Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Az országgyűlés képviselőházának 11 lesznek körülmények, amelyek ezt a nagy importot csökkentik. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem túlságos optimizmussal nézem a dolgot, de megfelelő céltudatos intézkedésekkel lehet ellene küzdeni. Csak azt ne méltóztassanak gondolni, hogy ennek a helyzetnek egy tollvonással véget lehet vetni. (Jánossy Gábor: Ugy van. A társadalom is oka! A luxuscikkek! A nizzai barack! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ennek az évnek utolsó három hónapját vizsgáljam. Januárban, 1927-ben a hiány 15 millió, 1928-ban 31 millió. Megint a kivitelnek — igaz •— egy kis csökkenése, ellenben a behozatalnak mindig nagy emelkedése tapasztalható. Februárban a kivitelnek: egy kis emelkedése, a behozatalnak sokkal nagyobb emelkedése, de már itt az aránytalanság a múlt évhez képest nem olyan nagy. 23"5 millióról még mindig 35'4 millióra ment fel a deficit. Márciusban egyszerre sokkal kedvezőbb a helyzet. Nem akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni, hiszen egy hónap eredménye nem jelentős, ugy áll azonban a dolog, hogy a kivitel 63 millióról 73 millióra emelkedett, a behozatal — már az 1927. évhez viszonyítva — 97 millióról 108 millióra. A hiány még mindig 34-7 millió, de már nincs a múlt évhez képest ilyen nagy emelkedés, mert ellensúlyozta kivitelünk felélénkülése. Ha nézzük ebben a három hónapban a főbb behozatali tételeket, — nem abszolút számokat mondok, hanem csak mindig azt, hogy a múlt évhez képest mi történt — akkor azt látjuk, hogy a fa mennyiségében emelkedés, árában azonban csökkenés mutatkozik. Az első hónapban 330.000, a második hónapban 226.000, a harmadik hónapban 557.000 pengőt tett ki a különbözet az előző év megfelelő hónapjával szemben. Ez a fa olcsóbbodására mu-tat. Most jön azonban egy megdöbbentő tétel, a pamutszövet. Az első hónapban 1*9 millióval, a második hónapban 2*2 millióval, a harmadik hónapban 1-2 millióval több a behozatal, mint a múlt évben. Már a múlt évben is nagy tétellel szerepelt a pamutszövet, ma azonban kolosszális növekedés látszik, ami szerintem egyrészt teljesen egészségtelen és indokolatlan jelenség, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) másrészt pedig megerősíti azt a meggyőződésemet, hogy még mindig tovább kell folytatnunk szövőiparunk fejlesztését. Mert hogyan, akarjuk mi ellensúlyozni ezt a nagy behozafcaltl (Ugy van! a jobboldalon.) A luxuscikkek elleni agitáció és igy tovább, nagyon helyes dolog. Tökéletesen aláirom a Beck Lajos igen t. képviselőtársam által elmondottakat, hogy itt ezt is meg kell tenni és a mi politikai barátaink, az olaszok ezt a legenergikusabb módon meg is teszik. (Ugy van! a jobboldalon.) Csodálatos erő van abban a népben, hogy társadalma felismeri ezt a bajt (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) és önként aláveti magát egy szükségnek, amelyet törvényekkel diktálni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Ez kell. hogy áthassa a társadalmat itt is. (F. Szabó Géza: Hol van a magyar védőegylet?!) A kormány mit tehet itt az egész vonalon? Ha az egyedekben nincs meg ez az akarat, akkor el vagyunk veszve. Ennek az akaratnak meg kell lennie, ezt az, akaratot fel kell ébreszteni, hiszen utóvégre nem vagyunk az a náció, amelyben ez az akarat megnyilatkozni ne tudna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért tartottam szükségesnek erről a helyről is ezeket a megdöbbentő, de különben '. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 241 ismert számokat közölni. (F. Szabó Géza: Lépjen akcióba újólag a magyar védőegyesület! Azért van! — Berki Gyula: De a kormány egyes tagjai is külföldi autókon járkálnak itt Pesten! Nincs arra semmi szükség! — Szilágyi Lajos: Ugy van! Minerva-kocsikat használnak. Berki Gyula: A kormány adjon példát!) Elnök: Csendet kérek! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A gyapjúszövetnél a kép kissé ingadozó: az első hónapban 1,300.000 pengővel kevesebb, a második hónapban megint több, most ismét kevesebb. Itt is tenni kell valamit. A szénnél is sajátságos jelenség mutatkozik. Ugyanis szénbehozatalunk is folytonosan emelkedik. Ez nagyon nehezen kezelhető kérdés. 1927-ben a helyzet ugy állt, hogy a termelés hazai szénből 67 millió métermázsa volt, tehát emelkedő tendenciát mutatott. A külföldi szén és koksz behozatala 15 és félmillió métermázsa; itt folytonos emelkedés mutatkozik szénben és kokszban — nem ipari kokszban, mert az ipari nyersanyagokat nem tekintem olyan tételeknek, amelyek t veszedelmesek s épen ezért nem is beszélek róluk. Különösen a házi fogyasztásnál mutatkozik emelkedés. Egyébként igazán azt lehet mondani^ hogy szép eredményeket értünk el. Közlekedésünknél 14 millió métermázsa fogyasztásból csak 1 és félmillió esik külföldi • szénre. Ez azt mutatja, hogy közlekedési vállalataink, kivéve azokat az eseteket, amikor elkerülhetetlen, —például a gyorsvonatoknál — csak belföldi szenet használnak. Az iparban 362 millió métermázsa fogyasztásból csak 3-5 métermázsa a külföldi szén; ebből is 3 millió métermázsa koksz, ami a nyersvasgyártáshoz és a vasolvasztáshoz kell. A. gázgyárak tétele nem jelentős, bár ott is emelkedés mutatkozik, amit én nem egészen tudok helyeselni. A közmunkáknál tökéletesen kielégitő az állapot, ellenben a házifütésnél 6-3 millió métermázsa hazai szenet és 7-4 millió métermázsa külföldi szenet használtak fel. Ebből 6 és félmillió métermázsa szén és 0-85 millió métermázsa koksz. A koksz mennyisége folytonosan emelkedő tendenciát mutat azért, mert a központi fűtéseknél leginkább kokszot használnak, a központi fűtések pedig > mindinkább terjednek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Budapesten a belföldi szén alkalmazása körül egy nagy baj van épen a központi fűtéseknél: a nagy füst, amely a belföldi szeneknél elkerülhetetlen. Már pedig itt amúgy is olyan mizériák vannak a füsttel, hogy itt valami energikus belenyúlást nem tartanék megokoltnak, mert elvégre a főváros egészségére, az egészséges levegőre is gondolni kell, mindenesetre azonban törekedni kell, hogy ahol lehetséges, ottan kiküszöböljük a házi tüzelésnél is, mert ez egyike a legfontosabb tételeknek. Beszédem mégis hosszura nyúlik, de most már sietni ^fogok. {Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Az egységespártban valószínűleg elállanak a felszólalók, hogy a minister urnák időt adjanak.) Indokolatlan emelkedést látok a pamut és gyapjúszövetekben, ahol nekünk erősebben azon az állásponton kell állanunk. hogy ott, ahová az állami ingerencia kiterjed, propagáljuk a magyar termékeket. Igaz, hogy ezzel szemben a magyar gyáraktól meg kell követelni, hogy ezt a törekvést r avval honorálják, hogy viszont egész organizációjukat, termelésükkel leszorítsák a költségeket, mert egy bizonyos áldozatot meg lehet hozni, de, amint azt már ismételten kijelentettem, ennek az ál-