Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

222 Àz országgyűlés képviselőházának. natos is lenne ezeknek a hi dáknak mielőbbi megépítése. Épen azért az a véleményem, hogy feltétlenül igazságos és méltányos az a szempont, hogy e hidaknak költségeihez a székesfőváros, amely elsősorban fogja élvezni az e hidakból származó előnyt, szintén jelentékeny összeggel járuljon hozzá. (Helyeslés a jobboldalon) Nem kétlem, hogy a probléma igy sokkal könnyebben lesz megoldható. A kérdés már alapos megvitatás tárgya volt és kü'önböző megoldási lehetőségek mutatkoznak. Csak arra hivom fel a kormányzat figyelmét, hogy ezt a körülményt a számításokból semmiképen se kapcsolja ki, mert azt hiszem, hogy az egész ország közvéleménye amellett van, hogy a Budapesten létesítendő hidak építési költségeihez a főváros valamilyen formában érdemlegesen hozzájáruljon. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak meg kell említenem itt azt a nézetem szerint nem méltányos helyzetet, hogy a meglévő budapesti hidaknak egész fentartási költsége is — elenyésző hányadtól, a világítástól és tisztogatástól eltekintve — teljesen és kizárólag az államháztartást terheli. Én a meglevő hidak fentartási költségeinek jelentékeny részét is áthárítanám Budapest székesfővárosra. (Helyeslés a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre : Csak nem vámot !) Még egy igen fontos és sürgősen rendező kérdést tartok szükségesnek itt megemlíteni. Amikor az útépítési programm arra törekszik, hogy minden magyar községnek legyen legalább egy kiépített jó útja, (Helyeslés a jobboldalon.) — mert ma még az a helyzet, hogy több mint 500 község van Magyarországon, amelynek útja néha hetekig, hónapokig nem hozzáférhető — ugyanakkor itt van egy régi fáidalma ezeknek a községeknek, a köz munka váltság. A közmunkaváltság kérdésétől igen sokan beszéltek már és azt hiszem, sokan is fognak beszélni. Nem akarom a közmunkaváltság kérdésének sérelmes oldalait itt megvilágítani, csupán arra kérem e helyről is a kormányzatot, hogy mivel ez a tengeri kígyóvá nőtt kérdés szorosan összefügg a közúti törvény mielőbbi életbeléptetésével, a kormányzat a közúti törvényt mielőbb terjessze a Ház elé, hogy itt a Házban megtaláljuk azokat a módokat, amelyekkel a sérelmes közmunkaváltság kérdését végleg rendezhetnők és a közmunka váltságot eltörölhetnők. Méltán fájhat a kisembereknek, hogy azok vannak talán legsúlyosabban megterhelve, akiknek útjuk egyáltalában nincs, és Hogy ez olyan adónem, amely az általános progresszív adóztatási elvtől eltérően épen regresszív, mert a legszegényebb és legkisebb gazdát sújtja a legerősebben, sújtja aszerint, hogy szolgabi rája szigorúan kezeli-e és azt látja, hogy a másik járásában közmunkaváltságot egyáltalában nem hajtanak be, vagy közmunkára nem rendelik ki az embereket. Méltón elkeseredést kelt ez és azt hiszem, kisgazda képviselőtársaimnak is egyik égetően megoldandó programmpontja a közmunkaváltság mielőbbi megszüntetése. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház ! A VIII. cím alá tartozik az iparfelügyelet. Már a múlt évben rámutattam volt arra, hogy a meglévő iparfelügyelői személyzet teljesen elégtelen annak a fontos és szociális munkakörnek ellátására, amelyet ettől a testülettől megkivánunk. Az örvendetesen fokozódó gyáripar és gyáripari termelés az iparfelügyeletre is fokozott munkakört ró, épen azért örömmel kell üdvözölnünk a költségvetésben azt, hogy sikerült az ipái felügy életi létszámot néggyel emelni és a múlt évi 30 helyett 34-re emelkedik az iparfelügyeleti létszám. (Esztergályos János : Még mindig kevés !) Emellett egy uj műszaki napidíjasi állás is beállittatik a költségvetésbe. 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. Teljesen igazat adok igen t. közbeszóló képviselőtársamnak, hogy ez igen kevés és azt hiszem, hogy a kormányzat is tudatában van annak és igyekezni fog a jövőben ezeken az állapotokon tényleg segíteni. Az IX. cím alá tartozik az ipari szakoktatás. Az ipari szakoktatás az utóbbi időben igen szép és örvendetes fejlődést ért el, amennyiben a meglévő régebbi iskolákon kivül uj ipari szakiskolák is létesitetettek, igy Szolnokon, Budapesten, Miskolcon és épül a pécsi szakiskola is. Ezenkívül pedig a textilipari érdekeltség közreműködésével és anyagi hozzájárulásával textilipari szakiskola is állíttatott fel Budapesten, úgyhogy ezen a téren talán ujabb programm, uj iskoláknak létesítése nem volna szükséges. Azonban rá kell mutatnom arra, hogy a mi ipari szakoktatásunk igazán első helyet foglal el a szakoktatások közt Európában és mindig büszkék voltunk arra, hogy a mi iskoláink mindenkor egyiittheladtak a modern fejlődéssel. Itt meg kell azonban azt állapitanom, hogy az utóbbi évben épen a kellő anyagiak hiányában ez a fejlődés megszűnt s ha iskoláinknak berendezése, felszerelése van is, az évről-évre elavultabb lesz. Itt az lenne tiszteletteljes kérésünk, hogy nem uj iskolákat kell most már létesítem, hanem a meglévő iskolákat kell minden modern eszközzel felszerelni, mert hiszen az iskoláknak természetszerűleg a legmodernebb berendezésekkel kell felszerelve lenniök, mert csak akkor tudják a tanulókat tényleg kellőkép ós helyesen oktatni. Egy másik kérdés, amely szintén megváltoztatandó, nézetem szerint az, hogy a háború után tudvalevőleg az ipari szakiskolákon tandíjat szednek. A háború előtti időkben ugyanis csakis a budapesti felső ipari iskolán volt tandíj, a többi iskolákon tandíjmentesen tanítottak és amikor mi hirdetjük és valljuk, hogy a fiatalságot gyakorlati pályákra kell terelnünk és gyakorlati célokra kell nevelnünk, akkor ennek ellentmond az, hogy épen a szegénysorsu fiatalság kénytelen igen magas tandíjakat fizetni, tehát nem érjük el ezzel azt a célt, hogy az az eleme a társadalomnak képeztessék ki, mert nincs hozzá anyagi módja, melyért az ipari iskolákat felállították- Épen azért a kereskedelemügyi minister ur figyelmébe vagyok bátor ajánlani azt, hogy nem volna-e lehetséges ezen a téren is a békebeli állapotot helyreállítani és a jövőtől kezdve a tandíjakat az ipari szakiskolákon megszüntetni. Talán első pillanathan nem fontosnak látszó körülmény, azonban megemlítem azt is, amikor az ipari szakiskolákon igazán a legkiválóbb szakemberek ós tanerők működtek, ma már nem vagyunk képesek a tanárok nívóját sem ugy fentartani, mint az kivánatos lenne és ennek egyszerű oka az, hogy míg a háború előtt egy óraadó tanár 4 aranykoronát kapott egy előadásért — szintén nagyon csekély összeg aránylag, mert aki hetenkint 20 órát ad elő, az igazán erősen kimerül — ma 2 pengő az óraadó tiszteletdíja, (Esztergályos Jáoos : Hallatlan !) ugy hogy nem kapunk kiváló szakembereket, akik vállalkoznak arra, hogy ezért az Összegért előadásokat tartsanak. (Esztergályos János : Még egy nagybőgős sem dolgozik ennyiért !) Miután pedig az állandóan kinevezett iparoktatási tanszemélyzet igen kicsiny és egyáltalán nem növelhető megfelelően, az iskolákat legnagyobbrészt csak óraadó tanerőkkel lehet ellátni, és igy érthető, hogy ilyen alacsony órabér mellett igen nehezen lehet megfelelő tanerőket kapni. Kivánatos volna tehát, hogy ezen a téren is helyreálíittassék a békebeli állapot, (Esztergályos János : Legalább is !) Még egy dologról kell itt megemlékeznem és ez az, hogy e cím alá tartozik az iparos neve-