Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

262 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. kedni, úgyhogy ez a külföldi megrendelés ne történjék meg- teljes egészében, az Ibusz-nál, de a többi három esetnél már az események után vagyunk, ezeknél már nem lehet segiteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A debreceni már meg van rendelve?) A debreecni vágóhidnál én ugy tudom, hogy a népjóléti ministerium műszaki osztályának vezetőjét kérdezték meg, milyen tanáccsal szolgálhat és ő tanácsolta, hogy a németországi Borsig-cégtől rendeljék meg a vágóhid részére szükséges szivattyú-berendezéseket, mert — amint emiitettem — amikor az Országosi Lakásépítési Ministeri Biztosság annakidején Pestszentlorincen építtetett s szüksége volt ilyen szivattyu. berendezésre, ezt szintén ettől a németországi cégtől rendelte meg. Itt már feltétlenül szükséges, hogy lesújtson az igazságszolgáltatás azokra, akik a magyar ipari értékkel — amely feltétlenül érték — ilyen módon bánnak el. Amidőn parlagon hevernek a munkanélküliek ezrei és amidőn szükség van valamilyen munkára, akkor azt nézik, hogy miként elégítsék ki a szükségletet külföldről. Állandó a panasz, hogy külkereskedelmi mérlegünk folyton romlik. Az ilyen külföldi rendelések, amelyeket belföldről jól ki lehet elégíteni, még jobban rontják a külkereskedelmi mérleget s amidőn a minister ur előirányoz 40.000 pengőt arra, hogy a köszállitásoikat fokozottabban ellenőrizze, akkor, azt hiszem, teljesen jogosan vetettem fel ezeket az eseteket ennél a kérdésnél, felkérve a minister urat arra, hogy sürgős intézkedéseket tegyen. A kormánynak egyetemesen kellene eljárnia azokkal az urakkal szemben, akik minden magyar érdeket háttérbe tolva és nem tudom, milyen érdekeket szolgálva, ilyen rendeléseket eszközölnek a külföldön. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Pardon, nem értem az egész dolgot! Ennek a minister tanács elé kell kerülnie, de oda még nem jutott el! De azért lehet, hogy valami tanácsot adott az illető! Tudomásul veszem!) A minister ur figyelmét fel is hivták erre az illetékes körök. (Herrmann, Miksa kereskedelemügyi minister: Erre nem!) Ugy tudom, hogy igen. (Jánossy Gábor: Ö jobban tudja, mint excellenciád!) Lehet, hogy a minister ur kezeihez nem jutott el az az irásos megkeresés, de t. képviselőtársam, ne vigyenek bele minden felszólalásba gyanúsítást. (Jánossy Gábor: Ez nem gyanúsítás!) Az, amit t. képviselőtársam mondott, gyanúsítás. (Jánossy Gábor: Én elismeréssel mondtam azt, hogy a képviselő ur ezt jobban tudja!) A minister ur talán holnap majd el fogja ismerni, hogy jól tudtam azt, hogy a minister ur figyelmét is felhívták erre. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem tagadom, hogy az én figyelmemet erre nem hivták fel, mert ezeket tudni szoktam!) Miután kevés idő áll még rendelkezésemre, ezenkívül csak még egy másik témát akarok megemlíteni. A beruházásokról volt szíves a minister ur számadatokat közölni és azok alap ján mintegy azt igazolni, hogy nem sok ok van az aggodalomra, mert van bőséges gondoskodás a munkaalkalmak megteremtéséről, nincs oka senkinek kétségbeesni. (Herrmann Milksa kereskedelemügyi minister: Ezt nem mondtam!) Nagy számadatokat sorakoztatott fel a minister ur (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ami igaz!) s e nagy számadatokból ezt lehet következtetni. Itt a minister ur figyelmét csak arra kívánom felhívni, hogy a beruházásoknál nem ezekkel az adatokkal lehet operálni, hanem azokkal, amelyeket a való életben megtalál az, ember. Akármelyik üzembe elmegyünk, amely állami rendelést szokott kielégíteni, mindenütt azt a választ kapjuk, hogy nem kaptak semmiféle állami beruházási rendeléseket. A külföldi kölcsönből lebonyolítandó állami beruházás még igen távoli kérdés, úgyhogy erre alapítani még, ebben az esztendőben nagyon keveset lehet. Epen ezért kellene a minister urnák gondoskodnia s kutania, hogy miként lehetne mégis ezen a nagyfokú munkanélküliségen segíteni. Nekem ipari körökben nagyon sokat kell forgolódnom, mert hiszen az ipari munkások ügyeit intézem, és épen ezért megtudtam azt, hogy nem egy vállalat szívesen kezdené el a munkákat anélkül, hogy egy krajcárt is kapna, csak ki kellene adni a rendeléseket. A munkálatok technikája ugy is az

s hogy hónapok telnek el, amig elkészülnek a munkákkal, s amig a szállításnak egy-egy részlete végre megtörténik, úgyhogy ha ma megrendel valamit a minister ur, kilenc hónap múlva is alig jut abba a helyzetbe az a vállalat, hogy számlázza is a szállított munkát. Nem volna szabad tehát olyan álláspontra helyezkedni, hogy amig nekem nincs kezeim között a fedezet, addig semmiféle rendelést nem teszek. Nem említek egyebet, csak azt, hogy saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy a telefongyárak a Knorrfék berendezésére milyen előkészületeket tettek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A Knorr-fék fedezetéről nincs szó! 24 milliót nem utalhatok ki a saját szakállamra!) A megrendelés hiánya azonban megállítja t az . egész munkát, s egy sereg munkást elbocsátanak azért, mert a rendelés nem érkezik odia, holott a gyárnak nem kell pénz, annak van bankja, amely elintézi a dolog pénzügyi részét., a minister urnák csak a rendelést kellene kiadni, hogy az ü?em biztos legyen abban, hogy nem a piacra termel, hanem egy rendelőnek fogja az automatikus fékberendezést elkészíteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugyan kérem! 24 milliót nem lehet csak ugy kiutalványozni! Ez nevetséges! Az állam nemi rendelhet ilyen módon!) A kormánynak ezt a rendelést meg kell tennie, mert a rendelések kiadásával nagy mértékben lehetne segiteni azon a kétségbeejtő^ állapoton, amelyet a munkanélküliség terén látunk. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ami felett diszponálhattam, azt kiadtam, de még az sem volt mindjárt eleinte a zsebemben!) Kérdezem, miért van ilyen nagy nyomorúság és ilyen munkanélküliség ebben az országban? A minisztertanács is elhatározta tudomásom szerint hogy 5 millió pengőt fog kiadni ilyen rendelések alapján a gyáraknak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ki is adtunk! Mit beszél a világba össze-vissza, amikor mind az 5 milliót kiadtuk!? Ez már megtörtént.) A gyárak a rendeléseket az én tudomásom szerint nem kapták meg. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A gyárak tudják nagyon jól! Természetes, hogy ebben meg kell alkudnunk.) A dolog lényege az, hogy ebben a kérdésben sokkal nagyobb érzéket kell tanúsítani. Tessék arra a mérhetetlen nyomorúságra gondolni, amelyben a munkanélküliek vannak. Ilyenkor el kell térni azoktól a szokásjoktól, azoktól a sablonoktól, amelyeket egyébként be szoktak tartani, mert a dolog lényege mégis csak az, hogyha önök készítettek egy beruházási programmot, akkor azt végre is akarják hajtani. Nemcsak azért készítették a program-