Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

24i Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. arra, hogy itt kellő óvatossággal kell eljárni, mert vonalaink rövidségénél fogva sok tekin­tetben nem várhatunk nagyon sokat a tarifa leszállításától az export szempontjából, ellen­ben igenis a vasutakat a legnehezebb helyzetbe hozhatjuk, úgyhogy ezt csak érett megfontolás alapján kell megtenni ott, ahol arra szükség van, ahol ez jogosult. (Sándor Pál: Ugy van!) Ezzel kapcsolatosan Beck igen t. képviselő­társamnak egy megjegyzésére kell még reflek­tálnom, amelyben azt mondja, hogy mi gyors­tehervonatokat állítottunk be, amelyek a por­tékát nyugatról tranzitóban átviszik keletre. Ez tévedésen alapszik, a számbeli Összeállítás az, hogy az áruforgalom összesen 21-3 millió tonnát tett ki; ebből tranzitó-áru volt 534.500 tonna, vagyis 2 és fél %. Ezt sajnálatos körül­ménynek tartom, mert teljesen azon a nézeten vagyok, hogy a tranzitó-forgalmat, amennyire lehet és nem ütközik egyéb közgazdasági érde­kekbe, elő kell mozditani, és különösen arra kell törekedni, hogy a tranzitó-forgalom ne kerüljön el bennünket, mert mit érünk azzal, hogyha elzárjuk vasutainkat a tranzitálás elől, a balkáni ügyfelek pedig megtalálják út­jukat Ausztrián és Csehországon keresztül (B. Podmaniczky Endre: Volt rá eset!) úgy­hogy mi egyszerűen hoppon maradunk; a portéka kimegy, s a viteldíjakat nem mi élvez­zük, hanem mások. Ez helytelen politika volna. De nyugatról keletre összesen csak 96.000 tonna megy, ami olyan csekély mennyiség, hogy e miatt mi természetesen külön gyorstehervona­tokat nem tartanánk fenn. így valami félre­értésen alapulhat, amit Beck t. képviselőtár­saim mondott, mert itt semmiféle aggodalomra ok nines. Ellenben igenis az egész forgalomnak javitása végett arra törekszünk, hogy a vas­úti kötelékeket minél jobban fejlesszük, mert ezzel egyszerűsítjük az egész adminisztrációt, sőt bizonyos olcsóbbodásokat is tudunk elérni. Van már magyar—osztrák, magyar—cseh, az igen fontos magyar—adriai, azután a cseh— adriai, a magyar—lengyel, az osztrák—magyar —román, a német—magyar—román kötelék, és tárgyalás alatt áll a kötelékeknek egész soro­zata. Ezek között különös fontosságú az adriai kötelék, emelynek eredménye abban volt, hogy Magyarország adott vonalain 30—35%, Jugo­szlávia 15—20%, s az olasz vasutak 25—30%-os kedvezményt. Magábanvéve ez az eredmény nem mondható kedvezőtlennek, a háború előtti fiumei relációval szemben azonban még igen hátrányos, mégpedig azért, mert akkoriban a fiumei forgalom érdekében áldozatokat hoz­tunk, s erre a vonalra a kikötő érdekében rá­fizettünk. Most a vonal kettészakadt, és na­gy obik része már nem is áll a mi ellenőrzésünk alatt, a kisebbik részen pedig lehetetlen telje­sen paralizálni ezt az egész veszteséget, úgy­hogy itt nagy nehézségek vannak. Ezek a ne­hézségek megint annak a szétszaggatottságnak jelenségei, amelyet minden téren Európaszerte látunk r a gazdasági .: életben. Megjegyzem egyébként, hogy a német tarifa lényegesen drágább a miénknél, úgyhogy ehhez a kérdés­hez csak a legnagyobb óvatossággal szabad hozzányúlni. Engedtessék meg, hogy most még egészen röviden áttérjek a beruházások kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt a vádat hallom némely oldalról, hogy mi most helytelen politikát kö­vetünk a beruházásokkal. '• Egy évvel, vagy mondjuk másfél évvel ezelőtt a harc mindig azért folyt, hogy ezeket a beruházásokat igenis csináljuk meg. Amikor most már ezek a beru­házások megvannak, jönnek az ellenkritikák és ellenvélemények, hogy helytelen gazdasági politika az, amelyet követünk. (Fábián Béla: Az a kérdés, milyen célra történnek ezek a be­ruházások!) Valóban ott van a lényeg. Ameny­nyiben az én tárcámról van szó, — csak a saját tárcámmal akarok foglalkozni — azt hiszem, nem érhet bennünket az a vád, hogy olyan be­ruházásokat végeztünk volna, amelyek nem jogosultak. Ellenkezően, valamennyien olyan célt szolgáltak, amelyek nézetem szerint az or­szág produktivitása szempontjából közvetle­nül, vagy legalább is közvetve érezhetők. (Fábián Béla: Az Államvasutaknál is?) Az Államvasutaknál is. (Fábián Béla: Majd leszek bátor adatokat előhozni!) Méltóztassanak meg­engedni, hogy ezeket az adatokat egy kissé én is felhozzam. (Derültség a jobboldalon.) A pénzügyministeriumtól vett összeállitások sze­rint, ahol ezek az adatok hivatalos formában is összefutnak, az 1924/25. évtől, tehát a szanálási évtől kezdve, beleszám it va már az 1928/29, évet is, — amennyiben ebben az évben is tervbe vannak véve ilyen beruházások — utakra és hidakra felhasználtatott 68*4 millió pengő. A légiforgalom fejlesztésére, — amely most eré­lyesebb tempóban indulhat meg, (Élénk helyes­lés a jobboldalon és a középen.) mert a párisi egyezmény felszabaditott bennünket — össze­sen 11-6. millió pengő lesz fordítva előrelátha­tólag, — ez nem végleges, mert hiszen az 1928/29. évre; még engedélyezve nincs, (Jánossy Gábor: Kevés!) de a terv szerint ennyit fog ki­tenni — azután ipari oktatás és tárcastatiszti­kai hivatal céljaira, stb. ötmillió pengő, egyéb címeken pedig 107 millió pengő fog felhasznál­tatni, úgyhogy összesen a tárcámnál 956 millió fog rendelkezésre állni az év végéig. Ez az ösz­szeg kissé magasabb, mert nem tudtunk min­dent felhasználni^ az utolsó fillérig és amit utána lehetett még beszerezni, az nem kompen­zálta ezt egészben, de mégis nagyjából 95 mil­lió pengő az, ami ebben az egész időszakban a tárca rendelkezésére állott, ahol természetesen a legnagyobb tétel az ut. A Máv-nál 126 millió pengő, a postánál 82 millió pengő és az állami gépgyáraknál — a forgótőkét is beleszámítva — 25 millió pengő ez a beruházás, úgyhogy össze­sen 329 millió pengő fog rendelkezésére állani a kereskedelemügyi tárcának és az üzemeknek. Ebből már is felhasználtatott 223 millió pengő. Ezek igen lényeges összegek, amelyek minden­esetre hozzájárultak a gazdasági életnek a fel­lendüléséhez, (Fábián Béla: Szépen van fellen­dülve itt a gazdasági élet!) Mi volna akkor, ha ezt nem tettük volna? (Kun Béla: Még rosszabb volna a helyzet! — Ugy van! Ügy van! a jobb­óldalon és a középen.) Én ezeket az adatokat kissé csoportositottani és a következő eredményre jutottam; Az eddigi: főbb létesítmények — a mostani Programm még nincs benne — ipari jellegűek. Kocsikra és mo­torkocsikra felhasználtatott 42 millió pengő. Kérdem, kidohott pénz-e az. amikor kocsikra és motorkocsikra adunk ki pénzt? Beszereztünk 200 darab személykocsit, 2354 darab teherkocsit, 10 kazánfütőkocsit, 24 motort. 23 motorpótkocsit és egyéb kisebb tárgyakat. (Fábián Béla: Va­lami hiányzik még ezekből a kimutatásokból: a luxuskocsi, amelyet a vezérigazgató ur ré­szére méltóztatott csináltatni!) A vezérigazgató ur részére nem csináltattam luxuskocsit. (Fá­bián Béla: Nem méltóztatik tudni róla?) Nem. (Fábián Béla: Majd leszek bátor tudomására hozni! Négy milliárd koronába került. — Zaj. •— Elnök csenget.) Ha van ilyen luxuskocsi,

Next

/
Thumbnails
Contents