Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Àz országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 253 Nem lesznek tehát kontrakongresszusok. A minister ur már most egész nyugodt lelkiismerettel idehozhatná a javaslatot az általános vasárnapi munkaszünetre vonatkozólag. (Simon András: A fogyasztók kongresszusa mast fog mondani!) Befejezvén felszólalásomat, nyomatékosan és hangsúlyozott kérelemmel ismételten mégis csak elsősorban a vasúti munkásság helyzetére akarnám a minister ur figyelmét felhívni. Az aktiv és a nyugbérezett munkásság helyzete any ira romlott, annyira alatta van az emberi életszínvonalnak, hogy ezt tovább tűrni nemcsak az Államvasutak, hanem az ország érdekében sem lehet. A minister urnák, — amint rámutattam, — vannak eszközei, hogy ezen a helyzeten enyhitsen, hogy ebben a helyzetben olyan lényeges javulást hozzon, amely a vasúti munkásságnak legalább relativ lelki nyugalmát meghozza s biztosítja az a lelki diszpozícióját, amely a vasutaknak nemcsak forgalmi részében, hanem műhelyeiben is annyira fontos. A mozdonyon állni, a forgalmi szolgálatban állni, a műhelyekben nehéz munkát végezni abban a tudatban, hogy odahaza a család nyomorog, a gyermek éhezik, s a gyermek könnyeit egy darab kenyérrel sem lehet letörölni, nem lehet. Amikor a munkásság helyzete a forgalmi szakon épugy, mint a műhelyekben az, hogy a gondoknak keselyükarmai tépik egyik óráról a másikra, hogy a kenyérgondok már nemcsak óráról-órára, hanem percrőlpercre is egyre keserűbben megújulnak, ezt a helyzetet továbbtürni nem lehet, t. miniser ur. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Várnai Dániel: Anyagilag nem sokba ke rülne ennek a helyzetnek megjavítása. Beszédemben rámutattam egyik résznél különösen a nyugbérezetteknél az összegszerűségre. Nem nagy összeg ez; az Államvasutak helyzete elbírja, elbírja anélkül, hogy az Államvasutak tarifáinak 'emelésével különösen meg kellene terhelni a gazdaságot. Ezt különösen fontosnak tartom, mert az Államvasutak mai üzleti helyzete is megengedi, hogy lényegesen megjavítsák a munkásság helyzetét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Gubicza Ferenc jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! A költségvetés általános vitája alkalmával mondott nagyobb beszédemből szándékosan kihagytam azokat a problémákat, amelyek a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatosak, egyrészt azért, hogy túlterjengős ne legyen beszédem, másrészt pedig azért, mert a földmivelés^ kérdésének a kereskedelemmel kapcsolatos részét, a falusi népességnek a kereskedelmi tárcával kapcsolatos problémáit külön is nyomatékosan figyelmébe óhajtottam ajánlani épen a kereskedelemügyi minister urnák is, aki általában a tudós precizitásával, a mérnök alaposságával és a magyar ember érző szivével intézi az ügyeket, mint ahogy arról mai beszámoló, tájékoztató beszédéből meggyőződtünk. Épen ezért kérem a minister urat, hogy mindazokat a problémákat, amelyeket a falusi képiselők részéről részben megbízásból is előadok, a falusi nép érdekében méltóztassék megszivlelés tárgyává tenni. Kezdem én is a vám problémájával, amivel a minister ur kezdte az ő beszédét. A Köztelek egyik legutóbbi számában márciusban dr. Badics Ferencnek igen érdekes tanulmánya jelent meg a vámproblémáról. Ez a tanulmány az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. irodalomnak és általában a szakköröknek figyelmét ismételten a vámkérdésekre irányította, ami nagyon helyes, mert hiszen mig régebben Magyarország egész külkereskedelmi forgalmából mindössze 25% esett a vámkülföldre, amply helyzetben Magyarországot kevésbé érdekelték a vámproblémák, hiszen akkor a magyar külkereskedelemnek 75%-a vámmentesen bonyolittatott le, — most egészen uj helyzetbe kerüliünk. Nemcsak függetlenek lettünk, nemcsak önálló vámterületünk van, hanem ez a vámterület lényegesen megkisebbedett ahhoz a régi magyar területhez képest, amelyre mi, 48-asok valamikor az önálló' magyar vámterületet felállítani reméltük. Egészen különös vámrendszerrel is állunk szemben. A régi tudósoknak könnyű volt a helyzetük, mert mindössze a védővámon és a fináncvámon törték fejüket s élesítették elméjüket. Most a Trianon jóvoltából létrejött ujabb államok körülöttünk egészen újfajta harmadik vámnemet találtak ki, a megnyomorító vámokat, amely vámok nem használnak a szomszédos államoknak, de megnyomorítana^ minket. Mikor Ausztria és Csehország elzárkózik a ma' gyár liszt elől, amikor a magyar bort úgyszólván tilalom alá vetik, ezzel nem használnak maguknak, mert bármennyire elzárkózik Ausztria a magyar liszt elől, nem fogja ezerkétezer méter magasságba felvinni a búzatermő területeket és ha a háborúban jó volt Ausztriának a magyar liszt, eszébe juthat, hogy jöhet majd olyan időpont, amikor ismét a magyar lisztre kell támaszkodni, de akkorra már mi is másképen fogunk berendezkedni, ugy fogunk berendezkedni, hogy nem a szomszéd; államoknál fogjuk elhelyezni a magunk kivihető terményeit, hanem másfelé keresünk elhelyezési lehetőséget. Nagy örömmel látom épen a kereskedelemügyi minister ur mai beszédéből azt. hogy ezzel a merev elzárkózással szemben, amely minket körülvesz a trianoni úgynevezett utódállamok részéről, ő keresi és részben már meg is találta a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy a külföldön más távolabbi államokkal vegyük fel a kapcsolatot. Hogy ez mennyire lehetséges, azt mutatja az, hogy a közbeeső államok által tőlünk elválasztott Olaszországgal kivitelünk egyes cikkekben állandóan örvendetes emelkedést mutat. Például vágó- és igásállat kivitelünk 5*5 millió pengőről 11*5 millió pengőre, babkivitelünk 1-4 millió pengőről 2-5 millió, pengőre emelkedett, burgonya-, gyapjú-, maláta- ós sörárpakivitelünk szintén emelkedett. Ezzel szemben Olaszország is megtalálja nálunk bizonyos cikkekben a maga felvevő piacát. Olyan egészséges kereskedelmi viszony és összeköttetés létesülhet igy közöttünk és Olaszország között, amely mindkét államnak előnyére válik és minket függetlenné fog tenni a tőlünk mereven elzárkózó és velünk szemben megnyomorító vámokat alkalmazó államoktól. Ebben a törekvésben a kormányt mi a legnagyobb lelkesedéssel és minden tudásunkkal támogatni készek vagyunk. (Helyeslés .jobbfelől.) A vámok kérdésénél megint rá kell mutatnom a trianoni határok által előidézett szomorú helyzetre. 1925-ben a Csonka-Magyarország területére behozott áruk összes értéke 739 millió aranykoronát tett ki. Ennek egyharmada, 268 millió aranykorona Csehországra, Oláhországra és Szerbiára esik, vagyis azokra az államokra, amelyeket Trianon szerzői olyan bőkezűen jutalmaztak koncessziós területekkel Magyarország testéből. Még érdekesebb adato36