Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
Az országgyűlés képviselőházának • 164. ütése 1928 április Í7~én, kedden. 19 nek rendezésére, amely fizetések a legminimálisabb emberi megélhetést sem biztosítják, akqr nem legfelülről kell a legerőteljesebben a fizetések rendezését végrehajtani és nem olyan mértékben, amilyen mérték túllép minden fizetésrendezési mértéket, mert a kormányzói tiszteletdíjnak 22.200 pengővel való felemelése olyan mértékű tiszteletdíjrendezés, amilyen mértékű fizetésrendezés az egész vonalon nem történt. Hogy az elegendő-e, vagy sok-e, én ennek bírálatába nem bocsátkozom. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Pedig ez a főkérdés!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Kérem, megmondom, hogy miért. Azért, mélyen t. ministerelnök ur, mert ezreknek, tízezreknek, sőt százezreknek nincs ma kielégítő, a megélhetést biztosító jövedelme és erre a kormányzat részéről az a bölcs megállapítás történik, hogy utalnak Trianonra és utalnak arra, hogy mindenkinek megszoritottabb viszonyok között kell élni. Ha tehát más irányban megközelítőleg sem lehet kielégíteni az igényeket, a szükségleteket olyan mértékben, amilyen mértékben arra szükség volna, akkor legalább olyan mértékben kellett volna ezeket a tiszteletdíj rendezéseket elintézni, amilyen mértékkel általában mértek például az állami tisztviselők fizetésének rendezésénél. A kormányzóság fejezete alatt a kabinetiroda személyi kiadásainál 43.320 pengővel több van ebben a költségvetésben előirányozva, mint az elmúlt esztendőben. A kormányzóság nyugdíjai is 60.930 pengővel többet tesznek ki, mint az előző költségvetési esztendőben. Ez egyáltalában nem vall arra, hogy betartják azt a jelszót, amely nagyon kívánatossá lett és amelynek alapján még egy bizottságot is megalkotott a kormány, az úgynevezett takarékossági bizottságot, mert e két címen több mint 100.000 pengővel van több előirányozva az 1927/1928. évi költségvetés előirányzatában. Teljesen érthetetlen egy másik rendelkezés is, amely végigvonul az összes ministeri tárcákon. Itt kifogásolom a kabinetiroda főnökének külön pótlékát, amely 12.000 pengőt tesz ki. Ez a 12.000 pengő a fizetésrendezéseken kivül álló külön pótlék. Hogy erre szükség van-e, és hogy a kabinetiroda főnökének fizetése még igy sem annyi, vagy talán nem annyira reprezentáló, mint békében volt, ennek bírálatába nem bocsátkozom, én pusztán csak arra az álláspontra helyezkedem, hogyha nem lehet ma kielégíteni azokat az alacsony fizetésű tisztviselőket, akik igazán küzdenek az élettel, akiknek a normális megélhetésre sem elég a fizetésük, akkor nem lehet a felsőbb régiókban sem olyan módon rendezni a fizetéseket, hogy akár külön magasi pótlék beállításával vagy akármilyen címen ilyen tetemesen emeljék a fizetéseket. Mert ami vonatkozik az egyik társadalmi rétegre vagy osztályra, az vonatkozik a másikra is, és igy a magas fizetési osztályokban lévő urak is beláthatnák, hogy szegény ország vagyunk, hogy az ország adófizető polgárai túl vannak terhelve. És ha az ilyen kiadások egy összegben nem is jelentősek, de összegezve az egyéb hasonló címen előálló túlkiadásokat, azt mondhatom, hogy jelentős megtakarításhoz juthatunk el. Mindenkinek be kell látnia ebben az országban, hogyha a nagy tömegeket álláspontra szőrit jak, hogy várják be azt az időt, amig az ország terhei kisebbek lesznek, vagy pedig a teljesítőképesség fel fog fokozódni, akkor ennek mindenkivel szemben érvényesülnie kell. A főudvarnagyi biróságnál ugy látszik, mintha kevesebb volna ebben a költségvetésben a kiadás, ez azonban csak látszólagos csökkenés, mert egy második és egy első csoportbeli birói illetmény innen át van téve az igazságügyi tárcához, ha tehát ezek az illetmények is itt volnának előirányozva, akkor kiderülne egész világosan, minden kétséget kizáróan, hogy itt sincs semminemű megtakarítás, itt is túllépés van a múlt évi költségelőirányzattal szemben. Az országgyűlési előirányzatot vizsgálva, szintén túllépést lehet találni. Ez a túllépés majdnem 1,000.000 pengőre tehető, pontosan 909.996 pengő. Vitatni lehet, hogy feltétlenül szükséges-e ez ,ai túllépés és erre is csak azt lehet mondani, hogy amikor minden tekintetben szegénységünkre hivatkozunk, talán itt is lehetett volna olyan mértékkel mérni, amely ilyen jelentős kiadási többletet nem idézett volna elő. Például a házelnök rendelkezési alapja is egészen újszerű a költségvetésben, mert ezideig ezt nem lehetett tapasztalni. Ezen a címen 20.000 pengő van előirányozva. Én azt hiszem, hogy még a békeidőben sem. lehet ilyen címen a költségvetésben előirányzatot találni. Ha pedig nem volt szükséges ez a békéiben, miért van szükség erre épen moist ilyen kritikus időkben, amikor gazdaságilag zilált helyzetben vagyunk, amikor szerte az egész ország hangos a nagy nyomorúságtól s a nyomorúságból fakadó jajveszékeléstől 1 ? Ha tehát valóban a takarékosság elve alapján állunk, akkor ezeket a kiadásokat mind el lehetett, sőt el kellett volna mellőzni, mert csak igy lehet elhinni, hogy komolyan a takarékosság elve és gyakorlata alapján akar állani a kormány. Tovább vizsgálva sa tárca tételeit, az állami adósságoknál egy igen érdekes tünet mutatkozik. Ott ugyanis a harmadik címnél, a vagyonvált ságföldek haszonbéréből a bevétel 8,400.000 pengő. Ennek kezelési " költségére 550.000 pengő jutalékcímen van előirányozva. Ez a bevételnek 6V2l%-a, Háft ilyen drága kezelést én nem tartok szükségesnek. Fel kell hívnom a min ist er elnöik ur és a törvényhozás figyelmét arra, hogy nem kell-e gondoskodni arról, hogy egy ilyen drága kezelést megszüntessünk és ennél egy lényegesen olcsóbb kezelést állítsunk be. Ugy tudom, hogy a Magyar Földhitelintézet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége és az Ors^4.gos Központi Hitelszövetkezet azok az intézetek, amelyek a vagyonváltságfÖldek haszonbéréből befolyó bevételeket kezelik. És én nem tudom belátni, hogy mi szükség van ilyen jelentős, ilyen nagy kezelési költségre, ilyen nagy jutalékral A magyar királyi állami kölcsönök kamatainál szintén egy olyan jelenség mutatkozik. amely kifogás tárgyát kell, hogy képezze. Itt ugyanis a tavalyi előirányzat 2,840.000 pengő volt, az 1928/29. évi előirányzat 390.000 pengő. Az indokolásban pedig a következőket lehet találni (olvassa): »Az állani javára kamatoznak a kölcsön biztositékául lekötött összegek, valamint átmenetileg azok az összegek is, amelyek egyes részkiboesátások tőketörlesztési és kamatszolgáltatására havonkint folyósittattnak. Ezeknek 1928/29. költségvetési évre várható kamatjövedelme előreláthatólag 1,740.000 pengőt fog kitenni«. Amikor tehát előre megáll apitható, hogy mennyi a várható kamatjövedelem, akkor én csak azt kifogásolhatom, miért nincs az előirányozva, miért van csak 390.000 pengő előirányozva! Mert a zárszáma3*
