Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 245 azon a vezérigazgatói ur nem fog járni, s

, ha valaki fog azon járni, az nem lesz sem a vezérigazgató, sem én, hanem az olyan valaki lesz, aki azt meg is érdemli. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mozdonyokra fordittatik 6 millió pengő, — 23 darab nagy és 5 diarab kis mozdony — azután vonalbiztositásokra. stb. 4-4 millió, úgyhogy az ipari jellegű beruházások 52 milliót tesznek ki. Ez a gépiparunknak jutott, és csupa olyan befektetés, amelyre szükség volt, s azt hiszem, hogy ez nem jelent hamis gazdasági politikát különösen akkor, amikor ezzel a forgalmat élénkitjük és a vicinális vasutakon arra törekszünk,, hogy a személyforgalmat elkülönítsük a teherforgalomtól, és igy ott tűrhető viszonyokat teremtsünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Üzemi jellegű, de még mindig az ipart érintő kiadás az a 21-6 millió, amelyből a legnagyobb rész állomások kibővitésére jutott. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy állomási épületek emeléséről van szó; ez is fontos, de én ezt másodrangú fontosságú kérdésnek tartom. Ellenben az egész forgalom átszerveződébe és élénkülése következtében az állomások mind szűkek lettek (Ugy van! jobbfelől.) és erre kellett ez, a kiadás, amely főleg ipari jellegű, mert vaskonstrukciókról, sínekről stb. van szó. Tisztán: építkezésekre 15-7 millió pengőt adtunk ki. És itt a ministerelnök ur volt az, aki — nézetem, szerint egészen helyesen — kezdte fékezni a tiszta építkezéseket, főleg azért, mert azok a kereskedelmi mérlegünkre kedvezőtlen befolyással vannak. Itt lassúbb tempót kell betartani, de okvetlenül szükség volt 281 darab tisztviselői, 475 segédtiszti, 235 altiszti, 154 munkáslakásra, ugy, hogy a legnagyobb lakásínség idejében 1145 lakás épült, ami, azt hiszem, szintén nem kifogásolható tétel. (Ugy van! .jobbfelől.) Sőt még meg kell emlitenem, hogy nem tartom szerencsésnek a postai építkezések ^restringálását; (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) itt revizió alá kell venni azt a programmot, mert itt abszolúte nem luxus-épitkezésekrŐl van szó, mert sok helyütt a postaépületek nagyon rossz karban vannak, sok helyütt pedig bérházakban van a posta elhelyezve, úgyhogy itt segítséget kell találni. Ezt csalk azért emiitettem, mert szó volt azi épitkezések restringálásáról. A maga erejéből épitett az Mlamvasut ngy jóléti intézményt; föl kell emlitenem a Podmaniczky-utcai orvosi rendelőt, amely teljesen korszerűen berendezett, nagy intézmény, (Egy hang jobbfelől: Gyönyörű!) ez most ki fog bővülni egy kétszáz ágjas kórházzal, úgyhogy azt hisaem, hogy az Államvasutak beruházásai, kivéve azt az egy kocsit, amelyről itt szó volt, nem eshetnek kifogás alá. Az az egy kocsi pedig, mondom, olyan célt fog szolgálni, hogy arra okvetlenül szükség van. Mármost a továbbiakat illetőleg a tételek, azaz a címek körülbelül ugyanazok maradnak. Reméljük, hogy az 1928/29-iki előirányzatban kereken 22 milliót fordíthatnak beruházásokra, ebből kocsik, mozdonyok és motorkocsik 10 millióba kerülnek, biztosító berendezésekre másfél milliót fordítunk, a többi pénz főleg állomás-bővitésekre szükséges, mind tehát csupa olyan befektetés, amely megint hasznot hajt nekünk. Ezzel azonban még nem merülhet ki az Államvasút beruházásainak egész programmja. Az első lépés, amelyet most meg fogunk tenni, — ez ugyan egészen különálló az állami budgettől — a dunántúli centrale megépítése és a Budapest—hegyeshalmi vonal elektriflkálása lesz. (Kabók Lajos: Most ássák KÉPVISELŐHÁZI NAfLÓ. XI. a tó fenekét!) Meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy megnézettem ezt mindazokkal, akiknek Ítéletére adok valamit, akiknek Ítéletében bizom, és ha van egy programmpontom. amelyben bízom, ugy ez az. Mindaz, amit a pénzügyminister ur utazásaiban tapasztalt, megint csak megerősített bennünket abban, hogy ezt a villamosítást helyesen csináljuk, és hogy az energia-gazdálkodásnál megtettük az első elhatározó lépést. Emberi előrelátás szerint május közepén az építkezést teljes erővel megkezdhetjük, azt 30 hónapon belül be kell fejezni, és akkor, ha nem is erről a helyről, (Jánossy Gábor: Miért nem erről a helyről?) de mindenesetre emelt fővel fogom várni az Ítéletet. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Természetes — hogy említés nélkül ne maradjon — a villamosítási törvény végleges megszerkesztésének most már semmiféle akadálya nincsen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez égetően szükséges törvény, amelytől eddig csak egy dolog miatt hnzódoztam. tudniillik a dolog* pénzügyi részében a régebbi időben — nem a mostani pénzügyminister ur részéről — bizonyos visszautasításban volt részünk, és én nem tudtam, elérkezett-e már az a pillanat, amikor ezzel a dologgal előhozakodhatom. Csak a legnagyobb örömmel mondhatom, hogy a pénzügyminister ur az ő élénk közgazdasági érzékével rögtön átlátta a kérdés fontosságát. Nem nagy összegekről van szó, de mégis bizonyos évi összegeknek biztosításáról, körülbelül két és félmillió pengőről évenként, hogy a hálózatokat olyan vidékekre is elvihessük, ahol ma még abszolúte nincsenek a gazdasági előfeltételek, de ahová el kell vinni az áramot, egyfelől mert a villanyvilágítással a nyers olajjal való vilár gitást kiszoríthatjuk, másfelől — amit sokkal fontosabbnak tartok — motorikus erőt is fogunk tudni adni a mezőgazdaság szolgálatára. Remélem legalább, hogy meglesz a gazdasági megoldás lehetősége, és azzal megint olyan fegyvert adunk a termelés kezébe, amellyel mások már régen élnek, és amelyet, ha nem használunk fel, akkor megint ennyivel több hátrányt szenvedünk. Az előkészltőmunka egy hatalmas statisztikai felvétel volt. Ez elkészült és ennek alapján, azt hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot már az év végén tárgyalás alá lehet venni. Nem lesz könnyű dolog ez, mert itt is érdekek fognak egymással összeütközni, de azt hiszem, mégis csak meg lehet oldani ezt a nézetem szerint rendkivül fontos kérdést. Ez azonban az Államvasutakra nézve csak az egyik programmpont. A másik programmpont a beruházási kölcsönök felvételével van összefüggésben. Én nem nyilatkozhatom ennek nagyságáról, ez egyáltalában nincs véglegesen megállapítva, csak kijelenthetem, hogy tételrőltételre végigmegyünk és az egész kölcsönt olyan dolgokra akarjuk megint forditani, amelyekből közvetve gazdasági eredményeket várhatunk. (Helyeslés a jobbaldalon és a középen.) Egyetlen pont van olyan, amelynél ez nincs igy. de azt hiszem, mégis dűlőre kell vinni a kérdést, és ez az úgynevezett pályaszinten való átjáróknak, vagy a halálsorompóknak kérdése. Nekem szememre vetik, hogy én mindig igérek és nem csinálok semmit. Hát az igaz, hogy az ilyen dolgokhoz idő is kell. (Bródy Ernő: Harminc év elég idő volt erre! — Beck Lajos: Erről ő nem tehet! — Bródy Ernő: Szégyen, gyalázat, hogy Budapesten ilyen állapotok vannak! — Jánossy Gábor: Hát miért neki mondja hiszen ő ezt megcsináljál — B. Podmaniczky 35