Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 207 nrnak épen ugy rendelkezésére állanak a régi költségvetések, mint nekem. Azokból méltóztatik megállapitani, hogy mennyivel több ezredes, mennyivel több százados, őrnagy van ma a csendőrségnél, mint amennyi a békeidőben volt, és hogy a magasabb osztályokba sorozott csendőrtisztek számaránya aránytalan a békebeli létszámhoz. Foglalkozni kívánok a csendőrség szellemével és rá kivánok mutatni arra, hogy az az egyoldalú nevelés, amelyben ma a csendőrség részesül, milyen károsan érezteti hatását a közbiztonságban. Nagyon sajnálom, hogy a csendőrség éléről eltávolíttattak azok a régi gyakorlott és kipróbált tisztek, akik kevésbbé politizáltak, azonban annál többet értettek a bűnügyek kinyomozásához. (Farkas István; Ez igaz!) Sajnálom ezt azért, mert ezzel à csendőrség egész szelleme megromlott, és pedig azért, mert oly emberek kezébe került a csendőrség, akik azelőtt talán katonai szolgálatot teljesítettek, akik soha ennek a csendőrségnek szellemét nem ismerték és nem tudták azt, hogy a csendőrség nein annyira, politizáló, mint inkább közbiztonsági testület és kevésbbé fontos az, hogy a csendőr nyomban meg tudja állapítani azt, hogyha három ember együtt van, hogy az titkos gyűlést képez-e vagy nem, hanem az a fontosabb. hogy meg tudja állapitani,' hogy valamely bűnesetnél ki a tettes és igyekezzék azt kinyomozni. Nem tagadható le ez a leromlás minister ui\ (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a statisztika, amely a minister urnák rendelkezésére áll, nekem azonban nem áll rendelkezésemre, világ-osan bizonyitja, hogy a legutóbbi években" mennyire megszaporodott azoknak a bűneseteknek száma, amelyekben á csendőrség nem volt képes a tettest kinyomozni. Hivatkozhatom itt nemcsak apró kis tyúk lopási esetekre^ hanem súlyos esetekre hivatkozhatom, gyilkosságokra, ahol a csendőrség vagy nem tudta kinyomozni a tettest, vagy ha kinyomoztak valakit, akkor utólag bei gazolást nyert áz, hogy nemő a tettes, igyekeztek veréssel és más módszerekkel, amelyeket már évekkel ezelőtt lomtárba tettek, a bűnöst megállapítani, illetőleg nem is a bűnöst igyekeztek megállapítani, hanem egy bűnöst igyekeztek szerezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a csendőrnek kötelessége volt egy bűnöst szerezni, és akire ő ugy gondolta, hogy esetleg elkövette azt a bűncselekményt, azt lefogta, addig ütötte-verte, amig be nem ismerte, hogy elkövette a bűncselekményt, amidőn azután az illető a vizsgálóbiró elé került, ahol módjában volt védekeznie, ott egészen világosan és logikusan bebizonyította, hogy ő nem is lehetett *a tettes, mert abban az időben talán máshol volt vagy egyéb körülményekkel a napnál is világosabban bizonyitötta be azt, hogy ő nem követte el azt a bűncselekményt. (Scitovszky Béla belügyminister: Ez nem 1927-ben volt!) Hivatkozom arra, hogy a legutóbb — azt hiszem — Fejér megyében történt áz a gyilkossági eset, ahol lefogtak egy embert, akit hónapokon keresztül vizsgálati fogságban is tartottak és akiről utólag kiderült, hogy nem követte el azt a gyilkosságot. Az az idő azután, amelyet a hatóság, sokszor a vizsgálóbíró eltölt, amikor ilyen hamis nyomra terelik, lehetőséget nyújt a tettesnek arra, hogy a gyilkosság" nyomait és egyéb körülményeit eítün-tesse, tényleg feledésbe boritsa az egész ügyet és lehetetlenné tegye, hogy a csendőrség a tényleges tettest kinyomozza. Én itt borzasztó veszedelmet látok minister űr! Ön bizonyára ellenőrizheti állításaim adatait és módjában van megállapítani azt, hogy mennyivel több a ki nem nyomozott bűncselekmények száma a mostani években, mint az azelőtti években volt, hogy mennyi baklövést követnek el, és hány ártatlan embert hurcolnak meg. Mert azért nem marad nyom nélkül, ha valakit gyilkosság gyanúja alatt letartóztatnak és nem tudom, hónapokon keresztül ki van téve a gyaunnak, mert aki akarja, elhiszi. Legfeljebb egyesek azt mondhatják, de mindig rosszakaratulag: Lehet, hogy nem tudták rábizonyítani; lehet, hogy bizonyítékok hi anyában nem lehetett őt elitélni. Ez azonban mindig foltot hagy annak az embernek életében, akit valami gyanú miatt lefogtak. Arrar kérem a minister urat, méltóztassék a'csendőrségnél a főszempontot odairányitani, hogy a csendőrség ne politizáljon. A csendőrség^ ne legyen politizáló testület, a csendőrség tevékenysége ne a lapelkobzásokban, gyűlésbetiltásokban és egyéb politikai természetű besngásokban nyilvánuljon meg, hanem a csendőrség legyen a közbiztonság őre és ha már 11.000 csendőrt tartunk az országban, — anynyit, mint Nagy-Magyarországon — akkor ennek ellenében az ország legalább azt a megnyugvást kapja meg, hogy az elkövetett bűncselekményeket tényleg kinyomozzák és a közbiztonság tényleg valamivel megjavul s olyan lösz, mint annak idején volt, amikor kevesebb ember vigyázott az élőkre és a holtakra. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Malasits képviselő ur kivan szólni! Malasits Géza: T. Képviselőház! A csendőrséggel 'kapcsolatban .én is bátor vagyok a minister ur figyelmét egy körülményre felhivni és ez a csendőrség szerepe a munkásmozgalmakkal szemben. Azt, hogy az urak a munkásság minden megmozdulását figyelik s hogy a mun'kássájg politikai megnyilvánulásait a lehetőségig akadályozzák, én az osztályharc szempontjából értem. Elvégre osztályharc van, önök harcolnak mi ellenünk, mi védekezünk, most önök vannak felül sí mi vagyunk alul. Ezt valahogy meg tudóim érteni; ha nem is helyeslem és ha a kifelé való egység szempontjából károsnak és . veszedelmesének is tartom, de az önök osztályhelyzeténél fogva, annál fogva, hogy ma önök vannak uralmon, teljesen érthetőnek tartom. Csak egyet nem tartok érthetőnek, azt, hogy^ miért veszi igénybe a közigazgatás a, csendőrség'et a bérszoritásnál, a munkabérek lecsökkentésénél? (Strausz István: Ilyet is. tesznek? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Naná, nem teszik!) A kereskedelemügyi tárcánál nemcsak én, hanem mindazok a képviselőtársaim is, akik fel fognak szólalni, el fogják sirni ennek az országinak siralmas közgazdasági állapotait. El fogják mondani, hány csőd volt s ecsetelni fogják egyáltalában mindazt a nyomorúságot, amelyet fekete magyar nyomorúságnak neveznek ma. Ennek a magyar nyomorúságnak, ennek a rettenetes fogyasztöképtelenségnek nem utolsó o!k hogy a megélhetési viszonyokhoz viszonyítva az egész világon talán Magyarországon fizetik a legalacsonyabb bérekét. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kimutatásaiból, amelyek alapján össze lehet hasonlítani az élelmiszerárakat és a kereseteket, szóval á standard of life-t, megállapitható, hogy a magyar mezőgazdasági munkás és a magyar vidéki gyári munkás rosszabbul él, mint a kinai kuli, mert életsziutje messze a