Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

256 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. mit rá. Ennek lebonyolítására az Okh. szintén alkalma«, azzal a lényeges különbséggel, hogy az iparosság kész arra is, hogy egymásért egyetemleges felelősséget vállal a hitel tekinte­tében. Vagyonosak is vannak ezek között a fa­lusi kisiparosok között, akik azonban érzik, hogyha a szomszédjuk tönkremegy, tönkremen­nek ők is. Erős testvériség van köztük és az én választókerületemben bejelentették, hogy egy­másért hajlandók egyetemleges felelősséget is vállalni. Ilyen alapon az Okh. ezt a kisipari hitelt lebonyolíthatja és a közszállitásokba a kisiparosság bevonható lesz, Ezzel a móddal megoldható lesz a kisipa­rosságnak egy másik nehéz problémája, az úgynevezett kontárkérdés. A kisiparosságnak egyik régi panasza, hogy a jogosulatlan ipar­üzők veszedelmes és eléggé meg nem torolható konkurrenciát támasztanak a jogosult ipar­üzőkkel szemben. Nálam néhány községben ér­dekes kimutatást állítottak Össze arról, hogyan állnak a jogosult iparüzők a jogosulatlanokkal szemben. Bárándon van 66 jogosult és 74 jogo­sulatlan iparüző, Sárrétudvariban 33 jogosult és 43 jogosulatlan, Sápon 10 jogosult, 14 jogo­sulatlan, Bihartordán 11 jogosult és 31 jogosu­latlan iparüző. Szándékosan kerülöm azt a ki­fejezést, hogy kontár, mert ezeknek a falusi jogosulatlan iparüzőknek legnagyobb része ál­kontár, amennyiben megvan az illetőknek az ipari képesitése, azonban megszökik a képesí­tett ipar gyakorlása alól. a közterheknek túl­ságos magassága folytán. A sárréti járási ipar­testület jelentése szerint a járásban az elmúlt év folyamán 53 iparos mondott le ipari jogosít­ványáról, kétharmad részük pedig a kontárko­dás kibontott lobogójával lépett át a jogosulat­lan iparüzők táborába, inkább kitévén magát a hatósági zaklatásoknak, a bírságolásoknak, mert igy még mindig jobban jön ki, mint hogyha kereseti- és forgalmiadóval róják meg őket, mint a jogosult iparost. (Meskó Zoltán: Ezekre rá kell szabadítani az ál-forgalmiadó­ellenőröket.) Nem szívesen mennek ezek jogo : sulatlan iparüzőknek, szívesebben dolgoznának ezek becsületesen a maguk műhelyében, csak nincs munkájuk. Méltóztassék nekik munkát adni, ha a munkalehetőség megvan mindenki igyekezni fog onnan, a jogosulatlanul iparüzők sorából ismét a jogosult iparüzők sorába át­lépni. Amint az iparosoknak helyzetét javítjuk, egy másik fontos kérdésre is rátérhetünk az iparosságnál, és ez az egészségügy. Bihar vár­megye tiszti főorvosa hivta fiel a figyelmet arra, hogy a kisiparosok műhelyei igen sok helyen egészségtelenek, kicsi, túlzsúfolt műhe­lyek, s nagyban veszélyeztetik azok egészségét, akik bennük dolgoznak. Ez különösen figye­lemre méltó a falusi lakosságnál, amelynek in­kább a gyengébb szervezetű része megy az ipari pályára. A kis, túlzsúfolt iparosműhelyek a tüdővész tenyésztő telepei. De nem tudunk rajtuk segíteni. Hiába mondom a kereskede­lemügyi minister urnák, hogy az orvoslásra módot ad az 1922 : XII. törvénycikk 57. §-ának harmadik bekezdése és a 93. § második és ötö­dik pontja, amelyek alapján egy általánosan kötelező szabályrendelet-tervezetet lehet kibo­csátani. Hiába mondom ezt, mert a kisiparos­ság mai helyzetében ezt a rendeletet végrehaj­tani úgy sem lesz lehetséges. Mihel.vest azon ban a kisiparosságot talpraállitjuk, ha kenyere van, rákényszerithetjük erre is. És ha rá van kényszerítve, — méltóztassék meggyőződve lenni,, — akkor a vidéki lakosságnak a tuber­kulózissal való elárasztását egyszerre el fogjuk gátolni, vissza fogjuk szorítani (Meskó Zoltán : Erről a témáról kell sokat beszélni!) Amikor általában ilyen szomorú képet keli festenünk az ország közgazdasági helyzetéről és a kisiparosság helyzetéről, fel kell hivnom a figyelmet arra is, hogy ebben az országban tízezerre rug azoknak a külföldieknek száma; akik különösen a műszaki pályán magyar em­berek helyén, magyarok részére fentartott he­lyen elhelyezkedtek és magyar kenyeret fo­gyasztanak. {Kabók Lajos: Ezek nem szavaz­nak a választásoknál!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) (Meskó Zoltán: Nem arról van szó! A ke­nyérrel törődjenek! Nem szavazásról van szó! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Ne politizáljanak! ) Krüger Aladár: Erről a kérdésről azért be­szélek . . . (Meskó Zoltán közbeszól,) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Zaj a baloldalon,) A baloldali képviselő urakat ÍR kérem,, méltóz­tassanak csendben maradni. Krüger Aladár: . . . mert evvel a kérdéssel önöknek kellett volna először foglalkozniuk, mivel a magyar munkások kenyérkérdéséről van szó. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zol­tán: Kenyeret! Kenyeret!) Magyarországon vannak egyes vállalkozások, amelyekhez ne­künk ezen az oldalon semmiféle közünk nincs, mert sem vérségi, sem egyéb kapcsolatban ve­lük nem állunk. Vannak Magyarországon egyes vállalatok, amelyek igenis kifejezetten és elő­szeretettel alkalmaznak vezetőállásban idegene­ket. Nevekkel fogok önöknek szolgálni. Ezek a vezetőállásban lévő egyének nemcsak, hogy olyan mérnöki és egyéb előkelő pozíciókat fog­lalnak el, melyeket saját véreink is be tudná­nak tölteni, hanem egyúttal valóságos lánc­szerű szervezetei vannak. Ezek az idegen pénzt, az idegen árut, az idegen segédmunkást, az idegen munkást sze­retettel részesitik előnyben és a magyar mun­kássággal — ha egyáltalában megértik annak beszédét, mert olyan is van közöttük, aki évek óta itt él s egy kukkot sem tud magyarul — rosszul, kedvezőtlenebbül bánnak el. (Felkiál­tások a. jobboldalon: Ez igy van! — Reisinger Ferenc: Ez az önök rendszere alatt fejlődött ki! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Semmi közünk ezekhez a vállala­tokhoz, ismétlem, és épen azért kérem a mé­lyen t. kereskedelemügyi minister ^urat, aki erről talán nem tud, (Herrmann Miksa keres­kedelemügyi minister: De tudok!) méltóztassék elrendelni az idegen műszáki embereknek s általában az itt állandó alkalmazásban levő idegeneknek összeírását, megállapítván; azok­nak honossáigát is, mert akkor, amikor a cse­hek letartóztatnak túszok gyanánt magyar embereket, akik odautaznak s amikor a csehek a 'kereskedelmi utazóknak is, akik magyar ál­lampolgárok, megtiltják a beutazást cseh te­rületre, nekünk nem lehet engednünk, hogy a Csehországiban letartóztatott magyar túszok szenvedéseit azzal viszonozzuk, hogy itt a cse­heket kényelmes és elsőrendű pozíciókban tűrjük. Méltóztassék csak néhány gyárra figye­lemmel lenni. Azt mondták nekem, hogy a »Hazai« — ez a címe — fésűs-, fonó és szövő­! gyár rt. műszaki igazgatója külföldi állampol­I gár. (Reisinger Ferenc közbeszól.)

Next

/
Thumbnails
Contents