Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

16 Az országgyűlés képviselőházának tálom. (Szilágyi Lajos: Azért nem ir a sajtó róla, mert tudja, hogy nem érdekes! — Jánossy Gábor: Körülbelül ő is ugy gondolja!) Nem akarok személyeskedés terére lépni, ha talán a tyúkszemére hágtam volna ezzel a képviselő urnák, akkor bocsánatot kérek. Ezzel nem lehet elterelni a dologról a figyelmet. A baj meg van. Az ország elégedetlen miatta és ezért orvosolni kell. A magyar parlamentnek becsülete és a Képviselőház tekintélye kivan ja meg, hogy a közöny helyét az érdeklődés, a kötelességmulasztás helyét pedig a felelősség tudata foglalja el. T. Ház! Ma minlsterelnöknek lenni nem öröm, mert ahogyan az ország élete egy küz~ ködéses martirium, ugy a hivataloskodás aministerelnöki székben is töviskoronát füz^ a ministerelnök homloka köré, de ha ő végignéz működésének a hétévi munkáján, azt mondhatja magának, hogy jó munkát végeztem, nemzetemmel szemben kötelességemet teljesített em. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Arra kérem a ministerelnök urat, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket érintettem méltóztassék vizsgálat tárgyává tenni. Én iránta bizalommal viseltetem és költségvetését elfogadom. (Éljenzés, helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: Ez a helyes sorrend? Elnök: Kérem a jegyző urat, méltóztassék a sorrendben következőket felhivni. Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór következik ! Elnök: A képviselő ur van soron. (Jánossy Gábor: Ha nem akar beszélni, hozzájárulunk ahhoz, hogy leülni méltóztassék! — Derültség.) Rothenstein,Mór: Egyik t. képviselőtársam tudniillik reklamálta, hogy ő van a soron. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Azért szólalok fel ennél a tárcánál, hogy a ministerelnök ur debreceni beszédével foglalkozzam, mert azt hiszem, hogy itt van az illetékes hely, hogy arra vonatkozólag, amit a ministerelnök ur valahol egy beszámoló gyűlésen elmond, őt kérdőre vonjuk. Kérdőre vonjuk például a tekintetben, hogy azokat, amiket legutóbb Debrecenben elmondott, hogyan kívánja interpretálni. Hiszen a ministerelnök ur sok tekintetben nem mondott ujat. Olyanokat mondott, amiket már más alkalommal is elmondott. Szerintem csak az volt a baj, hogy Ígéretek formájában mondta, amit mondott s a tettek nem követték ezeket az Ígéreteket, sőt a tettek ellentétben voltak azokkal, amiket ő Debrecenben ismételten igért. Azt mondotta például, hogy — nem tudom szórói-szóra idézni, de a lényege az — (Gr. Bethlen István ministerelnök; De a lényege legyen azután az! — Derültség jobbfeíől.) elérkezettnek látja az időt arra, hogy a közszabadságokat visszaállítsa olyan arányban, mint ahogy a háború előtt már megvoltak ebben az országban. Ez magában, véve örvendetes dolog, és bár az ember egészen természetesnek tartotta, hogy a háborús időkben és közvetlen a háborút követő időkben senki sem tudott volna normális helyzetet teremteni, de ha máiennyi idő után a ministerelnök ur maga is azt mondja a nyilvánosság előtt egy beszéd keretében, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy a közszabadságok terén legalább is a békebeli állapotokat állítsa vissza, akkor azt kell hinni, hogy a ministerelnök ur maga is ugy látja a helyzetet, hogy azok a kivételes intézkedések^ rendelkezések, rendeletek, ma már nem állják meg a helyüket. 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. Többek között arról beszélt, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek például a sajtószabadságot korlátozták, s azokat a korlátokat, amelyeket a háború és a háború utáni idők tettek szükségessé, a kormány most hatályon kívül fogja helyezni. De nem jelölte meg az időt és módot arra nézve, hogy mikor és hogyan kivan ja- ezeket megszüntetni. A sajtószabadság minden népnek nagyon drága kincse. A sajtó szabadsága, a szólásszabadságnak minden korlátozásnélküli érvényesülése olyan kincsek egy országban, amelyek nélkül demokratikus kormányzati rendszert el sem lehet képzelni. Én tehát felszólalásommal azt kivánom elérni ebben a kérdésben, hogy a ministerelnök ur legyen szives majd felszólalásában kitérni arra, hogy mikor és hogyan kívánja megszüntetni azokat a korlátokat, amelyek ma a sajtószabadság kérdésében mé^ mindig fennállanak. Én különösképen azért is szóvá teszem ezt a kérdést, mert mint nyomdásznak, iélrdekem, hogy a sajtószabadságért exponáljam magamat, mert azok a korlátok, amelyek a sajtószabadság kérdésében fennállásiak, sújtják a nyomdaipart. A nyomdaipar minden országban aszerint fejlődik és fejlődhetik, hogy a sajtószabadságnak milyen mérve áll ott fenn. Itt csak egy körülményre kivánom a ministerelnök ur szives figyelmét felhivni, mégpedig arra, hogy a kormány intézkedése folytan még mindig a minister elnök ur hatáskörébe tartozik a lapengedélyek ügye. Ha valaki nem is napilapot, hanem bármilyen lapot akar kiadni, megjelentetni, ezt ennyi idővel: a háború után is, csak akkor teheti, ha ezt a ministerelnök ur megengedi. Ha pedig egy lapengedély a ministerelnök ur hozzájárulásától függ, akkor természetes, hogy az a lap csak ugy jelenhetik meg, ha a lapkiadó olyan egyéniség, aki a ministerelnök ur szemében (Jánossy Gábor: Megbízható!) mondjuk igy: megbízható. Helyes dolog ez? Bethlen ministerelnök ur tényleg ugy kívánja, az legyen a helyzet, hogy j csak az adhasson ki lapot, akiben ő megbízható \ személyt lát, hogy az, aki a ministerelnök ur engedélyét megkapja, érezze az,t, hogy le van kötelezve a ministerelnök urnák? : Ha tehát lapjában független szabad véleményt akarna is nyilvánítani, ezt nem meri megtenni, mert hiszen azzal szemben, akinek hozzájárulása következtében kiadhatja a lapot, hálásnak kell lennie. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy uj lapok ezért nem keletkeznek és< ha uj lapok nem keletkeznek, ezt nemcsak a közvélemény, nemcsak azok, akik lapokat akarnak kiadni j — pártok, csoportok és egyének — érzik meg, ez nemcsak ezeket sújtja, hanem egy egész ipart. : A nyomdaipar szenvedi meg azt, hogy Magyarországon e tekintetben még mindig a háborús viszonyok állanak fenn. Ha a ministerelnök ur elérkezettnek látja az időt arra, hogy a háborús intézkedésekre már nincs szükség, akkor ne csak a nagy nyilvánosság előtt Ígérje meg, hogy ezen a helyzeten változtatni fog, hanem itt a parlamentben szeretném hallani, hogy kötelező nyilatkozatot tesz arra nézve

% hogy -végre valahára ezek az idők elmultak és egy , lépéssel előbbre lehet menni. A ministerelnök ur debreceni beszédében j volt szives a szociálpolitikáról is beszélni és többek között —• nagyon helyesem — a béregyeztető hivatalokat is emiitette. A ministerelnök :ur tehát ugy látja, hogy azokat az ellentéteket, amelyek az iparban a munkáltatók és munkások között fennállanak, a külföldi minta szerint, béregyeztető hivatalok által el lehet simítani, és nem kell, hogy az ilyen tárgyalások