem és az ipar bajai, higyje el nekem a^ t. Ház, ez megnyugtatja a felzaklatott kedélyeket, márpedig nekünk ma elsősorban a lelki egyensúlyt kell visszaállítanunk, hogy jövő feladatokra képesittessünk. (Helyeslés jobb felől.) Ez a tea-délután is közvetlenebbé tenné a minister és az érdekképviseletek közti viszonyt. (Jánossy Gábor: Megszavazzuk!) De fontosnak tartanám a kereskedelemügyi ministerium mellett, mint nobile officium — ezt hangsúlyozom — egy gazdasági tanács felállítását. A ininisterelnök ur már nyilatkozott is róla. A német gazdasági tanácsot 1920 május hó 4-ikén állították fel. 326 tagból állott; ma már redukálták ezt a számot 110-re. Minden szociál- és gazdaságpolitikai törvényjavaslat véleményezés végett odakerül. (Friedrich István: Ugy fog járni, mint a pénzügyi tanács! Annak én tagja voltam. Ugy meghaltunk, hogy no!) Tulajdonképen gazdasági parlamentről van itt szó, amelynek alapgondolata az, hogy a rendes politikai parlament, melynek összetétele nem gazdasági szaktudáson alapul, nagy horderejű gazdasági következményekkel járó törvények meghozatalánál bizonyos szakszerűséget, bizonyos támaszt kapjon. A gondolat apja Bismarck, de az ő javaslata nem vált valóra. Én nem fogadom el a német mintát a maga teljes egészében, de érzem, hogy akik az életben foglalkozásuknál fogva különböző gazdasági ágakhoz értenék, tényleg meghallgatandók volnának. Még egyszer hangsúlyozom: _nobíle officium, megtiszteltetés

t volna ez. (Friedrich István: Olyan kormányfőtanácsosság-féle!) Nem! — Vigyázni kell azonban az ilyen tanácsadó szervezetnél, hogy a szakértők és az érdekelt különválasztassék, mert ha az érdekelt adja a szakértői tanácsot, akkor kész a veszedelem. Sokan azt fogják mondani: minek ez az uj szervezet, hiszen a kormánynak joga van szakértői tanácsért ahhoz fordulni, akit ő jónak lát meghallgatni. Ezt elismerem, de nem igy áll a gazdasági életben. A gazdasági életnek nem mindegy, hogy a minister esetrőlesetre kit hív magához és kihez fordul tanácsért. A gazdasági parlamentben, ebben a gazdasági tanácsban pedig a kormánnyal és a parlamenttel szemben is bárki, bátran^ elmondhatná véleményét. Én a magam részéről a közgazdasági élet érdekében valónak tartom az ilyen kisszámú gazdasági tanács felállításátDe ha ez a német Wirts eh aftsbei rat a mi viszonyainknak nem felelne meg, ugy felhívom az igen i minister ur figyelmét az úgynevezett konjunktúrakutató bizottság- szervezésére, illetőleg átszervezésre. (Jánossy Gábor: Ilyen is van?) Van! (Friedrich István: Ez nem tanács, hanem bizottság!) Csupa gyakorlati embert állitanék oda, akik egyrészt a termelésnél az előállitási költségek redukálásának kérdésével, másrészt az értékesítési lehetőségekkel foglalkoznának. Az országot megszervezni még községenkint is, már meglevő szervek utján, Carnegie-féle nagyüzemszervezési kérdés, külföldön pedig követségeink vagy konzulaink kereskedelmi tudósítása alapján, ha pedig ez nem válnék be, külföldön élő magyar kereskedők utján. Amikor ugyanis nyáron az interparlamentáris kereskedelmi konferencián Braziliában jártam, láttam, magam meggyőződtem, hogy mit tud elérni még kevés tőkével is a szorgalmas magyar kereskedő. (Esztergályos János: Elmehetne minden egységespárti BraI ziliába! — Jánossy Gábor: Miért csak egységespárti? Onnan is eljöhetnek.) Bátorság, vállalkozási szellem, ügyesség, kalandosság és merészség nagyszerű és csodálatos történetei azok, amiket Dél-Amerikában láttam. Azóta nem féltem külföldön a világ bármelyik államának kereskedőjétől a magyar kereskedőt, amióta az ezer veszély között dolgozó brazíliai magyar kereskedőket megismertem. Csak egyet kellene nekünk nlegállapitanunk, azt, hogy tudjuk-e, hol, merre vannak megbízható magyar kereskedők, akiknek utján mezőgazdasági, vagy ipari termel vényeinket értékesíthetjük. Erre, azt hiszem, egyikünk sem tud válaszolni, mert a világon szerteszét vannak magyar kereskedők, de hogy merre vannak, kik azok, bizony senki sem tartja számon. Én pedig azt mondom, hogyha ezek a magyar kereskedők évek óta vannak is künn, szivük-lelkűk magyar marad, és igazán könnyes szemmel énekelték el velünk együtt: Hazádnak rendületlenül' . . . T. Ház! Már most felmerül az a kérdés, hogy az élettel igy szoros kontaktusba hozott kereskedelemügyi ministerium mivel foglalkozzék legsürgősebben, mi volna legfontosabb feladata. A mi korunk az évszázadok történetében átmeneti kor és utódaink ötven, vagy száz év múlva fogják látni, vájjon megálltuk-e helyünket, teljesitettük-e legemminensebb kötelességeinket. Nézetem szerint a kereskedelemügyi kormánynak, ha Magyarország jövő érdekét nézi nincs sürgősebb feladata, mint egy nagyszabású, évtizedekre kiterjedő hitelakcióval meg'szervezett útprogramm sürgős keresztülvitele. Ha valahol vérkeringésünk megakad, a vér uj utat váj magának, uj utakat keresi és azokat meg is találja. Ha mi most nem szervezzük át közlekedési politikánkat, ha mi most nem vezetjük át a nemzetközi autóforgalmat országunkon, akkor az más utakat fog keresni és meg is fogja azokat találni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a nemzetközi autóforgalomnak itt kell keresztülmennie hazánkon. Nem Budapesttől Győrig, Budapesttől Siófokig és Budapesttől Szobig, hanem Hegyeshalomtól vagy Soprontól le a bukaresti és belgrádi viszonylatban, Lengyel- és Csehországból le a tengeri viszonylatban: Zágráb felé megkell csinálnunk ezeket az autó-utakat. Méltóztassék megnézni az Ausztriához csatolt terület úthálózatának kiépítését és fentartását és öszszehasonlitani az átadás előtti időkkel. Elsőrangú utak, kitűnően fentartva és mind Bécs felé vezetnek. Ez a helyes közlekedési politika. Pedig Ausztria, is szegény ország. Az autó és repülőgép világában az országok közelebb jönnek egymáshoz és ha lemegyek kerületembe, amely a halasi tanyáktól a Tiszáig 80 kilométer hosszan terül el, esős időben meg sem tudok mozdulni. Még a köves utón megy valahogy, de ezer és ezer tanyám van. Itt Pest megyében, az ország szivében, mikor Szánkról Móricgátra mentem szekéren, a homoksivatagban megakadván, megmutatták azt a helyet, ahol a Pestről hozott tevével felvették a Sivatag királynője című filmet. Igazán nem tudtam, hogy sirjak-e, vagy nevessek. A kultuszminister ur megcsinálta a tanyavilág kultúrpolitikáját. Nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, csinálja meg a tanyavilág utpolitikáját (Helyeslés a jobboldalon.) és higyje el, hogy a tanyai világ örök időkre emlékében fogja tartani nevét (Ugy van! Ugy van!) T. Ház! A közlekedési politika másik ága