Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

252 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. vállalja, mert gondol öreg korára és elriasztja az a nyomorúság, amely most van előtte a nyugbérezett munkásság soraiban. A délivasuti munkásoknak hasonló panaszaik vannak. A délivasuti műhelyek munkásain közvetlenül nem segíthet a minister ur. Segíthet azonban ugy, hogy az államvasuti munkások helyzetét f eljavitja, illetőleg feljavittatja. Mert azt hiszem, hogy a római egyezmény ugy intézkedik, hogy azokat az illetményeket, amelyeket az Államvasút munkásai és az Államvasutak alkalmazottai kapnak, automatikusan meg kell adni a délivasuti munkásságnak és a délivasuti alkalmazottaknak is. Még arra akarok utalni, hogy — mint mindenütt másutt is — az Államvasutnál a legnagyobb pusztítást végezte az, ellenforradalom bosszúálló hadjárata. Az Államvasutnál is elbocsátottak elfogadható indok nélkül sok embert, munkást, vasúti munkást és tisztviselőt, altisztet, alkalmazottat egyaránt. Én már a múlt esztendőben felhoztam, hogy itt az ideje annak, hogy egy általános revíziót rendeljen el ebben a tekintetben az Államvasút, illetve az igen t. minister ur. Nem is azt mondom, — olyan biztos vagyok a dolgomban — hogy amnesztiát, minden vizsgálat nélkül mindenkire kiterjedő amnesztiát adjanak. Általános revíziót kérek. Ha ezt a reviziót elrendelik, úgyis tudom, hogy a kiküldendő bizottság vagy az uj tagokból megalakítandó fegyelmi választmányok minden egyes munkást, minden egyes ilyen fegyelmi utón elbocsátott munkást vagy tisztviselőt fel fognak menteni azok alól a vádak alól, amelyekkel ezeket illették és amelyeknek következtében kenyerüket vesztették. (Gr. Hunyady Ferenc: A feledésben tetszik bizni?) Nem a feledésben bizom, bizom abban, hogy ezeket a fegyelmi utón elbocsátott munkásokat és tisztviselőket ok nélkül bocsátották el, mert azokat a cselekményeket, amelyekkel megvádolták őket, nem követték el. Én ezt is a minister ur figyelmébe ajánlom épen ugy, mint a múlt esztendőben és nagyon kérem a minister urat, hogy ebben a tekintetben változtassa meg tavalyi álláspontját. A szabályok, rendeletek és törvények módot adnak neki arra, hogy a reviziót ezen a téren elrendelje. T. Képviselőház! Most már engedtessék meg nekem, hogy már a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt is igen röviden rámutassak a kereskedelmi alkalmazottak panaszaira. Igen ' röviden, — mondom — mert remélem, hogy a részletes vitánál talán több időm lesz arra, hogy egy és más kérdésről bővebben beszélhessek. Itt van a kereskedelmi alkalmazottaknál a záróra és a munkaszünet kérdése. A záróra tekintetében a panaszok enyhülnek. A kormányzat ugyanis egy olyan megoldást keresett és talált, hogy amennyiben a két fél, a munkások, illetőleg alkalmazottak és az alkalmaztatok megegyezésre jutnak, megegyezésük lényegét a kereskedelemügyi ministerium törvénynek alapján nyomban rendelettel életbelépteti is. Nem Így állunk azonban a munkaszünettel. Nagyon ajánlom a minister ur figyelmébe a munkaszünet kérdésében vasárnap megtartott kongresszust, amelyen kitűnt, hogy az élelmiszer-szakmában és a füszer-sziakmában is a husipari munkáltatók csekély töredékétől eltekintve, igazán a legnagyobb egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy itt is rendeljék el a kötelező vasárnapi munkaszünetet. A helyzet ma az, hogy Budapesten az élelmiszer szakmában vasárnap délelőtt 9 óráig vagy 10 óráig nyitva tarthatók az üzletek. (Meskó Zoltán: Teljes vasárnapi munkaszünetet kérünk!) Kint a vidéken pedig még ennél is sérelmesebb a helyzet. Egyébként is azt hiszem, hogy tarthatatlan ez a helyzet a vasárnapi munkaszünet kérdésében. Nyitva tarthatnak délig, egész nap is, mert a szolgaiiÍróság vagy az illető rendőrhatóság ezt nem ellenőrzi ugy, mint itt Pesten ellenőrzik. Sérelem az, hogy kilenc vagy tiz óráig nyitva lehet tartani ezeket az üzleteket. (Meskó Zoltán: Teljes vasárnapi munkaszünetet kérünk! — Györki Imre: De necsak a pult mögül mondják ezt!) Méltóztassék a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt általánosítani az élelmiszer szakmára nézve is, a husárusitásra nézve épugy, mint a füszerszakmára nézve. Sokan attól tartanak, hogy bajok kerekednek majd a munkaszünetből különösen nyáron, amikor a romlandó árukat nem tudják eltartani szombat estétől vasárnap délig, mert hiszen nem, mindenki rendelkezik jégszekrénnyel, vagy egyéb hűtőkészülékkel. (Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Másutt sincs mindenkinek!) Ez az egyetlen szempont, amelyre a vasárnapi munkaszünet ^ellenfelei hivatkoznak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Szeretném s ha tőlem függne, meg is csinálnám. — Györki Imre: Hát kitől függi Én tőlem? — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Függ a körülményektől. — Györki Imre: Tisztán a minister úrtól és a minister ur belátásától függ.) Csak ezekre a romlandó árukra hivatkoznak. Ebben a tekintetben utalhatnék egy csomó államra a skandináv államoktól kezdve le Ausztráliáig és azon túl New-Zeelandig. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De Skandináviában hideg van! — Egy hang jobboldalon: Lényegesen más a klima!) Engedje meg a t. minister ur a munkáltatók részére ott is annyira meleg van, hogyha csak az ő érdekeiket tekintették volna, akkor ott sem volna meg a vasárnapi munkaszünet. Méltóztassék ezt nekem elhinni. NewZeelandban is nagyon hideg van, közel van az antarktikus tájakhoz és mégis el van rendelve a szigorúan kötelező vasárnapi munkaszünet. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Angliában is!) Angliában pláne, fent Skóciában is munkaszünet van vasárnap, hiszen ott vasárnap kihal az élet. — (Györki Imre: Ugy van! Már szombat délután kezdődik!) Miért nem lehet ezt megcsinálni nálunkl A publikum majd hozzászokik — részben már hozzá is szokott ahhoz, hogy szombaton szerezze be a szükségleteit, a netalán romlandó árukat már szombaton elkészítse, de ez nem lehet akadálya annak, hogy^ a kereskedelmi alkalmazottakra is kiterjesszék a kötelező munkaszünetet. T. Képviselőház! Röviden kivántam ezzel a kérdéssel itt foglalkozni. A záróra tekintetében is szivesen látnék olyan törvényhozási intézkedést^ amely kötelezően rendeli el az üzletek záróráját, viszont a munkaszünet kérdése tekintetéiben feltétlenül törvényhozási intézkedést kérek. Ismételten utalok igen t. minister ur arra a vasárnapi kongresszusra, amelynek határozatai úgyis fel fognak kerülni a minister úrhoz. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Es lesz tiz kongresszus, amely az ellenkezőt mondja ki! Ezt a kongresszus dolgot már ismerem. — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) A t. minister urnák méltóztatik épen ebből a kongresszusból megállapítani, — nagyon könnyen meglehet állapítani — hogy a munkaadók és alkalmazottak tökéletesen egyetértenek abban, hogy a vasárnapi munkaszünetet az élelmiszer szakmára és a füszerszakmára is kiterjesszék.