Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés 'képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. mot, hogy tessék-lássék számadatokat mutathassanak fel, ha pedig végre akarják hajtani és nem kell most rögtön pénz a rendelések kiadásához, akkor tessék a rendeléseket kiadni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Kedves képviselő ur, én már arról számoltam be, amit kiadtam és ez teszi ki azt a sok milliót. Ugyanezt a pénzt azonban nem tudom még egyszer kiadni. Bár tudnám! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mai napon is megemlített Talbot-eentrálé ügyét kivánom még néhány szóval érinteni. Itt esak azt hozom fel, hogy amikor a centrale építéséhez fűződő kifogásolandó dolgokat megj emiitettem, szóvá tettem, hogy olyan tó mellé akarják megépíteni a centrálét, amelynek elegendő vize nincs. Elmondottam, hogy ez a nagy centrale a bánhidai Öregtó mellé épül, amely elegendő vízzel nem rendelkezik. Körülbelül három héttel ezelőtt is volt alkalmam arra járni a bánhidai Öregtó mellett. Bizonyos mértékig önmagamban megnyugtatva, de más okból bizonyos mértékig felháborodva azt láttam, hogy a bánhidai Öregtó vize teljesen le van csapolva. Midőn érdeklődtem illetékes helyen a lecsapolás oka felől, azt kaptam válaszul, azért van lecsapolva, mert a medrét akarják kiásni, mélyebb medret akarnak készíteni, hogy igy elegendő viz legyen ott. Az nem ugy van, t. Jánossy képviselőtársam... (Jánossy Gábor: Egy szót sem szóltam! — Derültség.) Nem most, de délelőtt méltóztatott mondani: Nem baj, legalább munka lesz, ha kiássák a tó medrét. Ez nemcsak addig van, mert ennek a nagy földtömegnek kiásása a zárszámadásoknál is meg fog mutatkozni. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy igazolva vagyok, amikor kifogásoltam, hogy nem jó helyre viszik a centrálét, hogy ott nincs elegendő viz, (Jánossy Gábor: Igazolom!) mert ha elegendő viz volna, akkor a tó medrét egyáltalában nem kellett volna kiásni, holott annak idején nagyon idegesen fogadta kifogásaimat a minister ur és azt mondotta, hogy minden tekintetben kielégítően, alaposan, megfontoltan van a centrale ügye előkészítve. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugy is van!) Nem akarok erről többet^ beszélni, talán lesz alkalom, amikor erre a kérdésre rátérhetek. (Jánossy Gábor: Akkor már lesz is a tóban viz! — Derültség) Legyen szabad annyit megemlítenem, hogy az ilyen nagy munka, amelyről szó van, mégis megérdemli, hogy amikor már kiviteli stádiumba kerül, annak minden részletéről a Ház megfelelően informálva legyen. Sem én, sem az egész közvélemény soha nem fogja megbocsátani a minister urnák, hogy olyan nagymennyiségű értékes gépmunkát külföldön rendelt meg. Ez ellen nem védekezés, hogy a mi ezenkivül marad az is munkaalkalom, mert erre az a válaszom, hogy valójában ezt a centrálét igen kevés, csak itthon elő nem állitható ipari munkákkal épithette volna fel a t. minister ur és nem kellett volna olyan nagyarányú külföldi rendeléseket tenni, mint a minőket tett Ez is külkereskedelmi mérlegünk megromlását fogja előidézni, épen azért kellett volna intézkedni és gondoskodni arról, hogy az egész centrale építés más módon legyen végrehajtva, ugy tudniillik, hogy a belföldi tőkepiac lett volna felszólítva és hitem szerint a belföldi tőkepiac azt az Összeget elő tudta volna teremteni s akkor nem lettünk volna kiszolgáltatva Angolországnak és a magyar ipar foglalkoztatása sokkal nagyobb mértékben történhetett volna meg, mint ahogy megtörténik ma. T. Képviselőház! Mivel én a kereskedelemügyi tárca ezidei költségvetésénéi sem látom kielégítve azokat a célokat, amelyeket a korábbi költségvetések alkalmával megjelöltünk és mivel különben sem viseltetem bizalommal a kormány iránt, a kereskedelemügyi^ tárca 1928/29. évi költségvetését a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Gubicza Ferenc jegyző: Temple Rezső! Elnök: Temple Rezső képviselő urat illeti a szó. Temple Rezső: T. Képviselőház! Azok, akik a szünet előtt végighallgattuk Kabók igen t képviselőtársam beszédét, örömmel állapítottuk meg, hogy ebben a Házban a magyar ipar mellett szakszerűség szempontjából — ha adatai valók — kevés olyan beszéd hangzott el, mint az övé. (Esztergályos János: Végre javul a helyzet! — B. Podmaniczky Endre: Csak ne rontsa el!) S ha én beszédében olyan passzust keresek, amellyel foglalkoznom lehet, az talán mindjárt beszéde elején az a passzus, amikor ő az ipari munkások alkalmaztatásánál nemzetközi alapra helyezkedik. Ma a gazdasági helyzetet az egyes országokban mindenütt nemzeti egyetemes érdekejk vezetik és ha én, mint fiatal képviselő, tanácscsal szolgálhatok igen t. képviselőtársamnak, ez az: fáradjon le a Ház könyvtárába, emeltesse ki annak a nagy szocialistának iratait, aki f szíjgyártóból felemelkedett Németország első polcára és akkor látni fogja, hogy ez a német szocialista, aki elnöke volt a német köztársaságnak, izzó hazafiságában elsősorban német volt és azután szocialista. És ha körülnézünk a világban, mindenütt igy van. A francia először francia és azután szocialista, az angol először angol és azután szocialista. Már húsz évvel ezelőtt, 1908-ban, amikor Hamburgban az akkori rendőrfőnöknél, Rosehatnál jártain, ő ezt mondotta: Az én szocialistáim kiábrándultak a nemzetköziségből, mert amikor ezelőtt talán hat évvel — mondotta, — Angliában Liverpoolban vagy Southamptonban volt a dokksztrájk, a mi német, hamburgi szocialistáink sok pénzzel, sok nagyon nehéz márkával támogatták ezt a dokksztrájkot. Viszont amikor egy évvel ezelőtt Hamburgban volt a nagy dokksztrájk, akkor megjelentek az angolok egy nagv hajóval teli angol munkásokkal, sztrájktörőkkel. Hát a hamburgi szocialisták tényleg egyszersmindenkorra kiábrándultak a nemzetköziségből. Áttérek beszédemben a gazdasági életnek egyetemes szempontból való birálatára. Egy évvel ez előtt tartott utolsó beszédemet itt a Házban azzal fejeztem be, hogy kértem a sajtót, foglalkozzék gazdasági kérdésekkel, igyekezzék nagy nevelő hatásával újságolvasó közönségünket gazdasági gondolkodásra szorítani. És ha ma akármelyik napilapunkat elővesszük, azt látjuk, hogy nemcsak hátul a közgazdasági rovatban, hanem elől vezércikkekben még nagy költőlelkü publicistánk, Rákosi Jenő is gazdasági kérdésekkel foglalkozik. » Mi történt itt egy év alatt, hogy ekkorát változott a világ sora 1 ? Csak az, hogy amit elmulasztottunk éveken keresztül, az körmünkre égett, hogy ami bennünket legjobban erdekei, a kenyérkérdés, a mi mindennapi kenyerünk veszélyben van. És minden újságolvasó vár, 37*
