Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának lt Elnök: Keisinger képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Krüger Aladár: A selypi cukorgyárban van egy Beer nevű főintéző, — semmi köizünk hozza — külföldi állampolgár. A szerencsi cukorgyárban az igazgatóhelyettes Novottni nevű ur, külföldi állampolgár. Az egyik legelőkelőbb szesz-, élesztő- és rumgyár alkalmazásában a, műszaki igazgató és a vegyész külföldi állampolgár. Négy technikusa van a gyárnak mindössze s a technikusok fele külföldi. Ez a gyár még az analizálásra is Bécsbe küldi gyártmányait és ott egy Vogelbusch nevű bécsi vegyésszel analizáltatja azokat akkor, amikor nekünk is vannak kitűnő vegyészmérnökeink — méltóztassék megkeresni őket a villamoskocsikon. (Mozgás a jobboldalon.) A bajai posztógyárban a hat igazgató közül egy idegen állampolgár és pedig Lőbl Artúr külföldi szakiskolát végzett cseh állampolgár. A Goldberger Samu és Fiai részvénytársaság kelmefestőgyárában a műszaki igazgató dr. Turnau cseh állampolgár s a gyár most folytat tárgyalásokat egy cseh mérnökkel, akit igazgatóhelyettesi, minőségben akar alkalmazni. T. Képviselőház! Nekünk repülőiparunk nincs, de azt hiszem, annyira, mégis be va-, gyünk rendezkedve, hogy amikor a csehek magyar állampolgárokkal ugy bánnak el, mint ahogy az újságokban olvashatjuk, akkor ezeket az itteni cseheket röpülni tanítsuk, repülőipar nélkül is. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, aki ugy Selmecbányái főiskolai tanársága idejében, mint budapesti műegyetemi tanársága idejében tanítványainak atyja volt, s akiről tanítványai mind a legnagyobb szeretettel emlékeznek meg, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Aíkkor még nem voltam minister! — Derültség.) folytassa ezt a tanári atyai szeretetet a ministeri székben is, mert ott nagyon jó helyen van és tanítványai érdekében méltóztassék az idegenek szigorú ellenőrzését minél hamarább elrendelni. T. Képviselőház! Befejezésül még egy másik kérdéssel kivánok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a baloldalon.) amely a kereskedelemügyi tárcával is kapcsolatos, bár a külügyi tárcával kapcsolatosan hozatott fel, és ez a szabadkőműves páholyok visszaállításának kérdése. (Meskó Zoltán: Iparosság, — kőművesség! — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Krüger Aladár: Őszintén megmondom, jobban szerettem volna ha ez a kérdés a t. Ház előtt egyáltalában nem tárgyaltatott volna pro sem, ha azonban pro szóvá tétetett a külügyi tárca tárgyalása alkalmával, akkor contra szóvá kell tennem a kereskedelemügyi tárca tárgyalásánál erről az oldalról szintén a kérdést és pedig a kereskedelemügyi tárcává] vonatkozásban, azért, mert épen a múlt időkben, — mikor pedig annyira jogosan teszünk szemrehányást a múlt időknek a kisiparosok, a keresztény kisinarososztály elhanyagolásáért. — a kereskedelmi és iparkamarák élén álló titkárok majdnem mind szabadkőművesek voltak, abban az időben egyes ministeriumokban, többek között éppen a kereskedelemügyi ministeriumban is, a szabadkőművesek egy valóságos érdekhálózatot létesítettek. (Meskó Zoltán: Az egész országban!) Ha megnézzük a szabadkőművesek listáját, feltűnően sok mérnökembert, feltűnően sok vállalkozót, bankembert találunk ott, akik egy érdekhálózatot szolgáltak. Ma már más a '. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 257 helyzet, a mai kereskedelmi és iparkamarai titkárok közül mindössze kettő volt szabadkőműves. Ma, amikor a szabadkőműves páholyok fel vannak oszlatva, nagyon sok ember, aki benn volt a páholyokban, fellélegzett (Ugy van! jobbfelől.) s örömmel és fentartás nélkül csatlakozott ahhoz a nemzeti és ahhoz a keresztény irányzathoz, amelyet ennek a Háznak nagy többsége képvisel. (Ugy van! jobbfelől.) Ezeknek a páholyoknak újból való felállítására, — hogy ismét bevigyék oda azokat az embereket, akik jóhiszeműséggel voltak ott és akikkel behálózták az országot, — semmi szükség nincs. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az én igen t. képviselőtársam, aki r ezt szóvátette nyilvánvalói ag jóhiszemüleg szólalt fel, (Égy hang a jobbközépen: Lukács György!) mert hiszen ő felszólalásában az amerikai szabadkőművességnek érdekes és őszerinte megnyugtató megnyilvánulását hozta fel, amikor azt mondta, hogy az amerikai szabadkőművesek ünnepélyét imádsággal kezdték meg. T. Képviselőház! Ezzel szemben a magyarországi szabadkőművesség, — amelynél aláhuzottan használom ezt a jelzőt, hogy »magyarországi«, nem pedig magyar, — a következő elveket vallotta (olvassa): »Dr. Vermes Mór a Prometheus-páholyt felavató beszédében azt mondotta, hogy az emberi haladást hátráltató tényezők legfőbbike az egyház volt, elsősorban a keresztény egyház«. Tehát felekezeti különbség nélkül. És Fáber Oszkár székesfővárosi kereskedelmi iskolai tanár, — talán még emlékeznek némelyek erre a szerencsétlen emberre, — akkor, amikor egy korrepetáló- intézetet nyitott, megmondta, hogy: »Tőlem a gyermekek soha nem hallanak egy biztató szót Istenről, vallásról, imádságról«. (Elnök csenget.) Ellenkezőleg cselekvő kartársait Fáber tanár ur.,. Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgynál maradni! Most a kereskedelemügyi tárca vitája folyik. Amig a képviselő ur a kereskedelemügyi tárcával összefüggésben mondta el mondanivalóit, nem szóltam közbe, most azonban, miután eltért a tárgytól, felkérem, hogy térjen oda vissza és legalább is a tárggyal vonatkozásban lévő dolgokról szíveskedjék beszélni! Krüger Aladár: Visszatérek a kereskedelemügyi tárcához... Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel polemizálni, hanem méltóztassék az elnöki intelmet figyelembe venni! Krüger Aladár: Kérem! A kereskedelemügyi tárcával kapcsolatosan azért szükséges a szabadkőművességre rámutatnom, mert ha a szabadkőműves páholyokat visszaállítjuk, a kereskedelmi téren, az ipar terén ugyanaz a szellem lesz irányadó, amely irányadó volt Gelléri Mór ^idejében, amikor az egész iparosságot, az egész kereskedelmet kizárólag a szabadkőművesség irányította. Ettől a szellemtől az országot sikerült megszabadítani, ehhez a szellemhez, sem a kereskelem, sem az ipar, sem a földmiyelés, sem senki ebben az országban nem kivan visszatérni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Mindnyájan dolgozunk Magyarország feltámadásáért, nem azért az októberi lázadásért, amelyet a szabadkőműves páholy örömmel üdvözölt, s amely az országot sárba vitte, hanem azért a feltámadásért, amelynek irányelveit Olaszország mutatta meg, amely a szabadkőművességet a kereskedelemből, az. iparból, a közéletből kitiltotta és amely vallási és nemzeti