Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 259 tézmény, egy állami hivatal ilyen sok pénzbe kerül, akkor joggal elvárhatjuk, hogy olyan irányban is terjessze ki működését, amely hatáskörébe tartozik, igy a munkaközvetitésnél a munkabérek nívójára is lehet ügyelni. Nem minden kívánalmat kell kielégíteni és ilyen módon a kapitalizmust a maga munkabérletörő politikájában szolgálni. Rendkivül nagynak találom a gépkocsiszolgálatra előirányzott összeget. Itt 54 alkalmazottal 540.330 pengő van előirányozva Ez az összeg nagyon nagy és ha, a kormány tényleg a takarékosság elve alapján áll, akkor revízió alá kellene vennie, hogy feltétlenül szüksége van-e a kereskedelemügyi tárcának ilyen nagy összegét előirányozni a gépkocsiszolgálatra, mert 540.000 pengő tagadhatatlanul olyan hatalmas összeg, amely a mai szűkös viszonyok között jogosan kifogásolható, és kérdés, hogy ugyan feltétlenül szükség van-e egy ilyen nagy öszszegnek a gépkoosiszolgálatra való beállítására. Kifogásolom még az, iparfelügyelet címen beállitott 355.410 pengőt. Itt kifogásom fordított, illetőleg nem sokallom, hanem keveslem az összeget. Keveslem, mint ahogy már más alkalmakkor is keveseltem, különösen azért, mert ha a korábbi békeidőbeli ezirányu előirányzásokat veszem figyelembe, akkor lényegesen magasabb összeget lehet találni, 1913-ban például — kerek összegben mondom csak — 721.000 pengőnek megfelelő összeg irányoztatott elő, szemben a most tárgyalás alatt levő tárcában előirányzott 355-000 pengővel. Tehát az látszik, hogy a kormány a békével szemben bizonyos előirányzásokat kisebb összegben állapit meg, mint amely szerintünk feltétlenül szükséges, mert hogy miért kelljen nekem most újból az iparfelügyelet bőséges ellátásáról, annak szükségességéről beszélnem, azt nem értem. Annyit beszéltünk már arról, hogy az iparfelügyelet alatt valójában mit értünk: nemcsak a kazánvizsgálatokat, hanem az üzemek tényleges gyakori rendszeres vizsgálatát és hogy ez nem történhetik meg a kellő módon, erre á magyarázatot abban lehet megtalálni, hogy erre a célra olyan kis összeg van előirányozva, amelyből nem tudnak elegendő számú iparfelügyelőt tartani és ha kevés az iparfelügyelők száma, csak természetes, hogy az ipartelepekre nem tudnak elegendő számú látogatást tenni és ott meggyőződni arról, hogy minden követelménynek megfelelően van-e az üzem berendezve. Meg kell tehát a minister urnák értenie és be kell látnia, hogy olyan céloktól vegyen el inkább pénzt, amelyek nem olyan feltétlenül szükségesek és adja oda azokra a célokra, amely célok azt sóikkal jobban igénylik és amelyek a békében is jobban voltak dotálva. Például egyedül csak a központi igazgatás ma 4,224.270 pengőbe kerül. 1913-ban csak 2,107.000 pengő volt a központi igazgatás kiadása. Tehát ugyebár a kormány, ha akarja, tud találni fedezetet többkiadásra, csak azokra a célokra nem talál, amely célokra a többkiadást nem tartja szükségesnek. Amig tehát a központi igazgatásnál majdnem még egyszer, sőt egészen határozottan mégegyszer akkora a békebeli előirányzással szemben az 1928/29. évi előirányzat... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Jó, de abban az építkezés is benne van, meg a Folyam- és Tengerhajózás! négymilliót méltóztatott mondani 1 ?) Igen! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Jó, de a rendes kiadások 2-4 milliót tesznek ki, azután jönnek a átmeneti kiadások és a beruházások. Hát persze, hogy igy megnő az öszszeg.) Ezek nem rendkivül nagy összegek, mert a négymillió keretében vannak benne és joggal lehet feltételezni, hogy hasonló kisebb arányú beruházások a központi igazgatás keretében a békében is előfordulhattak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: És benne van a Mftr. szubvenciója is!) Ezenkívül még egyéb észrevételeim is vannak. Találok olyan előirányzásokat, amelyek ezideig nem fordultak elő, hanem most találkozunk velük először a költségvetés tételei között. Ilyen például elsősorban az idegenforgalmi célokra beállitott 50.000 pengő. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Bár volna 500.000!) Én nem .azt kifogásolom, igen t. minister ur, hogy 50.000 pettigő van előirányozva, hanem én az Idegenforgalmi Szövetség működését kifogásolom. És akkor, amidőn állami pénzből kap a szövetség bizonyos össze^ get... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez tévedés! Ebből nem kap!) akkor pedig magyarázatot kell adni, mert az indokolásban nem lehet megtalálni, hogy valójában ki is kapja ezt az 50.000 pengőt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A megszervezendő tanács!) Az indokolásban ugyanis a következőket találom (olvassa): »Figyelemmel az idegenforgalom fejlesztéséhez fűződő nagy érdekekre, % gondoskodnunk kellett ezen forgalom egységes országos szervezéséről. 'Az ezzel, valamint általában az Idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatos kiadásokra irányoztam elő ezt az összeget.« Ismétlem, én nem az összeg beállítását kifogásolom, hanem azt mondom, hogy amidőn elő van irányozva erre a célra bizonyos összeg,akkor — bizonyára igazat ad nekünk ebben a minister ur — joggal várjuk el azt, hogy olyan propagandát fejtsenek ki, amely az idegenforgalmat tényleg fokozza, növeli. Nekem kezeimhez jutott egy idegenforgalmi újság. Ebben nagy meglepődéssel láttam, hogy az Idegenforgalmi Szövetség t olyan propagandát csinál, amely nem szolgálhatja az idegenforgalom növekedését. Bemutatja azokat a képes ábrázolásokat, amelyeket az Idegenforgalmi Szövetség külföldön terjeszt. Az egyik kép például balatoni fürdőzők helyett egy tehéncsordát ábrázol a Balaton partján. Igy propagálja tehát a Balaton szépségét a külföldön az Idegenforgalmi Szövetség. Megjegyzem, ezek mind angol és francia szövegű könyvecskék és képes ábrázolatok, amelyeket a külföldön nagy számban terjesztenek. Egy másik kép a visegrádi tájat ugy mutatja be, hogy egy árván legelésző kecske látható ott a legjobban. Egy harmadik képen a parlament épülete látszik s a parlament épülete mellett egy a múlt századból itt felejtett konflisló ványadt tagjait mutatja be, A negyedik képen az Iparművészeti Múzeum látszik, azonban mezitlábos és ingujra vetkőzött alakok vannak a múzeum előtt. Az sem szolgálhatja az idegenforgalom növekedését, ha igy mutatják be a külföldnek, Franciaországnak és Angolországnak a ^magyar kultúrát. Egy ötödik képen bemutatják, hogy a magyarok gyepabroszon bográcsból esznek és ujjukat használják evőeszköz helyett. Ezzel sem lehet a legkevésbé sem szolgálni az idegenforgalom növekedését, vagy a magyar kultúra jó hírének terjesztését. S még több ilyen kép látható ebben az újságban, amely képek mind azt igazolják, hogy az ; a propaganda, amelyet az Idegenforgalmi Szö' vétség kifejt, nem helyes irányban történik
