Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. nek a rendeletnek az ellenőrzéséhez, kell hozzá az, hogy a minister vagy mint minister, vagy mint felügyeleti hatóság megvizsgálja, hogy a rendeleteit végrehajtják-e és betartják-e ugy Budapesten, mint az ország legeldugottabb vasúti állomásán. (Herrmann Miksa kereske delemügyi minister: Ha igaz az, amit méltóztatik állitani!) Hiszen törvény mondja ki, törvény biztosítja, hogy az alárendeltek önérzetét sértő bánásmód tilos. Megint csak arra kell utalnom: egy kis jóakarat, és ezek a panaszok meg fognak szűnni. Meg fognak szűnni azok a panaszok is, amelyek szintén jogosak és szintén bántják az elbocsátott vasúti munkások és a B-listára helyezett vasúti tisztviselők önérzetét és bántják azt a hitét is, amelyet a vasút igazgatóinak, illetőleg vezetőinek a jószándékába, a jóhiszeműségébe vetettek. A létszámcsökkentésről szóló törvény, ha jól tudom, az 1923-iki, ugy intézkedik, hogy a megüresedett helyeket B-listára helyezett tisztviselőkkel, vagy munkássággal kell betölteni. Én hallottam, tudom is egy-két esetből, hogy ez egyéb igazgatási ágazatokban sincs igy. Annál rosszabb, hogy nincs igy a vasútnál sem, azért, mert ott ujabb felvételek történtek, állásokat töltöttek be, de nem B-listára helyezett tisztviselőkkel vagy munkásokkal, hanem uj emberekkel, és ez joggal nyugtalanítja azokat, akiket B-listára helyeztek és akiknek megígérték annak idején, hogy az első alkalommal, mikor egy állás megüresedik, törvény szerint ők fognak sorra kerülni és a kenyerüket visszakapják. Ez nem történt meg-. E tekintetben is kérek intézkedést a t, minister úrtól. Az igen t, minister ur, nemkülönben az államtitkár ur is épen ugy ismeri a vasúti nyugbérezett munkásság nyomorgását, mint ahogyan én ismerem. A minister ur és az államtitkár ur közvetve, rajtam keresztül is megismerhették azt nem egyszer. Én ott vagyok közöttük, sokszor elmegyek hozzájuk, közvetlen szemléletből, szemtől-szembe tapasztalom, hogy a nyugbérezett munkásság- helyzete könnyeket fakasztó, én mást mondani nem tudok. A nyugbérezett vasúti munkás ma abban a helyzetben van, hogy nemcsak munka után szaladgál hiába, hanem koldulási engedélyért is hiába szaladgál, mert az öreg", kirokkant munkást a mai gazdasági viszonyok közepette bizony nem igen veszik fel a gyárakba; amikor tömegével állanak a fiatal, teljesítő képes ebb munkaerők isi rendelkezésre, akkor az öreg munkást nem igen veszik fel. Ezek tehát kiszorulnak az utcára, lassanként a nyomor korbácsai alatt odaszorulnak az utcasarokra és a rendőri molesztálások után abba a helyzetbe kerülnek, hogy az államtól hosszú évtizedeken át teljesített verejtékes munkájuk fejében kikönyörögnek egy koldulási engedélyt. r Részleteiben, minden fázisára vonatkozólag én már megvilágítottam ezt a helyzetet itt és a t. államtitkár ur előtt is egy küldöttség élén a ministeriumban. Akkor kaptunk Ígéretet, hiszen az Ígéretekben gazdag, bőkezű a mi kormányunk, az Ígéretek teljesítése azonban már nem volt olyan százszázalékos, hogy azzal megelégedhetett volna a nyugbérezettek tábora. Elismerem, hogy az államtitkár ur hivatkozott arra, hogy amint az Államvasutak évi üzleteredménye meg fogja engedni, a nyugbérezettekről is gondoskodni fognak. Gondoltak is rájuk, de a gondoskodás csak egy csepp viz volt a tengerben, mert semmit sem enyhült a nyugbérezett munkások helyzete és nem enyhültek azok a panaszok sem, amelyek e nyomorgás mellett még megvannak, amelyek abban állanak, hogy a nyugbérezettek között is vannak régi és uj nyugbérezettek, itt is vannak kategorizálások, amelyek szerint ugyanannyi esztendőn át teljesített szolgálat után az egyes kategóriák nem ugyanazt a nyugbért kapják, egyesek nem kapják meg azokat a feljavításokat, amelyeket mások időközben megkaptak. Ezeken a panaszokon pedig igazán nem nagy összegekkel segiteni lehetne. (Herrmaim Miksa kereskedelemügyi minister: Ez tévedés! Nem áll az, hogy nem nagy összegekkel!) Méltóztassék végighallgatni. Ha jól emlékszem, a múlt esztendőben mutattam reá összegszerűen, hogy 720.000 vagy 800.000 pengővel a nyugbérkérdés tekintetében a legégetőbb panaszokat el tudnánk intézni. 800.000 pengőt nem tud kihasitani a minister ur a vasút üzleti eredményéből erre a célra? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én önhatalmúlag nem tudok, de nem tudom azt sem, hogy ezzel lehetne-e segiteni!) Én módot fogok adni a t. Háznak arra, hogy a minister urnák felhatalmazást adjon arra, hogy segitsen a nyugbérezettek helyzetén. A minister ur, azt hiszem, utalt arra, mostani beszédében, hogy a jutalmazási rendszert nem tudja megszüntetni, mert hiszen ezáltal bizonyos serkentést tud elhelyezni az alkalmazottak lelkében, hogy jobban, többet dolgozzanak, jobban igyekezzenek, mert számítanak a jutalomra. Méltóztassanak gondolni azokra is, akik .a vasutat évtizedeken keresztül szolgálták, megrokkantak, méltóztassék gondolni reájuk legalább olyan mértékben, t. minister ur, hogy ne nyomorogjanak, hogy valami kis ellenértékét kapják meg hosszú, évtizedes munkájuknak. Mivel ebben a tekintetben hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni nem akarok, méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot beterjeszthessem (olvassa): »Mondja ki a Képviselőház, hogy szükségesnek tartja az államvasuti nyugberpénztár alapszabályainak korszerű módosítását. Felhívja e végből a kereskedelemügyi minister urat, utasítsa az Államvasút igazgatóságát a nyugberpénztár alapszabályainak olyan értelmű sürgős módosítására, amely a megélhetési viszonyok szem előtt tartásával a kereset t összegét veszi a kiszámitás kulcsául ugy a járadék, mint az ellátmány összegének megállapitásánál. A módosított alapszabályoknak az ellátmány tekintetében visszaható erővel kell birniok«. Legyen szabad még utalnom arra, hogy a nyugbérezettek helyzete olyan nyomorúságos, a javítás, az enyhítés tekintetében halasztást annyira nem tűrő, hogy én kéraém a Házat az ország legjobban és léginéltatlanabbul nyomorgó rétege érdekében, fogadják el ezt a határozati javaslatot, adjanak felhatalmazást a minister urnák arra, — mert amint mondotta, önhatalmúlag nem intézkedhetik — hogy a vasúti munkásság ezen nyugbérezett részének helyzetén segíthessen. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hiába adnak, ha a pénzügyminister nem teheti!) Megmondottam, hogy 800.000 pengőbe kerül az első lépés. Ezt a vasút üzleti eredményei elbírják. A minister ur nem fog tudni engem meggyőzni arról, hogy ezt a terhet a vasút nem bírja el, annál is inkább, mert a nyugbérpénztári alapszabályok módosítása nemcsak azt jelenti, hogy egyoldalú teher esik az Államvasutra, hanem ez a munkásság megterhelését is jelenti. (Herrmaim Miksa kereskedelemügyi minister: Jelenti az egész vonalon a javítást. Nem lehet egyoldalúan elintézni.) Nem egyoldalú terhelés ez. Ezt a nagy járulékot a vasúti munkásság szivesen