Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
24Ö Az országgyűlés képviselőházának összeszedni és a kérdéseik megvitatására összehozni, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ha félig-meddig tűrhető eredményeket akarunk elérni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: De minél előbb!) Ezzel kapcsolatosan még csak annyit akarok mondani, hogy a vám-nivó, vám-konstrukció kérdéseit nem akarom bolygatni, épen azért, mert mindazok a számitások, amelyeket hallottunk, összeegyeztetésre szorulnak és a ministernek nem feladata, hogy egyéni véleményeket nyilvánítson ilyen kérdésekben, (Ugy van! jobb felől.) hanem hogy arra törekedjék, hogy az egyéni véleményekből az objektiv igazság minél tisztábban és minél gyorsabban kikristályosodjék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csák egy megjegyzést méltóztassék mégis megengedni és ez az, hogy odakint tulajdonképen az első, aki csatasorba állította a külföldet ellenünk, Morrison Bell volt, az ő hires térképével, amely a különböző vámtételeket az országhatárokba berajzolta és rájuk kikonstruált egy olyan várat, amelyet bevenni csak erőszakkal lehet. Az egész Morrison-félle eljáráshoz kételyek férnek, hiszen a szakemberek rámutattak arra, hogy egy ország vámnivóját egyetlen számban kifejezni egyáltalában nem is lehet. Bizonyos összehasonlitásokat ilyen átlag számokkal elvégre lehet csinálni. És most mi derül ki? Az, hogy a térkép szerkesztésének alapjául szolgáló számitásokba bizonyos hibák csúsztak be és^ egy levélváltásban maga a szerző rektifikálta az Ő nézeteit és még a cseh szerződés életbelépte előtt, amikor tehát nagy általánosságban az autonóm vámtarifa tételei voltaik érvényben, már a következő «megállapításokra jutott. Magyarországban egy kulcs szerint, amely bizonyos percenteket fejez ki, — hogy hogyan keletkezhettek, az igazán mellékes, a számok összehasonlitása az, amit itt meg akart csinálni — a vámteher 19-5%, Csehszlovákiában 19'%, Jugoszláviában 20%, Romániában 21%, — Románia máris emelte — Lengyelországban 21-5%, — azóta szédületesen emelt ez az: állami. — és Ausztriában 14%. Ausztriában igaz, hogy csak 14%, Ausztria azonban belátta, hogy helytelen utón indult el. Én attól tartóik, hogy helytelen irányban keresi a korrekciókat, azonban már a harmadik vámnovellát adta be, amely vámemeléseikkel járt és ezek a vámemelések azok, amelyek a mezőgazdasági produkciót náluk talán védeni fogják, ami nagy kérdés, ránk nézve azonban mindenesetre nagy bajt jelentene és én nem hiszem, hogy ez az áldatlan harc akár az egyik, akár a másik félre valami különös előnyökkel járna. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek következtében nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy vámterhünk nem haladja meg azt a mértéket, amelyet a többi államban látunk. A konkurrencia szempontjából ez elvégre is fontos dolog, mindamellett készséggel elismerem azt, hogy korrekciókat lehetségesnek tartok, de csak azon az utón, amely ezeknek a korrekcióiknak kihatását az egész vonalon előre látja. Különösen tartani kell attól, hogy ez a korrekció — egy jelszó honorálása, — nem hozza meg a várt eredményt az egyik irányban, de váratlan eredményt, exisztenciák lekaszabolását jelenti, ami azután olyan baj, amelyet igen nehéz utólagosan reparálni. , A megkötött 'kereskedelmi szerződések nem hozták meg a várt eredményt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) ezt megállapíthatjuk, kü159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. lönösen nem hozták meg az export oldalon, az import oldalon pedig egész váratlan özönt zúdítottak reánk, (Ugy van! jobbfelől.) amelynek konzekvenciáival szembe kell néznünk. Noha természetesen olyan adatokra hivatkozhatom, amelyek közkeletűek, méltóztassék megengedni, hogy mégis egypár gondolatot fűzzek ehhez. Külkereskedelmi mérlegünknek összeállitása 1920-tól 1927-ig egészen sajátságos jelenségeket mutat. 1920-ban természetesen csekély forgalom volt a maga egészében,-mert hiszen akkor még bizonyos tilalmak állottak fenn. A hiány már ekkor 293 millió volt. 1921-ben ez a hiány 309 millió, 1922-ben 243 millió. Ez a hiány 1923-ban a behozatalnak erő® megcsökkenése folytán kivitelünknek egy kis emelkedésével lement 99 millióra, úgyhogy az 1923. év ebből a szempontból, a kereskedelmi mérleg paszszivuma szempontjából, kedvező volt, de nagyon csekély forgalmat mutatott a maga egészében. 1924-ben megváltoznak a számbeli adatok. Amig például 1923-ban a behozatal 491 milliót reprezentált, ez 1924-ben, amikor pénzünknek már stabil értéke volt, felszökött 815 millióra, kivitelünk pedig 392 millióról 667 millióra. A behozatal már akkor is lényegesen emelkedett és a passziva 148 milliót tett ki. Ez, azután 1925-ben a. legkedvezőbb értéket érte el. Ebben az évben ugyanis 46 millióra ment le a passzivitás. Ez olyan érték, amelyet már igenis tűrhetőnek lehet tekintenünk. Behozatalunk 858 millió, kivitelünk 812 millió volt. Ez volt 1925-ben. A kereskedelmi szerződések tárgyalása az autonóm vámtarifa életbeléptetése után rögtön megindult. Hogy nagyobb spácium volt az első kereskedelmi szerződés megkötése és az autonóm vámtarifa életbeléptetése között, annak oka nem mesterséges elhúzás volt, nem a gyáriparnak megint valamilyen machinációja, hanem az a körülmény, amelyet most itt látunk. Látjuk, hogy mit jelent ma kereskedelmi szerződéseket tárgyalni és megkötni. Hiszen referenseink minduntalan hazautaznak, mi összehivjuk a vámpolitikai bizottságot, megadjuk az instrukciókat, akkor megindulnak tovább a tárgyalások és ez igy megy tovább is, úgyhogy bizonyos idő eltellett, amikor még nem volt szerződésünk, a vámok lefaragása tehát nem következett be. Ezért azonban nem a magyar kormány, nem a magyar oldal a felelős;, hanem az a körülmény volt ennek az oka, hogy ilyen szerződéseket, sajnos, gyorsabban nem lehet elintézni, mert tárgyalásokról és nem diktátumokról van szó. Mégis mi azóta a jelenség 1 ? Exportunk körülbelül ugyanazon a nivón maradt, itt tehát magában véve még nem mutatkoznék valami aggasztó jelenség. Hogy ezt az exportot fokoznunk kell, ez magától értetődő, de exportunkban nem mutatkozik nagy esés. 19.25-ben exportunk 812 millió pengő volt, 1926-ban 870 millió és 1927-ben 800 millió. Van tehát ugyan valami visszaesés az 1927-es évben, de azt nem lehet olyannak mondani, amely katasztrofális volna. Ellenben 1925-ben a behozatal 858 millió, 1926-ban 952 millió, 1927-ben 1147 millió, (Mozgás jobbfelől.) vagyis egymilliárdon felül vagyunk a behozatali oldalon. Nem kivitelünk csappant meg, (Ugy van! Ugy van!) hanem a behozatal emelkedett olyan óriási módon, hogy ezt már igazán komoly jelenségnek kell tekinteni, (Ugy van! a jobboldalon.) noha természetesen megvan ennek a magyarázata. Isten óvjon áttol, hogy ez az arány fenmaradjon, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert ezt egyszerűen nem birjuk el. (Jánossy Gábor: Ebbe belepusztulunk!) Biztosra veszem, hogy i
