Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

14 Az országgyűlés képviselőházának határszélen élek, (Jánossy Gábor: Én is!) Malasits t. képviselő ur sincs messze attól. Sajnos, Győr is közel jutott a határhoz. Ha átnézek Ausztriába és kutatom, miért fordult in melius irántunk a hangulat Burgenlandban, akkor azt látom, hogy azért, mert hiányzik náluk a társadalmi béke, mig minálunk ez megvan. Mert a politika bevitte a békétlenséget magukba a családokba, apát apától, testvért testvértől választ el és amit tőlünk irigyelnek, ami után sóvárognak, é's ami miaitt visszakívánkoznak, az épen abban a körülményben leli magyarázatát, hogy nálunk, hála Istennek, ezek a késhegyig menő ellentétek nincsenek és megvan a társadalmi béke. Lehet birálni Bethlen Istvánt, belpolitikában, nem egyszer magam, is keményebb egyenességet szerettem volna látni, de még az objektiv ellenzéki kritika sem taigadhatja, el tőle, főleg külpolitikai téren, az, elismerés babérját. Ami most már a kormányzati politikát illeti, néhány dologra kivánok kitérni. Egykét szóval rámutattam arra, hogy a hét év alatt, amelyen át Bethlen István vezette az ország kormányzását, nehéiz utat járt a nemzet. Az ut nehéz áldozatokat követelt. De jöhet és jönni fog az a történelmi idő, amely még fokozottabb áldozatkészséget követel a nemzettől. Ennek az időnek egy legyengült, anyagi erejében megroppant nemzettel, véleményem szerint, nekimenni nem lehet. A költségvetés az idén talán még hatalmasabb kötet, mint volt a múltban. A költségvetés minden füzetében, a füzetek minden oszlopában, az oszlopok minden számában hatalmais munka van elraktározva. A költségvetés azt mutatja, hogy minden ministerium s a ministeriumokban a kistisztviselőtől felfelé egészen a ministerig mindenki hatalmas munkát végez. De ne feledjük el, hogy a költségvetés minden tételéhez, minden számához az ország polgárainak véres verejtéke tapad. Én itt ezzel kapcsolatban a ministerelnök ur figyelmét arra kivánom felhivni, hogy én ugy látom, hogy ai ministeriumokat ugyanaz az alkotási — hogy ugy mondjam — düh fogta el, mint amely az egyes községeket és vármegyéiket jellemezte néhány évvel ezelőtt. A kormány, nagyon helyesen, megfékezte ezt az alkotási dühöt az alsóbb regiszterekben a pénzügyi kontroll utján, mert bármennyire fáj, mi, akik a község életét a községekkel együtt éljük végig, látjuk, hogy erre szükség volt. Én azonban épen ugyanezt a szükségességet látom fenforogni az egyes ministeriumokkal szemben is. Ma ugyanis az államigazgatás terén is ugyanaz a regula áll fenn, mint a mező; gazdaságban: tudniillik minél intenzivebbé teszi ma egy gazda a gazdaságát, nem haszna fokozódik, hanem a deficit. Ma intenziv gazdálkodást folytatni lehetetlen, redukálni kell a kiadásokat a minimumra. Nézetem szerint az államigazgatás terén sem lehet ma intenziv gazdálkodást folytatnia egy szegény országgal. Épen ezért nagyon helyeslem azt a gondolatot, amelyet a sajtóban olvastam, hogy a ministerelnök ur az állami kiadások redukálásának lehetőségét akarja előmozditani azzal, hogy német mintára egy Reichswirtschfatsratot akar létesiteni. Ha ez nem lesz csak uj hivatal, hanem tényleg azzal a tendenciával valósul meg, hogy kiküszöbölje vagy redukálja a fölös kiadásokat, akkor én ezt a gondolatot nagyon helyeslem. Maga az a tény, hogy csonka Magyarország polgárai kétszer akkora adóterhet visel154. ülése 1928 április 17-én, kedden. nek, mint viseltek Nagy-Magyaroszág polgárai, a kormány részére elég súlyos és hangos memento. Én ugy érzem, hogy az ország eljutott teherviselőképességének határáig, terhein könynyiteni csak ugy lehet, ha a kiadásokat a legrigorózusabban vizsgáljuk meg. Lehet egy eszme még oly szép, lehet egy gondolat még oly fenséges, ha nem feltétlen szükséges, igy elejthető. Nem szükséges, hogy most valósuljon meg, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van. Primo vivere, dein philisophari: ez az elv kell, hogy vezesse ma is a kormányzatot. Ahogy az ország terhein való könnyités kell, hogy legyen a kormány programmjának legsarkalatosabb pontja, épúgy erősiteni kell azt erkölcsileg is. Itt főleg a család védelmére hivom fel a ministerelnök ur figyelmét. Előbb egy határozati javaslat kapcsán az igazságügymin ister ur már nyilatkozott erről a kérdésről. A házassági elválások ijesztő szaporodása és az öngyilkossági láz fekete pontjai társadalmi életünknek. Szinte az a benyomása az embernek, amikor e tüneteket látja, hogy rákszerü betegség fogta meg társadalmi életünknek legfontosabb szervét, a családot. Már pedig ha a családi kötelék meglazul, tönkre megy a nemzet és elpusztul a társadalom. Tudom, hogy maga a törvényhozás, az állam ezt a kérdést meg nem oldhatja. Ez gyökerében erkölcsi r probléma és csak az erkölcsöknek megjavulásával és a hit visszatérésével lehet gyökerében megoldani. E probléma megoldásánál össze kell fognia az egész társadalomnak, a társadalom minden rétegének és a közélet minden tényezőjének és itt nem maradhat tétlenül maga a törvényhozás sem. A törvényhozásnak is ki kell vennie a maga részét a kérdés szanálásából. Az igazságügyminister ur rámutatott ennek a kérdésnek belpolitikai nehézségeire. Én itt nyiltan kijelentem, hogy amikor mi ezt a kérdést idehozzuk, nem arról van szó, hogy talán rákényszeritsük a katholikus egyházjogot másvallásu polgártársainkra. (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) Ez nem katholikus vagy protestáns, nem zsidó vagy keresztény kérdés, hanem nemzeti probléma, és az ilyen problémánál meg kell találniok a plattformot az öszszes felekezeteknek, mert a probléma jelentősége túlcsap azokon a válaszfalakon, amelyek az egyes felekezeteket egymástól elválasztják. Ez nemzeti probléma és itt találkoznia kell minden egyháznak. A kérdés megoldásából másodrangú tekintetek miatt senki sem vonhatja ki magát Én arra kérem a ministerelnök urat. tegye vizsgálat tárgyává ezt a kérdést és tegye megfontolás tárgyává, hoory milyen törvényhozási lépések volnának szükségesek, amelyek e kérdés megoldásához a nemzetet közelebbvinnék. Mert minden nap, mellyel e kérdés kitolódik, csak súlyosbitja a bajt. , Sok szó esik a békerevizióról, és mi hálásak vagyunk a ministerelnök urnák, hogy debreceni beszédében nyilt sisakkal és magyar egyenességgel állott ki ebben a kérdésben és odakiáltotta visszhangként Rothermere lord szavaira, hogy igenis a magyar kormány is szükségesnek látja, hogy a békereviziót programmjául vallja. De a területi integritás előfeltétele kell, hogy legyen a belső', lelki integritás. Ez kell, hogy megelőzze a másikat* és azért tartom szükségesnek, hogy a falusi népesség, különösen a falusi munkásság lelki megbékülésére az aggkori biztosítás javaslata minél előbb a Ház asztalára kerüljön. (Jánossy Gábor: Ma már idekerült!) Annak a munkásnak éreznie