Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

18 Az országgyűlés képviselőházának nem tudták őt kielégíteni, hanem a második vagy a harmadik határban juttattak neki valamit. Az illetőnek nem voltak igás állatai, nem voltak eszközei, amelyekkel meg tudta volna művelni a földet, átadta a szomszédjának, vagy a sógorának. így ahelyett, hogy elérte volna célját a földbirtokrendezés, hogy a gazda maga művelje meg földjét és többet termeljen, kevesebbet termelt. Hála Istennek, ezen már túl vagyunk és ma már azt mondhatjuk, hogy rendes kerékvágásba került a művelés, most, ha többet nem is, de legalább annyit termelünk, mint azelőtt. Hátra van azonban még mindig a legnehezebb rész, a megváltási összeg kifizetése. Arra akarom kérni a mélyen tisztelt kormányt, hogy ebben a kérdésben minél hamarabb határozzon és ezt a kérdést minél hamarabb juttassa dűlőre. A törvény tiz évet adott azoknak az igényjogosultaknak, akik nem tudták mindjárt a vételárat kifizetni, hogy azt kifizethessék, ma azonban a helyzet az, hogy ezeknek bért kell fizetniök s nem tudnak a földiből annyit kitermelni, hogy a bért megfizethessék. Vannak egyes vidékek az országban, ahol három-négy, sőt öt évi bérrel vannak hátralékban a földhöz juttatottak. Ha tehát, ezek még bért sem tudnak fizetni, akkor egészen bizonyos, hogy nem tudnak tartalékolni oly összeget, amelyből tiz év múlva kifizethessék a föld árát. A helyzet az, hogy ma már nagyon sokan lemondanak arról a földről, amelyet annak idején kaptat, átadják egy másik igényjogosultnak s a földbirtokrendező biróság kénytelen annak a másodiknak vagy harmadiknak a kezére juttatni azt a földet. Ez. azt mutatja, hogy ezek az emberek nem találják meg megélhetésüket a nekik juttatott földön, úgyannyira, hogy jobb helyzetben voltak akkor, amikor még alkalmazottai voltak egy nagy uradalomnak, mint vannak ma s ezért igyekeznek egyesek szabadulni ezektől a földektől. Nem lehet országos érdek, hogy ez tovább igy menjen. Feltétlenül meg kell csinálni azt, hogy ezeket az embereket pénzhez juttassuk, akár amortizációs kölcsön formájában, akár más kölcsön formájában, vagy váltságösszegeket kell megállapítani, hogy ezeket ki tudják fizetni, mert ezt megköveteli a termelés nyugodt menete. Az a földmunkás akkor fogja jól megművelni azt a földet, ha meg lesz a biztonság érzete, hogy az a föld az ő kezében is marad. Épen ezért arra kérem a ministerelnök urat, — amint már volt szives beígérni, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozik — hogy lehetőleg a legrövidebb idő alatt oldja meg ezt a kérdést, hogy minél hamarabb hozzá tudjanak jutni földjük igazságos árához azok, akiktől a földet elvették, akik pedig a földet megkapták, nyugodtan tudják azt művelni és ne kelljen azzal számolniok, hogy esetleg fél év múlva — ha rossz lesz a termés és nem tudják még az idei bért sem megfizetni — esetleg le kell arról mondaniok. Arra kérem a ministerelnök urat, hogy az Ofb. megszüntetésével ne állitsuk helyébe az Országos Birtokbiróságot, hiszen a mi rendes biróságaink is el tudják látni ezeket az ügyeket, bár igaza van az előadó urnák, hogy nagyon sok ilyen ügy van folyamatban. És most jön a legnehezebbik rész, az ármegállapitás, vagy ha járadékot akar az illető fizetni a járadékösszeg megállapítása Ezt a feladatot azonban rendes biróságaink is el tudják végezni. Hiszen rendes biróságaink a kisajátításnál is mindig szerepet játszottak azelőtt, s most is igen jól el fognak tudni járni ezekben az ügyekben is, amikor a politika! ki van kapcsolva, — mert hiszen valami kis politika mégis 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. i csak volt a földbirtok rendezésében, — amikor tisztán arról van szó, hogy az árat kell megállapitani. Ezt rá lehet bizni a rendes bíróságokra' és rájuk is kell bizni, hogy a nyilvánosság és a szóbeliség teljes mértékben érvényesüljön. A földbirtokrendező biróság egy kissé merev biróság volt. Ott nem a közvetlenség és a szóbeliség alapján jártak el, nem volt kötelező sokszor az ügyvédi képviselet sem, és kevésszer is vették igénybe. Itt azonban, ahol már húsba vágó kérdésekről van szó, engedjük át a teret a rendes bíróságnak. Igaz, hogy a rendes biróság a folyamatban levő ügyekkel amúgy is túl van terhelve, s nem birja azokat az ügyeket sem elintézni, amelyek a törvény értelmében az ő hatáskörébe vannak utalva, lehet azonban segíteni: a Földbirtokrendező Bírósághoz beosztott referenseket be kell osztani az egyes törvényszékekhez és akkor lehetővé lehet tenni, hogy ezeket az ügyeket zavartalanul elláthassák. Én tehát arra kérem a ministerelnök urat, hogy most már az ilyen különleges bíróságokat szüntessük meg, A mi biróságaink nagyon jól ellátták teendőiket a múltban, el fogják látni a jövőben is, ezeket a kérdéseket is nagyon jól és okosan fogják tudni megoldani, adjuk át tehet ezeket az; ügyeket most már a rendes biróság hatáskörébe. Miut án a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t, képviselőtársam beszédéhez csupán annyit kívánok hozzáfűzni, hogy annak ellenére, hogy ő már elegendőnek tartja a Földbirtokrendező Biróság működését, mi ezt még kielégítőnek nem tartjuk. Nevezetesen: a képviselő ur valószínűleg csak Budapestet veszi figyelembe, illetőleg nem tekint a vidékre, ahol lezajlanak ezek a földbirtokrendezések, nincs érintkezésben azokkal az érdekelt földigénylőkkel, akik még kielégítve nincsenek, mert ha ezekkel érintkezésben lenne, akkor egészen más véleménnyel állott volna ma elő, mert mi szerintünk a földbirtokrendezés még messze van attól, hogysem az igényeket kielégítette volna. Igen nagy földigénylő réteg van méig, amely kielégitettlenül áll és épen ezért helyes minden olyan irányú kívánalom, amely azt célozza, hogy a földbirtokrendezés még ne fejeztessék be és mindazok, akik földre igényt tartanak, földmunkával foglalkoznak, elégíttessék ki, mert addig ez az egész kérdés megnyugvásra nem kerül. Ezeket az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére emiitettem meg. Most rátérek magára a tárgyalás alatt álló tárca megvitatására. Én egészen szárazon a takarékosság elve alapján akarok foglalkozni a tárca keretébe tartozó kérdésekel és épen ennek alapján azzal kell kezdenem, hogy a tárca keretében a takarékosság elvét egyáltalán nem lehet megtalálni, sőt elég lényeges túllépések vannak a múlt évi költségvetési tételekkel szemben. (Griger Miklós a terembe lép. Élénk éljenzés és taps balfelől és a középen; számosan üdvözlik.) S kezdenem kell a kormányzói tiszteletdíjjal, amely a múlt évben előirányzott összegnél 22.200 pengővel magasabb, ugy, hogy az itt előirányzott összeg 120.000 pengőt tesz ki. T. Képviselőház! Amidőn azt halljuk foly, tonosan,^ hogy takarékoskodni kell, amidőn azt halljuk a kormányzat részéről állandóan, 1 hogy nincs elegendő pénz azoknak a fizetések-