Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 261 tént semmi intézkedés, sőt ujabb esetek történ­tek meg azóta.. Hiszen beszéltem nemrég, egypár hónappal ezelőtt a szegedi hősök nagyharangjának kül­földi beszerzéséről, beszéltem akkor a folyam­őrség külföldi rádiókészülékének beszerzésé­ről, és annak ellenére, hogy erősen ostoroztam az ilyen intézkedéseket, most ismét arról kell szólanom, hogy hasonló nagyobbszabásu kül­földi rendelés van készülőben, amelynek egy része már el van intézve, mégpedig egy olyan intézménynél, amely intézmény, — azt mond­hatom, — állami intézmény, mert az Ibusz. az Idegenforgalmi Beszerzési és Utazási Vállalat legnagyobbrészt most már állami intézmény. Azt ugyanis két vállalatból olvasztották össze és pedig az 1926/27. évi zárszámadásokban meg lehet találni a ministeri indokolást, mely sze­rint fontos üzleti érdekekből az Idegenfor­galmi^ Beszerzési Utazási és Szállítási Rész­vénytársaság elnevezés alatt fuzionált Idegen­forgalmi és Utazási Vállalat R.-T. részvény­többsége, összesen 2,094.000 pengőért megvásá­roltatott. A vételárból 894 000 pengő a tárca keretében, — ezt már a zárszámadásnál meg lehet találni, — 1,200.000 pengő pedig az 1926/27 évi hasznos beruházási 'kezelésben számolta­tott el. Amidőn tehát a zárszámadás ministeri in­dokolása szerint ennek a vállalatnak részvény­többségét az állam az Államvasutak keretében megszerezte, akkor ez egy közüzemnek, közin­tézménynek tekinthető. Ilyen közüzemnél nem tűrhető meg, hogy szükségleteit idegenből sze­rezze be akkor, amikor idehaza megfelelő mó­don, megfelelő árban tudják előállítani. (Já­nossy Gábor: Ugy van!) Tudomást szereztem arról, hogy ez az Ibusz. automatákat akar be­szerezni, illetőleg már meg is rendelt négyszer 100 darab különböző típusú nagyobbfajta áru­automatákat, amelyeket részben pályaudva­roknál, részben pedig egyéb helyeken akar el­helyezni. Nem lényegtelen e munkálatok ösz­szege, mert — amint tudomást szereztem róla — körülbelül 200, esetleg 250 ezer pengő értékű munkáról van itt szó, amely munkát idehaza nagyszerűen el tudnák készíteni Számtalan vál­lalat van... (Herrmann Miksa kereskedelem­ügyi minister: No-no! Van vállalat, de nem számtalan!) Mindenesetre több. El is sorolom, t. minister urnák hogy hány vállalat pályázott erre a munkára: a Telefongyár, a Magyar Fém- és Lámpaárugyár, a Magyar Fémlemez­gyár, azután a Magyar Automatagyár, amely a Stollwerck-gyár alapitása, és még a Váci utón is van egy gyár, a Rothmüller-gyár. Ezek mindannyian pályáztak erre a munkára. (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez még nincs is elintézve!) De el van intézve annyiban, hogy ezekből a nagyobbfajta automatákból majdnem negyed­millió értéket megrendeltek külföldön, Német­országban,és biztos helyről tudom, hogy ez a megrendelés perfektuálva van. Az Ibusz. igaz­gatója ugy védekezett, hogy nem tudta, hogy ezt a rendelést neki nem szabad megtennie. Egy ilyen nagy vállalat igazgatója nem védekezhe­tik azzal, hogy a vonatkozó törvényeiket nem ismeri. Ez egyáltalában nem mentség. (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem!) A megtorló intézkedést okvetlenül meg kell tenni, mert óriási a munkanélküliség. (Ugy van!) Idehaza van automatagyár is, amely spe­ciálisan automaták készítésével foglalkozik. Ezenkívül az általam előbb felsorolt gyárak is készséggel hajlandók ezeket a munkákat vál­lalni. Gondolni kell, minister ur, arra is, hogy KÍTVISELÖHÁZI NAPLÓ. XI. ez egy speciális iparág. Ha ezek munkásait el­hanyagoljuk, ha ezek a munkások kénytelenek külföldre menni, vagy ha kijönnek a gyakorlat­ból, akkor kés^őbb •— mert az, automaták be­állítása évről-évre fokozattabban történik — reákényszerülnek az illető válalatok arra, hogy azért, mert nincs elegendő szakképzett munka­erő idehaza, kénytelenek lesznek külföldön vá­sárolni. Épen ezért nagyobb gondot kell fordí­tani erre és nemcsak Ígéreteket kell adni, ha­nem súlyos megtorló intézkedéseket kell tenni azokkal szemben, akik válságos időkben ilyen nagymennyiségű rendeléseket külföldön hajta­nak végre. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én ebben egyetértek, de ennek van bizonyos más oldala is!) Arrólis tudomást^ sze­reztem, hogy egészen nagyarányú rendelésről van szó, mert ezeket az automatákat különböző típusokban fogják alkalmazni a vasutakon is, közvetlenül a vagonokon. Körülbelül 3 ezer, esetleg 5 ezer darab olyan automatát akarnak a vasutakra felszerelni, amelyeknél egynek­egynek az értéke 50—60 pengő lesz; ezenkívül 2000 darab nagyobbfajta automatát akarnak még beszerezni. Ha itten szemhunyás történik, a már megrendelt automatákra vonatkozó mun­káknál, akkor az illetők további vérszemet kap­nak. 2—3 millió, esetleg 4 millió pengő ertekü munkáról van szó, amely nem. jut, a magyar ipari munkásokhoz, holott azok várják a mun­kát, a legnagyobb nyomorúságban, a legnagyobb kétségbeesésben lesik, hogy ugyan mikor me­lyik üzem kap rendelést, mikor melyik üzem fogja létszámát növelni. Egy másik esetről is tudók. (Esztergályos János: Halljuk! — Jánossy Gábor: Csak ki vele!) Hivatkozom a belügyminister ur rende­letére, hivatkozom arra, hogy az ilyen esetek­nek nyilvánosságra hozatala után sem történt semmiféle megtorlás. Hivatkozom arra, hogy például a debreceni klinikának is szüksége volt egy pneumatikus vizszállitó berendezésre és ezt a berendezést a németországi Morsig-cégnel rendelték meg, holott idehaza elsőrangú gyárt­mányok készülnek, nem is egy helyben. Szi­vattyú-berendezéseket készit a Teudloff— Dietrich- és a Lang-gyár, amely gyárak — ezt is állíthatom — olcsóbbak is voltak a külföldi német cégnél, s mégis külföldön rendelték meg azt a berendezést. (Herrmann Miksa kereske­delemügyi minister: Van ennek a kérdésnek két oldala! — Jánossy Gábor: A magyar ipart pártolom, ha drágább is!) Ez a debreceni klini­kára vonatkozó ügy már régebben elintézett ügy, s csak azért emlitem meg, hogy senkinek a hajaszála sem görbült meg azért, mert ilyen lényeges összegű munkát külföldön rendeltek. Most Debrecenben a vágóhidat kiépitik és a vágóhidnak is szüksége lesz ilyen szivattyú­berendezésre. Ugyanúgy, mint más alkalom­mal, erre is pályáztak ezek a hazai cégek, ame­lyek nagyszerűen tudják ezeket a szivattyúkat elkészíteni és a pályázat alkalmával kiderült, hogy a magyar cég 20.000 pengőt kért, a német­országi Borsig-cég pedig 28.000 pengőt, s a nép­jóléti ministerium műszaki osztályának veze­tője mégis azt ajánlotta, hogy a Borsig-cégnél rendeljék meg ezt a berendezést. (Jánossy Gá­bor: A német cégnél?) .Igen, a németországi cégnél, mert annak idején az Országos Lakás­építési Ministeri Biztosság a pestszentlőrinci épitkezéssel kapcsolatosan ugyancsak ettől a Borsig-cégtől rendelte meg a szivattyú-beren­dezéseket. Az eseteket igy egymásután fel lehet so­rolni és most is egymás után négy esetet mond­tam el. Csak az egyik esetnél lehet még intéz­37

Next

/
Thumbnails
Contents