Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

12 Az országgyűlés képviselőházának nincs, — például a Stalhelm-ben Németországban,» azután, a Jungdeutscher Bund kiadmányaiban és egyéb szélsőjobboldali lapokban — hasábokat a magyar kormány nagyszerű tevékenységéről, illetőleg ' arról, hogy a magyar kormány milyen mértékben szanálta az országot és ez milyen gyönyörűséges állapot, — úgyhogy a múlt esztendőben Németországban egészen komoly emberek azzal állottak elő nekem: »Könnyű nektek, magyaroknak, nem fizettek annyi adót mint mi; nálatok fél feudális-fasiszta kormány van, nem ugy, mint nálunk, s az adórendszer is más..« Bele a,kar ják tehát szuggerálni a közvéleménybe, hogy ez a fél feudális-fasiszta rendszer, amely Magyarországon van, mennyire üdvös és hasznos, ellenben nem történik semmi abban az irányban. hogy a lapokat helyesen informálják az ország gazdasági helyzetéről. Itt van a francia sajtó. A sok francia lap közül csak egyet ragadok ki: a L'Oeuvre-t, a Poincaré lapját. Erről igazán nem lehet azt mondani, hogy veszedelmes boulevard-lap, nem, lehet azt mondani, hogy a kommunisták pénzelik, hogy moszkvai pénzen támogatott lap. Ennek a lapnak kezemben levő száma—-és \ hozhatnék ilyet húszat ;

is — három cikket hoz Magyarországról. Tessék elolvasni, egyik sem válik dicsőségünkre, hasznunkra^ Engedelmet : kérek, akkor, ha 516.000 pengőt adunk ki sajtóínformativ szolgálatra, igazán elvárhatná az ember, hogy olyan lapokban, amelyeknek olvasóközönség-e van, Magyarország- valósa- i gos állapotáról jelenjenek meg cikkek, nem pedig arról, hogy a kormány mit tett és milyen hősies erofeszites.se 1 emelte ki Magyarországot a pénzügyi leromlottság állapotából. (Felkiáltások jobb felől és a közéven: Ez is fontos!) Lehet, hogy érdekünk ezt is közölni^ de én azt várnám, hogy Európa Magyarországnak közgazdasági és politikai helyzetét a valódi világításban lássa és lássa azokat az okokat, amelyek miatt egyik-másik dologban bizonyos intézkedések történnek. Különösen azonban Németországra vonatkozik ez, ahol akkor, ha egyes magánemberek nem tesznek ilyen szívességet az országnak, a kormány részéről, külügyi képviseletünk részéről — amint ezt a külügyi tárcánál leszek bátor kifejteni — nem tesznek semmit. Én tehát elsősorban azt látom az informativ sajtószolgálatnál, hogy az nem működik tökéletesen. Lehet, hogy a kormány és a mögötte ülő többség szempontjából ez az állapot jó, mert lehet, hogy azokat a dolgokat, amelyek megtörténnek, a külföldön kedvező világításba helyezik, általában azonban Magyarországnak ez az informativ sajtószolgálat vajmi keveset használ. A másik tétel, amelyet röviden szóváteszek, az az 544.000 pengős tétel, amely a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként ebbe a költségvetésbe felvétetett. Ez sem csekély összeg, de ha tényleg helyesen van felhasználva, akkor én vagyok az utolsó, aki sajnálom ezt a pénzt; belátom, hogy erre szükség van. De valójában hogyan áll a helyzet? A magyarországi nemzetiségi kisebbségek gondozása ' kimerül abban, hogy azt a német nemzetiségi egyesületet, amelyről itt a múltkor már egyik t. képviselőtársam megemlékezett, támogatják, támogatnák egypár nemzetiségi egyházat, ellenben a nemzetiségi munkások ezrei teljes tudatlanságban élik le életüket. Szomorú dolog arról beszélni, hogy a magyarság között is vannak analfabéták. Elismerem, hogy e téren az utolsó években 154. ülése 1928 április 17-én, Wddén. örvendetes javulás történt, de annál nagyobb a visszaesés á nemzetiségi vidékeken* Nem • tudom, hogy az iskoláztatás-e az, oka, vagy pedig az eltolódott gazdasági viszonyok, kétségtelen azonban az, hogy a fővárost övező német községekből bejövő munkások és munkásnők valami borzalmas tudatlanságról tesznek tanúságot. Ezeknek kulturális fejlettsége oly mértékben esett vissza, hogy egyenesen megdöbbentő. Szoeiálhigienia és egyéb dolgok majdnem ismeretlen előttük. Az a kevés számú tót kisebbség, amely a pestkörnyéki falvakban él, ugyanilyen kulturálatlan állapotban van.. Én a ministerelnök ur szíves figyelmébe ajánlom ezt a tételt, méltóztassék ennek utánanézni és méltóztassék nemcsak annak az, egyesületnek pénzt bocsátani rendelkezésére, amely a végén nem tesz egyebet, mint a kis polgári osztályok hiúságát legyezgeti, valami kis kultúrát csinál, egy lapot ad ki, amely a présházban lefolyó mulatságokat dicsőíti és ezen túl nem igen megy, mert nagyon szűk horizontú lap. Azt hiszem, hogy ebből a pénzből nagyszerűen lehetne támogatni azokat az, intézményeket, amelyek nemcsak ennek a kispolgári osztálynak, hanem a munkásságnak is javára szolgálnak és a nemzetiségi kisebbségeknek olyan könnyítést tenne ez, amely által lehetővé válnék a kultúrában nagyon visszamaradt rétegek kultúrájának feljavítása'. Még rosszabb a helyzet a külföldre szakadtak támogatása tekintetében. Kétségtelen, hogy annyit, amennyit erre a célra áldozni kellene, a magyar állam ezidőszerint pénzügyi okoknál fogva nem tud. Bármennyire fájdalmas is ez, el kell ismerni, hogy a pénzügyi helyzet nem teszi lehetővé, hogy azt a szörnyű nyomort valamennyire is^ enyhitsük, amely külföldön élő magyar testvéreink között megvan. Nem beszélek most Dél-Amerikáról, csak Európában maradok. Borzasztó nagy a nyomorúság a külföldön élő magyarok között, mert hiszen legtöbb ember a nyomorúság elől megy ki. Itt is azonban valami rendszeresebbet lehetne csinálni, mint ami ezidőszerint történik. Ma az a helyzet, hogy valamit odadobunk és aztán rendben van. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a Berlinben élő magyarok a németországi magyarok megbízásából, illetőleg a Németországba szakadt magyarok felkérésére már évekkel ezelőtt akciót indítottak az iránt, hogy a magyar kormány tegye lehetővé számukra azt, hogy a német munkanélküli segély áldásaiban részesüljenek, hiszen nem kell más, mint a kölcsönösség megállapítása. A Magyarországban élő németországi munkások számára kellene megadni a munkanélküli segélyt, ami által a Németországba szakadt magyarországi munkások is megkapnák az ottani hatóságoktól a munkanélküli segélyt. 1926 elején már a népjóléti ministeriumhoz fordultak egy szép felirattal, amelyben ebben a kérdésben instanciáztak. 1926 szeptember 15-én azt irja a magyar kolónia, hogy sürgős feliratára 50 nap múlva sem jött válasz. Azóta sem, ka.ptaik az illetők választ és a helyzet az, hogy a Németországba szakadt munkások, ahogy a berlini mag-var egyesület meg a tö'blbi németorszlági magyair egyesületek is jelentik, bizony meglehetősen krudelis helyzetben vannak. Én belátom [.azt. hogy ebből az összeg-ből nem-: lehet vállalni nagyion, sokat csinálni, mert a nyomorúság meglehetősen nagy. Sajnos mi Hiaigyairok alz egész földkerekségen szét, vagyuinlk szóródva és ezeknek támogatására, sokkal nagyobb összeg kellene, De még ennek az