Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. remél, óhajt egy szebb, egy jobb jólétet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Beteg van a házban! beteg az ipar, beteg a kereskedelem, de legsúlyosabb .beteg* a mi déŐjelgétett kedvencünk: a magyar mezőgazdaság. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha a jövőnek ez a reménysége betegma, akkor beteg az ipar és a kereskedelem (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és mig mezőgazdaságunkat ki nem gyógyitottuk„ addig iparunkat és kereskedelmünket sem tudjuk kigyógyítani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez az alaptétel. Amikor az ipar és a kereskedelem esyik-masik problémájával óhajtok foglalkozni, a t. Ház elnézését^ kérem, hogy vissza-visszatérek a mezőgazdaságra, de nézetem szerint ipart pártolni, a kereskedelmen segíteni csak ugy lehet, ha mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a mezőgazdasáííot betegágyáéból kihozzuk, talpraállitsuk, felhizlaljuk; akkor annak az erőiből kereskedelmet lehet támogatni, de akkor lehet ipart is fejleszteni, naggyá tenni, koncentrálni, racionalizálni. De csak akkor. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől,) Újságcikkek; özönéhen, előadások tömegében, de itt a Házban elhangzott nagyéirtékü beszédekben is mindenkor csak egyet kerestem: a gyakorlati megoldást. Sajnos, szárnyaszegetten kell megállapítanom, hogy teóriát, elméletet sokat, nagyon sokat hallottam, de valakit, aki a gyakorlatban a mi iparunknak és 'kereskedelmünknek reinkarnációjára gyakorlati adatokat adott volna, olyan gyakorlati megoldást adott volna, — mert hiszen e kettőnek csak a szelleme van itt közöttünk — amely a mi árnyiparunkon és szellemkereskedelmünkön, annak jövő prosperitásán gyakorlatilagsegített volna, alig olvastam, alig hallottam. Igen, az állam adjon ennyit, meg ennyit, szállítsa le a vámokat, törölje el az adókat és igy tovább, hangzik mindenünnen. És ha én a végén összeadom ezt az összeget, pénzben kijön talán egymilliárd pengő, egy horribilis összeg. Nem, t. Ház., nem ezen az alapon kell a gyakorlati életben élő, praktikus közgazdasági politikusnak segítenie azokon a bajokon, amelyek vannak és nem ezen az alapon kell kiindulnia a probléma megoldásánál. Azon az alapon kell indulnia, hogy vizsgáljuk, mik a mi bajaink, sorra vesszük őket, és ha én beszédemmel a kereskedelem és ipar prosperitásához, a kereskedelem és ipar fejlődéséhez hozzájárulhatok, teszem azt abban a reményben, hogy elgondolásom szárnypróbálgatása a gyakorlati élet tapasztalataiból levont következtetéseimnek, megnyilvánulása a praktikus gyakorlati reálpolitikusnak. Amikor a magángazdaság válságáról beszél, ír mindenki, én elsősorban otthoni, családi viszonyaimra gondolok. Amikor ott betegválság van, háziorvosom mellé hivők egykét másik orvost és a konzilium diagnózisa alapján a beteg gyógyítását már bátran rá merem bizni háziorvosomra. A háború alatt, amikor a közélelmezésben nagy hiányok voltak, a gazdasági ministerek néha nap-nap tartottak megbeszéléseket, megtárgyalták, hogy honnan teremtsék elő a hiányt. Én ezt a gazdasági ministertanácsot ajánlanám mint első lépést a mi gazdasági életünk regenerálásához, mert hiszen az én nézetem az, hogy amit ez a kis gazdasági ministertanács elhatároz, azt a kereskedelemügyi minister ur és az alatta álló kiváló tisztviselői kar az élettel nagyszerűen és remekül parallel haladva, pontosan alkalmazni is fogja. (Ugy van! a jobboldalon.) Talán csak azt merném itt javasolni, hogy a kereskedelemügyi ministenumba'i -<xt ügykör lebonyolítása az élettel parallel bizonyos gyorsabb tempóban történjék.. (Egy hang a jobboldalon: Mindenütt!) Az irodai kezelés modernizálása az egész világon már nem probléma, . tehát itt sem szabad problémának lennie. Nem tudom felfogni, pedig a kontinens nem egy ministeriumának ügykezelését ismerem, hogy miért ne lehetne ezeket az irodai njitásokat itt nálunk a kereskedelemügyi ministeriumban is behozni. (Jánossy Gábor: Minden ministeriurnban! — Helyeslés a jobboldalon.) Bocsánat, csak a kereskedelemügyi mÍTiisteriumról van szó. (Jánossy Gábor: Mindenütt, a vidéken is, az egész vonalon!) Sohasem fogom elfelejteni, hogy amikor Franciaországban, Kouenban az ottani rendőrkapitánynál a büntető kihágási eljárást lefolytatását tanulmányoztam, oly gyors mederben ment az. egész, hogy a gyorsaság miatt nem tudtam megérteni az egésznek a lefolyását, Erre a rendőrkapitány szó nélkül felkapta az előtte^ lévő H)—12 letárgyalt aktát, átadta nekem és azt mondotta: menjen vissza Magyarországba, tanulmányozza otthon. Ministerem, amikor jelentést tettem neki, aki nem igen ismerte az aktáknak ezt az ügykezelését egyszerűen azt kérdezte tőlem: loptad? A ministeriumok ügykezelése ma is a közigazgatás egyszerűsítése ellenére a Bach-korszak ügykezelésének nyomdokain jár. (Ugy van! a jobboldalon.) Miért ne lehetne az ügyeket ugy elintézni, hogy ma érkezik, holnap kimegy az akta: bankszerüen. Nincs az a bankigazgató, akinél restanciák vannak, mert a bankszakma nem tűri meg a bürokratizmust és bocsánat, precedens is van; precedens volt a közélelmezési ministerium, ott minden aktát 24 óra alatt el kellett intézni. Ha ezt akkor el lehetett érni, el lehet talán érni az élettel oly szerves kapcsolatban álló kereskedelemügyi ministeriumnál is. Ha a nagy Mussölini

v aki hat ministerium élén áll (Éljenzés a középen.) és mindenről informálva van, nap-nap után üresen hagyhatja íróasztalát másnapra, megteheti azt az a ministeri fogalmazó, ministeri tanácsos, államtitkár és minister is. Feltétlenül szükségesnek, tartom a kereskedelemügyi ministeriumnak az ipari és kereskedelmi élettel való szorosabb, szervesebb összeköttetését. A ministernek minderői kell tudnia. Személyesen nem lehet ott az érdekképviseletek ülésein, de egy-két tisztviselő a komoly munkánál legyen ott, hallgassa meg az érdeképviselet bajait, ne szólaljon fel az illető, de tegyen jelentést egy-két szóval ministerének

% Meg vagyok győződve arról, hogy az ércleképviseletek nagy örömmel vennék, ha a minister ur ki-ki küldene egy-egy tisztviselőt üléseikre, mert hiszen ad oculus lenne demonstrálva, hogy íme a ministerium érdeklődik a mi ügyesbajos dolgaink iránt; a minister pedig mindenről informálva volna. De ha jól emlékszem: Hegedűs Sándor kereskedelmi ministersége alatt voltak a kereskedelemügyi minist er iumib an úgynevezett: »te a délutánok,«, ahová a »kisemberek«, érdekképviseleti titkárok, kamarai titkárok jöttek el, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Eljönni eljönnek, csak teat nem kapnak!) Az nem baj. Szóval azok jöttek el, akik reggeltől estig együtt vannak az ipar és kereskedelem^ embereivel, akik tanácsadóik. Ott purparlék alakjában elmondták a ministernek azokat a sérelmeket, amelyeket az ipar és a kereskedelem körében észleltek Ezeket a sérelmeket a magam részéről igazán nem tartom nagy sérelmeknek s ha a sokszor kétségbe-