Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. urak. (Propper Sándor: Most már hárman fogyasztják azt az egy órás beszédidőt. >— Haller István: Az enyémet egészen elfogyasztották.) Várnai Dániel: Ezek olyan dolgok, amelyeket nem tagadnak, sőt amelyekkel el is hencegnek. Ezen a 'közgyűlésen a közgyűlés elnöke, aki egyben a Voge-nak is elnöke, kijelenti, hogy tekintet nélkül minden ilyen leiratra, és minden ilyen vizsgálatra, — hogy szó szerint idézem —: »semmi attól az úttól, amelyen eddig haladtunk, ettől az elhatározástól nem fog eltántorítani bennünket«. Az egyesület elnöke tehát most a leirat, a végrehajtott vizsgálat és a vizsgálat ilyen szomorú eredményed után is kijelenti, hogy azt az utat fogják követni, amelyen eddig haladtak, vagyis semmiféle igéret abban az irányban nem történik, hogy a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségektől megállapított hibákat orvosolni fogják. Ne méltóztassanak engem, félreérteni,, nem azért mondom ezt, hogy a minister ur most menjen és oszlassa fel azt a Voge-t. (Propper Sándor: Föloszlik az ugy is! Erkölcsileg már feloszlott!) Azért mondom ezt, hogy ha a Vogenak szabad szervezkednie, tessék végre megadni a munkásság másik részének is ezt a jogot és szabadságot, helyesebben tessék nekik visszaadni azt a szabadságot, hogy egyesületet alakithassanak és olyan egyesületben igyekezzenek védeni a maguk gazdasági érdekeit, amelyben ezt jónak látják. Azt is meg kell mondanom, hogy a Voge-nek van 15-, vagy 18,000 tagja, de ennek 99%-a — hogy ugy mondjam — beterrorizált, bepofozott tag. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ugyan kérem! — Györki Imre: így van ez, Jánossy képviselő ur!) Elképzelhetetlen terror van ebben az egyesületben, mert tudják, hogy a másik egyesületet feloszlatták, szétrúgták és amikor ezt az úgynevezett öszvér egyesületet alakították . . . (Jánossy Gábor: Mi az?!) Sajnos, nincs időm megmondani. (Jánossy Gábor: Ujabb természettudományi kifejezési — Csontos Imre: Se nem csacsi, se nem ló!), — Derültség.) A tagok 99%-a akarata ellenére van benn a Voge-ban. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugyan! Dehogy!) Tessék tehát megadni a többi vasutasnak is azt a jogot, hogy ezek is szervezkedhessenek. Szót kell emelnem • a munkásság anyagi helyzete érdekében. Az Államvasutaknál formailag 8 óra a munkaidő, de ezt nem tartják be. Veszedelem az is, hogy a 8 óra helyett sok esetben 10 órát dolgoztatnak, de nagyobb veszedelem és nagyobb sérelem az, hogy a 8 órát sokszor és sok üzemben nem dolgoztatják végig. Mert amikor túlóráztatnak a munkássággal, ez azt jelenti számukra, hogy ezt a túlórát neimi fizetik meg, ha pedig csökkentik a 8 órás munkanapot, akkor kevesebbet keresnek. Lakbére nincs a vasúti munkásságnak. Én intézkedést kérek az igen t. minister úrtól, hogy a munkások, legalább is a véglegesített munkások megkapják a lakbérüket. Az ebből származó teher nem lehet nagy, viszont higyje meg a minister ur, hogy a vasúti munkások nagyon rászorulnak erre, mert keresetük igen sovány és silány, és hat-hét esztendőn belül mindössze egyszer történt csak egy körülbelül 6%-os javítás. T. Ház! A vasúti munkások 50%-ának keresete — és ez igen mérsékelt szám — nem éri el a havi 80 pengőt. Nagyon kevesen vannak a vasúti munkások között olyanok, akik havonként 160 pengőt tudnak keresni. Családi pótlékot a vasúti munkások nem kapnak. A kinevezettek kapnak, akár tisztviselők, akár pedig alkalmazottak. Időközben a természeti beni ellátást is beszüntették. Én arra kérem az igen t. minister urat, hogy ezt pótolja s igyekezzék rendszeresíteni a vasúti munkásságnál a lakbért is, a családi pótlékot is s igyekezzék mindent elkövetni, hogy ennek a munkásságnak munkája ellenében tisztes ellenértéket adjon a vasút. Rá kell mutatnom az úgynevezett tudatos keresetcsökkentési lehetőségekre is. Megtörténik tudniillik az, hogy szakmunkásokat napszámos munkára osztanak be, és kisebb órabért fizetnek nekik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez természetes! Jobb, mintha elbocsátanók őket! Ezen nem tudok segíteni! Ez a kérdés már számtalanszor felvetődött!) T. minister ur, a szolgálati rendtartás 86. §-a ezt nem engedi meg. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De akkor el kellene bocsátani az illetőket!) A szolgálati rendtartás 86. §-a azt mondja, hogy fizetés, havidíj, napidíj, vagy napibér le nem szállítható. Ha tehát szakmunkásokat méltóztatnak beosztani napszámos munkára, akkor be kell tartani a szolgálati rendtartást, mert az a szakmunkás önhibáján kivül került abba a helyzetbe, hogy napszámosmunkát kell végeznie, tehát annak a szakmunkásnak ebből anyagi kára nem származhatik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A vasút is önhibáján kivül került a mai helyzetbe!) Ezen egy kis jóakarattal lehetne segíteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tévedés, hogy ezt jóakarattal meg lehet csinálni! A kényszerhelyzet az oka ennek!) Ismétlem, ehhez csak egy kis jóakarat kell. (Temesváry Imre: Pénz kelB) Ami pedig a pénzt illeti, azt hiszem,! Vbizonyos / takarékossággal fedezni lehet az ebből származó kiadást. (Temesváry Imre: Inkább bocsássák el őket?) A takarékosság tekintetében utalni kívánok arra, amit itt egy közbeszólás formájában, azt hiszem, Fábián Béla t. képviselőtársam felemlített, hogy ne méltóztassanak építeni annyi termeskocsit, ne méltóztassanak építeni olyan horribilis kiadásokkal díszkocsikat, mint ahogy ez most történik. Azt mondta Fábián Béla igen t. képviselőtársam, hogy az elnökigazgató ur utazhatik egyszerű I. osztályú vasúti kocsiban is. Én is azt mondom. Ezzel szemben azonban tény az, hogy épül egy igen szép kocsi, az 53. számú, az elnökigazgató ur részére, épül a ministerelnök ur részére szintén egy termes kocsi, az 51. számú, és épül Dunakeszin egy olyan pazar, a világon párját ritkító díszkocsi az ideiglenes államfő részére, amely egy ilyen nyomorgó és hanyatló országban meg nem engedhető. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erre van pénz!) T. Képviselőház! Ennek a kormányzói kocsinak, amint mondják, párja az egész világon nincs>. Az angolok királya nem utazik ilyen kocsin, mint amilyenen ennek a koldus országnak az ideiglenes államfője utazni fog. Egy kis jóakarat kell tehát, méltóztassék nekem, igen t. minister ur, koncedálni, hogy csak egy kis jóakarat kell és megtaláljuk az anyagi, a pénzbeli fedezetét annak, hogy a vasúti munkásság helyzetét, csak valamilyen mértékben is, de feljavítsák. T. Képviselőház! Nem hallgathatom el azt sem, hogy az utóbbi esztendőkben a vasúti munkásság sokat panaszkodik és joggal panaszkodik a bánásmód eldurvulása, miatt is. Ehhez is csak egy kis jóakarat kell. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ehhez már igen! — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) kell hozzá egy rendelet és kell egy kis jóakarat en-