Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az'országgyűlés'képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. 13 összegnek a hováforditására. nézve is f elbűvölni a iministerelnök ur figyelmét, hogy méltóztassék elsősorbiaii odahatni, hogy olyan városoíkban és olyan államokban, amelyekbe a magyar munkásság

1 nagy tömiagekben megy, történjék ezen a téren valami. A triawoui szerződéig, az orsziálg leszegénytrdése, általános közgazdasági helyzetünk, Európánlak mai zűrzavaros helyzete nagyon rossz következményekkel, és mondhatnáni helyrehozhatatlan károsodással jár a magyar munkásságra. Az előtt a magyar munkások naigyrésze. ha felszabadult, fogta 'ai vándorbotot és bed ár ta egész Európát, Nem' kellett ehhez útlevél- neim kellett vizűm, csak személyazonossági iratok kellettek, továbbá egy kis tisztességes ruhái, pár koronái készpénz és bejárhatta egész Európát, megismerkedhetett mindazzal a haladással, mindazzal a fejlődéssel, amely ipari, kereslkedekni, kulturális téren a külföldön mutatkozott. Onnan hazajőve érvényesitette és értékesítette itt azt (a tudást, amelyet a külföldön szerzett. így lett például Thék Endre Maigyország egyik legnagyobb asztalosmestere. És tucatiával tuünálm felsorolni azokat a^ kiválóan derék, az ursziágnaik és a miaigyar népnek rengeteg szioügalatoikat tevő iparosokat, kereskedőket és másokat, akik külföldön szűkös viszonyok mellett tanultaik. Ma az a helyzet, hogy már a vizűm nehézségei is, amelyek meglehetősen nagy pénzt emésztenek fel, ugy szólván lehetetlenné tesziK annak a szegény munkásnak, hogy kimenjen külföldre, mert 'ha öt évig dolgozik, aikkor sem tud ma annyi pénzt összekuporgatni, amely csak a vizumra elegeaidő volna, De Inai már a vízumot valahoigyan megszerezte is. előáll az ai nehézség, hogy sem Csehszlovákiában. sem Ausiztriiiálbain, sem Németországban nem dolgozhatik, mert a munkanélküli segélyezés következtében minden állam azt mondja: az én munkainélkülijeimet helyezem el elsősorban, s azután jönníek az, idegenek. Az a helyzet tehát, hogy] a anjagyar munkás úgyszólván sehova nem tud kimenni, csak az., aki valaboigyiata) jómlódü. s akinek egy kis pénze van és egy kis tanulmányútra valaihogyan össze tud kuporgatni annyi pénzt» hölgy aibból bi tud menni külföldre. Még a legkönnyebb az elhelyezkedés ma is Franciaországban. A franciák nem nagyon nézik, hogy az illető kicsoda, csak azt nézik, hogy elég erős, intelligens és kizsákmányolható objektum legyen. A franciák még. ma is szívesen látják a magyart, mert tudják, hogy nagyszerűen dolgozik és mégis kellemesebb vendég, mint a spanyol vagy olasz, mert nem bicskázik ugy, mint azok. Ennélfogva csak ez az egy elhelyezkedési lehetőség van meg. Ezen a téiren a ministerelnök ur figyelmét felhívom arra, hogy külképviseleteink utján kellene valamit csinálni, kellene valamilyen alapot létesíteni, amelyből azokat a szegény fiukat támogatnák, akik kimennek , külföldre és ott valahogyan tanulnak. Mondom, az összeget nem tartom magasnak, hovaforditására nézve azonban egy kissé tisztázatlannak látom á dolgot. Szétfolyik ez a pénz anélkül, hogy helyesen felhasználtatnék. Ezek lettek volna azok, amiket ^ennél a tárcánál mondani kivántam. Egyébként pedig — amint ez közismert — a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetvén, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pintér' László! Pintér László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamentáris hagyományokhoz hiven egy^ két szóval foglalkozni kivánok az előttem szó; lőtt t. ^ képviselőtársamnak mindenesetre nai gyón érdekes beszédével. Beszédemet én is azzal kezdem, amivel ő kezdte. Ö beszédében I a ministerelnöki tárca tárgyalásával kapcsolatban kitért a ministerelnök urnák hétéves ministerelnöki jubileumára. Soha sem tartoztam azok közé az emberek közé, akik embereknek tömjént szeretnek gyújtani. De mégis köteleségemnek tartom, hogy akkor, amikor a költségvetés során a _ ministerelnökségi tárca költségvetését tárgyaljuk, felhozzam ezt, mert efelett az esemény felett, a ministerelnök ur működésének hétéves jubileuma felett szó nélkül napirendre térni nézetem szerint nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) T. Ház! Hét év már magában véve sem rövid idő. Hét évig kormányon lenni, még a normális békés időben is ritka esemény volt. Ha pedig beleállitjuk ezt a hétéves jubileumot a mai időknek távlatába, amikor még' a háborús nyugtalanságnak láza bujkál az államok és a nemzetek szervezetében, amikor rádióval dolgozunk, amikor az óceáng^yőző Bremen-nek diadalát ünnepli a világ, (Éljenzés.) akkor ez a hét esztendő egy történelmi korszakká szélesül. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha azt az, egyetlen körülményt veszem tekintetbe, hogy Bethlen István ma Európának legöregebb ministerelnöke, (Éljenzés jobbfelől.) ez az egy körülmény is biztositja ennek az évfordulónak történelmi jelentőségét. T. Ház! Egy rövid felszólalás keretében lehetetlen leperegtetni ennek a hét évnek minden eseményét, amelyet a ministereliiökkel együtt átéltünk. Nehéz volt az ut, köves és szakadékokkal szegélyezett. Tagadhatatlan, hogy sok: szór vérezte fel ugy a ministerelnök ur, mint a nyomában járó ország lábát a tövis, de viszont minden objektiv kritikának, még annak is, amely ellenzéki oldalról jön, nem lehet letagadnia, hogy ez az ut felfelé vitt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha a szakadékokon át és a sötétségből jött is, mindig közelebb vitt :az, élet felé, és minél messzebbre jutottunk előre ezen az utón, annál inkább érezte ezen ország minden vonatkozásában a napnak éltető melegét. (Ugy van! a jobboldalon.) Az ember könnyen felejt és a magyar ember természetrajzához tartozik, hogy a multat elfelejti és ritkán okul belőle. Epen ezért szükségesnek tartottam), hogy, 'felszólalásom keretében ennél az évfordulónál egy pillanatra megállják. Ha összehasonlítjuk a mát a hét évvel ezelőtti idővel, amire Malasits t. képviselőtársam is hivatkozott, azt mondom, hogy az objektiv kritikának el kell ismernie, hogy a dolgokban is, amelyeket ő szóvá tett és hiányolt: a közszabadságok dolgában is hatalmasat haladtunk előre. (Malasits Géza: önök szerint igen, szerintünk azonban nem!) Ha még nem vagyunk ott, ahol a t. képviselő ur szeretné, ez nem jelenti azt, hogy nem haladtunk. Azt, t. képviselő ur, nem lehet tagadni, hogy hét év óta bizony igen nagyot haladtunk előre. (Malasits Géza: önök igen, de mi nem! Mi hátra estünk! — Jánossy Gábor: Miért nem jöttek velünk, akkor együtt haladtunk volna! — Zaj.) Ne feledtjük el, t. Ház, hogy e hét év alatt • nemcsalk az volt a ministerein cík feladata, hogy csonka Magyarországot, létélben megtartsa, — 'mert hiszen akárhányszor is a 1 puszta létét is veszedelem fenyegette — neki kellett kivezetnie az országot a financiális lesülyedtségből, az erkölcsi elbukásból. Ö volt az, aki meghozta a társadalmi békét. Én a