Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

208 Az országgyűlés képviselőházának kínai kuli életszintje alatt van. Most ezt a szegény, földhöz ragadt népet, ezt a nyomorúságban tengődő, vergődő népet, amelyet az öngyilkosság és a tüdővész pusztít, minden megmozdulásában olyan módon gátolják, a'kadályozálk, amire a világon példa) nincs, talán még Oroszországban sem. Engedelmet kérek, ha a földmunkásság valahol csak egy kissé is összeáll és próbál bérjavitást kieszközölni, már nyakukon van a csendőr. Ha vidéki kőbányamunkások vagy vasgyári munkások, vagy bármilyen rendű és rangú munkások négyen-öten összeállnak, hogy a munkabér tekintetében valami javulást érjenek el, a csendőrség minden ilyen törekvésben konsoirációt, összeesküvést lát a fennálló társadalmi rend ellen és minden ilyen alkalommal a legkíméletlenebb brutalitással jár el. Legyen szabad rámutatnom csaik azokra a cikkekre, amelyek a Népszavában is megjelentek a legutóbb Szegeden tartott földmunkáskohgresszussal 'kapcsolatban. Akkor a minister ur volt szives itt a Házban kijelenteni, hogy ez azért történt, mert ott gyanús elemek is résztvettek. (Scitovszky Béla belügyminister: Vásár volt és razziákat tartottak!) Azt méltóztatott mondani, hogy az a körülmény, hogy utólag megnézik őket, a mi érdekünkben is van, hogy ne vegyenek részt ott gyanús emberek. Be ne tessék azt mondani, hogy ez a társadalmi béke megóvása szempontjából volt szükséges. Egyszerűen azért volt szükséges, mert a nagybirtokos-osztály fél a magasabb munkabérektől, (Forster Elek: Örülnek, ha fizethetnek!^ a csendŐrséget pedig a munkabérek letörésének szolgálatába állitják. Ahol csak megmoccannak és megmozdulnak a munkások, szembe találják magukat a csendőrséggel, szembetalálják magukkal azokat, akiket az állam és az adózó polgárok azért fizetnek, hogy a közbiztonságot szolgálják. Ezzel kapcsolatban akarom a minister ur figyelmét egy körülményre felhivni. Nem méltóztatik gondolni, hogy ennek egyszer rossz vége lesz. A csendőrség ott van minden gyűlésen, amelyet nagy keservesen engedélyeznek és amelyen a munkások bérjavitásáról van szó. Az a rosszul fizetett csendőr végighall gátja mindazt, ami ott történik. Azok a csendőrök, akik idő előtt rokkantakká válnak, szégyenletesén kevés végkielégítéssel mennek el; — jiem akarom az ország szine elé hozni az adatokat — (Scitovszky Béla belügyminister: Tessék csak előhozni az adatokat!) Leszek bátor elküldeni egynéhány ilyen adatot a belügyminister urnák arról, hogy idő előtt megrokkant csendőrök mennyit kapnak és milyen a további ellátásuk. Nem méltóztatik gondolni, hogy egyszer azok a csendőrök is öntudatra jutnak és nem engedik magukat kihasználni olyan mértékben, mint amilyen mértékben a mai társadalom őket kihasználja. Arra kérem a minister urat, gondoskodjék arról, — erről gondoskodni különben minden állampolgárnak kötelessége, — hogy a csendőr egyoldahi gazdasági érdekek szolgálatában ne álljon. A csend őrséget az egész ország népe fizeti a közbiztonság fentartására. nem pedig azért, hogy a nagybirtokosoknak és a rablóhajlamu kapitalizmusnak bérleszoritó szolgálatot tegyen. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A, minister ur kíván nyilatkozn. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Vissza kell térnem megint Kabók t. képviselő ur felszólalására, aki mindenáron el akarja velem hitetni, hogy azt mondottam, amit ő 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. mondott. Megint arra hivatkozom, amit a képviselő ur mondott. Itt van a napló is, olvasni talán mégis csak megtanítottak. A képviselő ur a következőket mondotta: »Van 11.000 főnyi rendőrség és hasonlóan 11.000 főnyi csendőrség«. Én a csendőrségre egy szót sem szóltam, mert ott több van, mint 11.000 fŐ. A rendőrségre a képviselő ur azt mondta, hogy 11.000 főből áll, én közbeszóltam, hogy nincs annyi, mert tényleges rendőr csak 7.880 van. A szolga az nem rendőr. (Kabók Lajos: Majd fel fogok szólalni a következő tételnél!) A; költségvetésben részletezve van. Mint fegyveres erő 7880 rendőr van. Az én észrevételem

1 erre vonatkozott. Peyer képviselő ur emiitette, hogy, a csendőrség szellemével nincs megelégedve. Én a magam részéről a csendőrség működésével teljes mértékben meg vagyok elégedve. (Peyer Károly: Efelől meg voltam győződve!) A legnagyobb elismeréssel vagyok az iránt a haladás iránt, amelyet a csendőrség a maga működésében felmutat és amelyet mindannyian örömmel tapasztalhatunk. Az én törekvésem is az, hogy a csendőrség maradjon meg kizárólag csendőrség! szelleménél; ne politizáljon, de ne legyen elsősorban katona sem, hanem mindenekfelett és elsősorban csendőr legyen. Ez az én felfogásom és ha ettől bizonyos elhajlást vagy lehajlást látnék, magam leszek az első, aki a legnyomatékosabban hangsúlyozni és kívánni fogom, hogy ettől az iránytól el ne térjünk. Nekem nem politizáló katonára, vagy politizáló csendőrre van szükségem, hanem egyszerűen csendőrre van szükségem. Nagy súlyt és nyomatékot helyezek arra, hogy a csendőrség ebben a szellemben neveltessék, műveltessék és ! szolgálatát is ebben a szellemben teljesítse. (Helyeslés a jobboldalon, — Peyer Károly: Jó lesz, ha tudomásul veszik, akiknek szól!) Mala sits t. képviselőtársam felhozta, hogy a csendőr... (Peyer Károly: A kinyomozatlan bűncselekményekkel rni van?) Ha mindenáron kívánja képviselő ur, hogy megcáfoljam, készséggel^ állok rendelkezésére. A háború előttről, 1913-ból van egy statisztikai adatom és azután 1921-től 1927-ig. Csak a végösszegeket adom elő, talán jegyzi majd a képviselő ur. 1913-ban volt összesen 132.401 bűncselekmény, ebből kiderítve 128.456, 1921-ben volt 83-335 bűncselekmény, ebből kideritve 81.036, 1923-ban volt 105.618 bűncselekmény, kiderítve 105.064, 1924-ben volt 87.984 bűncselekmény, kideritve 86.206, 1925-ben volt 93.485 bűncselekmény, ebből kiderítve 87.498, 1926-ban volt 79.770 bűncselekmény, ebből kideritve 78.859, 1927-ben volt 81.493 bűncselekmény, ebből kideritve 80.295. Az igen t. képviselő ur állítása tehát nem fedi a hivatalos statisztikai adatokat, mert hiszen a kideritteknek létszáma mindig nagyobb. (Peyer Károly; Gyilkosságokban is?) A képviselő ur nem gyilkosságokról beszélt. Én csak annyit mondhatok, hogy ebből 64 volt a gyilkosság és 134 a szándékos emberölés. A statisztkából csak ennyibe?* tudok a képviselő urnák rendelkezésére állani. (Peyer Károly: Nem tudom, hogy az ezer ki nem nyomozott mire vonatkozik?) Ez csak a csendőrség^ által kinyomozottakra vonatkozik. A rendőrség teljesítménye külön statisztikában foglaltatik. Azt is kijelentem, hogy a csendőrség nem avatkozik semmiféle más ügybe, mint a közrend és a közbiztonság ügyeibe és ezekben is saját iniciativája és részben utasítás szerint jáí el. Ebben a t maga kötelességét hűségesen és becsülettel teljesiti. Ha lapelkobzás van, ott is utasításra jár el; ha az ügyészség a lap el-