Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
Az országgyűlés képviselőházának 154. ütése 1928 április 17-én, kedden. 11 a munkáltatók és munkások között harccal végződjenek. Nálunk a nyomdaiparban már fennáll egy ilyen béregyeztető hivatal. Azt kellene hinni, hogyha már nálunk ez valahol megvan, — bár nem törvényes alapon rendelkező intézmény formájában, mert odáig még nem jutottunk el, most igéri csak a ministerelnök ur, hogy hajlandó ezt majd megcsinálni — mondom, ha a kollektiv szerződés terén valamely iparban ez az intézmény már fennáll, akkor azt a kérdést intézem a ministerelnök úrhoz, miért van az, hogyha ebben az iparban ezt az intézményt a munkáltatók 90%-a respektálja, épen egy állami intézet, az államnyomda az, amely ezt a béregyeztető hivatalt nem akarja elismerni 1 ? Miután az államnyomda a pénzügyi tárcához tartozik, bővebben majd ott fogok erről a kérdésről beszélni. Itt csak jelezni akarom, hogyha a ministerelnök ur maga is elismeri és hajlandó ezeket a béregyeztető hivatalokat megteremteni, akkor nagyon furcsa helyzet az, hogy ebben az országban, ahol ez már megvan, épen az államnyomda az, amely azt mondja, hogy semmi közöm a béregyeztető hivatalhoz, azt teszem, amit akarok. Ez ellentét s erre az ellentétre akarom a ministerelnök ur figyelmét felhívni és arra nézve kivánok magyarázatot tőle, hogyan egyezteti ő össze ezt az ellentétes felfogást? A ministerelnök ur Debrecenben a gyülekezési jogról is beszélt és ha ezen a téren szétnézünk, hogy a gyülekezés dolgában mi történik, akkor azt tapasztaljuk, hogy már tényleg elérkezett volna az idő a/rra, hogy itt egy kis rendet teremtsünk. De nem Ígéret formájában kivanjuk ezt. Ha a békebeli állapotokat nézzük ebben a kérdésben, azt látjuk, hogy a háború előtt sem birt a magyair munkásság t oda eljutni, ahol a külföld volt, de mégis jó volna, ha azt a helyzetet tudnánk elérni, amely békében megvolt. Békében ugyanis azoknak az egyesületeknek, amelyek legális alapszabállyal rendelkeztek, ha közgyűlést tartottak, nem kellett azt bejelenteniük, hanem amikor a közgyűlés esedékes volt, alapszabályadta joguknál fogva kurták azt a szaklapokban, meghirdették ott és igy a hatóságok is tudomást vettek róla, azonban a hatóság nem küldött ki odai egy tisztviselőt, aki figyelje, hogy mi történik ott. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a ministerelnökség és a kisebb táircák költségvetését és nem a belügyi tárcát tárgyaljuk. Rothenstein Mór: Én a ministerelnök debreceni beszédével foglalkozom. Elnök: A ministerelnök ur beszéde nincs napirenden. (Derültség.) Kot hen stein Mór: Meghajjlom a ímélyen t. elnök ur rendelkezése előtt, de gondoltam, hogy nagy körvonalakban lehet ezzel a beszéddel is foglalkozni, mert ugy véltem, hogy máskép arról a beszédről mi nem beszélhetünk. Ha ez itt lehetetlen... Elnök: A képviselő urnák módot adtaim arra, hogy beszéde bevezető részében kiterjeszkedhessek a kérdésre és erről a tárgyról is szólhasson. A képviselő urnák tehát alkalma volt szólásszabadságával élni. Most azonban méltóztassék már a napirenden lévő tárgyhoz szólni. (Kabók Lajos: Az nincs szabályozva, hogy mennyi ideig lehet valamit körülirniH) Rothenstein Mór: Nekem más vonatkozásban ennél a tárcánál nem igen van mondanivalóm, mert ezek után, ha igy folytatnám, akkor valószinüleg élne az igen t. elnök ur KÉPVISELŐHÁZI ItfAPTA XI. elnöki jogával, ezt pedig el akarom kerülni s épen ezért beszédemet befejezem. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: í. Képviselőház! A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával a ministerelnöki tárcával kapcsolatosan voltam bátor már kitérni az Országos Földbirtokrendező Bíróságra. Az idén is kénytelen vagyok röviden foglalkozni vele, mert bizom ugyan abban, amit a ministerelnök ur kijelentett, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság megszűnik, azonban nem fog véglegesen megszűnni, mivel helyébe az Országos Birtokrendező Bíróságot akarja a kormány létesíteni. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a földbirtokrendezésre szükség volt. Egyetlen állam sem tudta ezt elkerülni és igy igen helyesen mi is ráléptünk arra a térre, hogy kielégitsük azokat, akik földdel foglalkoztak, azonban földjük nem volt, a hibás szóval úgynevezett »nincstelenek«-et. Elismeréssel adózom a törvényhozás iránt, hogy ilyen helyesen, okosan és jól tudta azt a törvényt megalkotni. (Mozgás a baloldalon. —Kabók Lajos: Csakhogy nincs végrehajtva!) Elismeréssel kell adóznunk a Földbirtokrendező Bíróságnak is, bár igaza van a közbeszólt mélyen t. képviselőtársamnak abban, hogy a végrehajtásban bizonyos kis akadályok voltak (Kabók Lajos: Elég nagyok!) azonban — és erre fel lehet hivni tanúbizonyságul a körülöttünk lévő országokat — jobban sehol sem tudták végrehajtani. A mi földbirtokrendező törvényünk az, amelyet a legjobban, a legbecsületesebben és a legigazságosabban hajtottak végre. Hogy nem lehetett egészen végrehajtani, az a dolog természetében rejlik. Nagyon sokan voltak igénylők, kevés volt a föld, amelyet meg lehetett váltani, amelyet el lehetett venni, tehát mindenkit nem lehetett száz százalékig kielégíteni és ez a jövőben sem lesz lehetséges. Már előre állást foglalok az ellen, amit egyes mélyen t. ellenzéki képviselőtársaim emiitettek, hogy egy ujabb földbirtokrendezésre lenne szükség. Bassay képviselőtársunk emiitette még múlt évi beszédében, hogy a hitbizományokkal kapcsolatosan ujabb földbirtokrendezést kellene csinálni. Ezzel szemben az a véleményem, hogy le kell már zárni a földbirtokrendezési dolgokat. Szükség volt a földbirtokrendezésre, azonban most már elég volt belőle. Szükség volt rá, mert hiszen ki kellett .elégíteni azokat az embereket, akik birtok nélkül állottak, azonban most már tovább kell menni: hogyha földhöz juttattuk ezeket az embereket, akkor abba a helyzetbe kell hozni őket, hogy meg is tudják tartani a földet. A termelés nyugodt menetét is biztosítani kell, mert hiszen mi azt látjuk, hogy amikor a földbirtokrendezések folyamán a birtokokat az igényjogosultaknak kiosztották, ez nem a termelés fokozásával, hanem annak ideiglenes visszaesésével járt. Sokkal kevesebbet termelnek, mint amennyit az előtt a nagybirtok termelt ugyanozon a földön, amelyet ezeknek az igényjogosultaknak kellett juttatni. Ez természetes is volt, mert a nagybirtok rendelkezett minden eszközzel; amely szükséges ahhoz, hogy a földet jól ki tudja használni, a kisbirtokosok, ezek a »nincstelenek« pedig semmivel sem rendelkeztek. Puszta kézzel állottak neki a földnek, hogy azt megmiveljék, és voltak esetek, amikor, sajnos, két-három évig parlagon kellett hagyni a földet. Történt ugyanis olyan eset is, hogy az illető abban a határban már nem kaphatott földet, 3
