Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

260 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. és a magyar kultúrát nem ugy mutatja he a külföldön, ahogy az ma tényleg megvan. S az írásos propagandáiban is olyan módon ir a magyar népről, hogy azt a kultúrái amely itt található, megközelítőleg sem mutatja be. Amidőn tehát a minister ur a költségvetésben előirányoz 50.000 pengőt az idegenforgalom növelésére, csak azt kérem, hogy legyen gondja a minister urnák arra, hogy külföldön a magyarság propagandája, vagyis az idegenforgalom növelése érdekében folyó propaganda ne olyan módon történjék, mint amilyen módon nekem is alkalmam volt itt a külfö4dön terjesztett képes ábrázolatokat bemutatni. Egy másik tétel is mint uj tétel szemembe ötlött. Ez a magyar földbirtokot terhelő adósságok statisztikájának elkészítésére beállított összeg. Itt sem az összeg beállítását kifogásolom, de nem találom helyesen megjelölve a célt. Mert nem elegendő az, hogy a magyar földbirtokot terhelő adósságokról készüljön statisztika, hanem ha már statiszikát készitenek, akkor a statisztikának széleskörünek, minden irányban kiterjedőnek kell lennie és magában kell foglalnia a földbirtokot terhelő mindennemű kiadásokat, kell, hogy a munkabérek, adók, szociális és egyéb kiadások ^is benne legyenek, hogy tiszta kép táruljon azért a pénzért mindenkinek szeme elé. Egyedül csak a magyar földbirtokot terhelő adósságok statisztikai kimutatása nem lehet" kizárólagos cél, és ennél a célnál tovább kell mennünk. Amidőn itt valamit kifogásolok, ez csak az, hogy amig ilyen célokra uj tételként is be tud állítani a minister ur bizonyos összegeket, addig más szintén fontos célokra, például munkabérstatisztika összegyűjtésére nem tud előteremteni pénzt, hiszen a költségvetés keretében nem lehet találni olyan összeget, amely a magyar ipari munkabérek állami utón való összeállítását helyezné kilátásba. Rendkívül nagy baj ez, mert igy (Jánossy Gábor: Megvan már régen!) Dehogy van meg, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Rendszeres nincs!) egyoldalú adatoknak vagyunk kitéve, munkáltatói adatoknak. Ezidőszerint ugy tudom, az egész országban csak egyetlen egy munkáltató testület van, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, amely munkabér statisztikai nyilvántartást vezet rendszeresen és állandóan, úgyhogy bárkinek, ha ilyen irányú statisztikai adatra van szüksége, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez kell fordulnia és ha a kormánynak vagy a Statisztikai Hivatalnak kell ilyesmi, az is odafordul ilyen adatok beszerzéseért. Kell tehát arra is pénzt találni, hogy ezek a fontos statisztikai adatok is hivatalosan szereztessenek be, úgyhogy ne legyen se a kormány, se más kiszolgáltatva egyoldalú adatszolgáltatásnak. T. Képviselőház! Az ipari és kereskedelmi célokra előirányzott 312.010 pengő is szerintem olyan összeg, amelyből mindazt, ami ennek keretébe fel van véve, megközelítőleg sem lehet jól kielégiteni. Ez szintén már más alkalommal is kifogás tárgya volt, de még sem tapasztaljuk azt,_ hogy korábban megtett észrevételeink alapján jobban dotálná ezt a célt a minister ur. A kisipari érdekeket szolgálni, intézményeket, ipartestületeket és egyéb ipari érdekeltségeket támogatni és a hazai ipart érvényesíteni úgyhogy ez a külkereskedelmi mérleg megjavítását eredményezze, a közszállitások fokozatos ellenőrzésével kapcsolatban, ebből az összegből nem lehet. És mikor minden egyébre elegendő összeget lehet beállitani az előirányzatba... (Jánossy Gábor: Dehogy lehet!) Kérem szépen, minden más címet sokkal jobban lehet kielégiteni, mint ezeket a szerintünk igen fontos ( címeket és célokat, és épen ezért amikor évről-évre ezt kifogásoljuk és évről-évre azt látjuk, hogy megközelítőleg sincs akkora összeg beállítva ezekre a célokra, amekkora összegre valójában szükség volna, akkor csak természetes, hogy ideállunk és követeljük a minister úrtól, hogy tessék már végre belátni, hogy olyan szűkmarkúan ezekvM nem lehet az előirányzásokat megtenni. Külön csen súlyos adatok vannak, amelyek azt mutatják, hogy fokozottabban kellene őrködni, éberebben kellene vigyázni a kormánynak arra, hogy itt a hazai ipari érdekeltségek jobban meg legyenek védve. Mert igenis sok olyan külföldi rendelés történik, amely külföldi rendelés a külkereskedelmi mérleg megromlását idézi elő akkor, amidőn erre szükség nem volna, amidőn idehaza mindazokat a cikkeket, amelyeket külföldről behoznak, be lehet szerezni, el lehet készíteni. Különös nyomatékkal kell kijelentenem, hogy most, amikor a munkánélküliséig olyan nagyfokú, amikor százezrek nemcsak hó napokon keresztül nem tudnak munkát kapni, hanem azt is lehetne mondani, hogy nagyszámban vannak olyanok, akik egy-ikét éven keresztül nem tudnak foglalkozást találni, akkor még nagyobb gondjának kellene lennie a kereskedelemügyi ministeriumnak az egész kormányzattal együtt arra, hogy ilyen súlyos időkben egyáltalán külföldről rendelést — különösen kÖBÜletek — ne eszközöljenek. Hiszen van is erre ministeri rendelet, van is etrre törvény, azonban nem tudom megérteni, hogy miért nem tartják be a vonalközé rendeletet és törvényt. A Belügyi Közlöny 1926. évi november 7-iki számában jelent meg a belügyminister urnák 157.258. számú körrendelete; Ebben a következőiket lehet olvasni (olvassa): »Tudomásomra jutott, hogy városok és községek által adott engedély alapján villamosáramot, viláigitógázt termelő vagy más hasonlói természetű szolgáltatások végett, továbbá géperejű fuvarozás céljából létesített vállalatok gépeiket és mas berendezéseiket egészen vagy részben, valószínűleg az előnyösebb fizetési feltételek miatt, sok esetben külföldről rendelik meg, holott az illető gépek és más berendezési tárgyak a hazai ipar révén is beszerezhetők lettek volna. Tekintettel annak fontosságára, hogy a hazai iparvállalatok foglalkoztatása ugy közgazdasági, mint szociális szempontból minden hatósági intézkedés keretében előmozdítandó; felhivom a vármegye közönségét, közhasználatra szolgáló villamos stb. kiadásainál a honi gyártmányokat vásárolja meg.« Nem is akarom végigolvasni, mert egy kissé hosszadalmas lennék. (Jánossy Gábor: Nem bai, meghallgatjuk!^ — Tovább olvassa): »Csak amennyiben előfordulnál az az eset, hogy a magyar ipar az engedélyesekkel szemben olyan indokolatlan követeléssel lép fel, amely a külföldi beszerzést kivételesen indokolttá tehetné, ilyen kivételeknek engedélyezését csak a ministernek van joga megtenni.« Mégis megtörténik az, hogy egyremásra külföldről rendelnek meg oly iparcikkeiket, amelyeket idehaza, anélkül, hogy azok többe kerülnének, anélkül, hogy rosszabbul volnának kivitelezve, be lehetne szerezni. (Jánossy Gábor: Az elég helytelen!) Más alkalommal már felsorakoztattam itt nem egy dolgot, sajnos azonban nem tör-