Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 261 tént semmi intézkedés, sőt ujabb esetek történtek meg azóta.. Hiszen beszéltem nemrég, egypár hónappal ezelőtt a szegedi hősök nagyharangjának külföldi beszerzéséről, beszéltem akkor a folyamőrség külföldi rádiókészülékének beszerzéséről, és annak ellenére, hogy erősen ostoroztam az ilyen intézkedéseket, most ismét arról kell szólanom, hogy hasonló nagyobbszabásu külföldi rendelés van készülőben, amelynek egy része már el van intézve, mégpedig egy olyan intézménynél, amely intézmény, — azt mondhatom, — állami intézmény, mert az Ibusz. az Idegenforgalmi Beszerzési és Utazási Vállalat legnagyobbrészt most már állami intézmény. Azt ugyanis két vállalatból olvasztották össze és pedig az 1926/27. évi zárszámadásokban meg lehet találni a ministeri indokolást, mely szerint fontos üzleti érdekekből az Idegenforgalmi^ Beszerzési Utazási és Szállítási Részvénytársaság elnevezés alatt fuzionált Idegenforgalmi és Utazási Vállalat R.-T. részvénytöbbsége, összesen 2,094.000 pengőért megvásároltatott. A vételárból 894 000 pengő a tárca keretében, — ezt már a zárszámadásnál meg lehet találni, — 1,200.000 pengő pedig az 1926/27 évi hasznos beruházási 'kezelésben számoltatott el. Amidőn tehát a zárszámadás ministeri indokolása szerint ennek a vállalatnak részvénytöbbségét az állam az Államvasutak keretében megszerezte, akkor ez egy közüzemnek, közintézménynek tekinthető. Ilyen közüzemnél nem tűrhető meg, hogy szükségleteit idegenből szerezze be akkor, amikor idehaza megfelelő módon, megfelelő árban tudják előállítani. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Tudomást szereztem arról, hogy ez az Ibusz. automatákat akar beszerezni, illetőleg már meg is rendelt négyszer 100 darab különböző típusú nagyobbfajta áruautomatákat, amelyeket részben pályaudvaroknál, részben pedig egyéb helyeken akar elhelyezni. Nem lényegtelen e munkálatok öszszege, mert — amint tudomást szereztem róla — körülbelül 200, esetleg 250 ezer pengő értékű munkáról van itt szó, amely munkát idehaza nagyszerűen el tudnák készíteni Számtalan vállalat van... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: No-no! Van vállalat, de nem számtalan!) Mindenesetre több. El is sorolom, t. minister urnák hogy hány vállalat pályázott erre a munkára: a Telefongyár, a Magyar Fém- és Lámpaárugyár, a Magyar Fémlemezgyár, azután a Magyar Automatagyár, amely a Stollwerck-gyár alapitása, és még a Váci utón is van egy gyár, a Rothmüller-gyár. Ezek mindannyian pályáztak erre a munkára. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez még nincs is elintézve!) De el van intézve annyiban, hogy ezekből a nagyobbfajta automatákból majdnem negyedmillió értéket megrendeltek külföldön, Németországban,és biztos helyről tudom, hogy ez a megrendelés perfektuálva van. Az Ibusz. igazgatója ugy védekezett, hogy nem tudta, hogy ezt a rendelést neki nem szabad megtennie. Egy ilyen nagy vállalat igazgatója nem védekezhetik azzal, hogy a vonatkozó törvényeiket nem ismeri. Ez egyáltalában nem mentség. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem!) A megtorló intézkedést okvetlenül meg kell tenni, mert óriási a munkanélküliség. (Ugy van!) Idehaza van automatagyár is, amely speciálisan automaták készítésével foglalkozik. Ezenkívül az általam előbb felsorolt gyárak is készséggel hajlandók ezeket a munkákat vállalni. Gondolni kell, minister ur, arra is, hogy KÍTVISELÖHÁZI NAPLÓ. XI. ez egy speciális iparág. Ha ezek munkásait elhanyagoljuk, ha ezek a munkások kénytelenek külföldre menni, vagy ha kijönnek a gyakorlatból, akkor kés^őbb •— mert az, automaták beállítása évről-évre fokozattabban történik — reákényszerülnek az illető válalatok arra, hogy azért, mert nincs elegendő szakképzett munkaerő idehaza, kénytelenek lesznek külföldön vásárolni. Épen ezért nagyobb gondot kell fordítani erre és nemcsak Ígéreteket kell adni, hanem súlyos megtorló intézkedéseket kell tenni azokkal szemben, akik válságos időkben ilyen nagymennyiségű rendeléseket külföldön hajtanak végre. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én ebben egyetértek, de ennek van bizonyos más oldala is!) Arrólis tudomást^ szereztem, hogy egészen nagyarányú rendelésről van szó, mert ezeket az automatákat különböző típusokban fogják alkalmazni a vasutakon is, közvetlenül a vagonokon. Körülbelül 3 ezer, esetleg 5 ezer darab olyan automatát akarnak a vasutakra felszerelni, amelyeknél egynekegynek az értéke 50—60 pengő lesz; ezenkívül 2000 darab nagyobbfajta automatát akarnak még beszerezni. Ha itten szemhunyás történik, a már megrendelt automatákra vonatkozó munkáknál, akkor az illetők további vérszemet kapnak. 2—3 millió, esetleg 4 millió pengő ertekü munkáról van szó, amely nem. jut, a magyar ipari munkásokhoz, holott azok várják a munkát, a legnagyobb nyomorúságban, a legnagyobb kétségbeesésben lesik, hogy ugyan mikor melyik üzem kap rendelést, mikor melyik üzem fogja létszámát növelni. Egy másik esetről is tudók. (Esztergályos János: Halljuk! — Jánossy Gábor: Csak ki vele!) Hivatkozom a belügyminister ur rendeletére, hivatkozom arra, hogy az ilyen eseteknek nyilvánosságra hozatala után sem történt semmiféle megtorlás. Hivatkozom arra, hogy például a debreceni klinikának is szüksége volt egy pneumatikus vizszállitó berendezésre és ezt a berendezést a németországi Morsig-cégnel rendelték meg, holott idehaza elsőrangú gyártmányok készülnek, nem is egy helyben. Szivattyú-berendezéseket készit a Teudloff— Dietrich- és a Lang-gyár, amely gyárak — ezt is állíthatom — olcsóbbak is voltak a külföldi német cégnél, s mégis külföldön rendelték meg azt a berendezést. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Van ennek a kérdésnek két oldala! — Jánossy Gábor: A magyar ipart pártolom, ha drágább is!) Ez a debreceni klinikára vonatkozó ügy már régebben elintézett ügy, s csak azért emlitem meg, hogy senkinek a hajaszála sem görbült meg azért, mert ilyen lényeges összegű munkát külföldön rendeltek. Most Debrecenben a vágóhidat kiépitik és a vágóhidnak is szüksége lesz ilyen szivattyúberendezésre. Ugyanúgy, mint más alkalommal, erre is pályáztak ezek a hazai cégek, amelyek nagyszerűen tudják ezeket a szivattyúkat elkészíteni és a pályázat alkalmával kiderült, hogy a magyar cég 20.000 pengőt kért, a németországi Borsig-cég pedig 28.000 pengőt, s a népjóléti ministerium műszaki osztályának vezetője mégis azt ajánlotta, hogy a Borsig-cégnél rendeljék meg ezt a berendezést. (Jánossy Gábor: A német cégnél?) .Igen, a németországi cégnél, mert annak idején az Országos Lakásépítési Ministeri Biztosság a pestszentlőrinci épitkezéssel kapcsolatosan ugyancsak ettől a Borsig-cégtől rendelte meg a szivattyú-berendezéseket. Az eseteket igy egymásután fel lehet sorolni és most is egymás után négy esetet mondtam el. Csak az egyik esetnél lehet még intéz37