Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az országgyűlés képviselőházának 1 létesítése érdekében hozott. Ezek voltak azok a tételek, amelyeket a ministerelnöki tárca kapcsán szükségesnek tartottam ismertetni. Érintettem már a beruházási tételeket, így a ministerelnökségi palota átalakítására szükséges tételt, valamint a budapesti Dunapart rendezéséhez szükséges hitelek tételét. Mind a kettő olyan, amely bővebb indokolást nem igényel. T. Ház! Nyugodtan állithatom, hogy ugy a ministerelnökségi, mint az összes emiitett tárcák költségvetésében az egész vonalon megtaláltam a takarékosság szellemét. (Helyeslés jobbról.) De megtaláltam »az e itt felsorolt tárcák, illetve a tárcák mögött lévő magas állami hivatalok működésében azokat a nagy eredményeket, melyekért azokat a legteljesebb elismerés illeti meg. Ezért nyugodtan ajánlhatom a felsorolt tárcákat ugy általánosságban, mint részletekben való elfogadásra. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Mala s its Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Mielőtt érdemben rátérnék az előadó ur által ismertetett tárcák költségvetésére engedje meg a t, Ház, hogy a ministerelnök ur jubileumához pár szóval én is hozzájárulhassak. Mindannyian tudjuk, hogy a napokban volt hét esztendeje annak, hogy a ministerelnök ur Magyarországon de facto átvette az ország kormányzását. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Az elmúlt hét esztendő eseményeit én nem akarom méltatni, azt a ministerelnök ur hizelgői és tisztelői (Jánossy Gábor: Nincsenek hizelgői, csak tisztelői vannak!) már megtették. Én csak egy pontra kivánok ez alkalommal rámutatni, amely pontnál a hét év előtti állapotokhoz képest nagyonis nagy visszaesés mutatkozik, és bizonyos olyan Ígéretek beváltását reklamálom, amelyek hét év előtt megtörténtek. A ministerelnök ur, amikor hét évvel ezelőtt a ministerelnöki széket elfoglalta, programbeszédet mondott s ebben felemiitette, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a gyülekezési jog terén fennálló állapotokat némileg rendezzük és azt némileg a nyugati államokéhoz közel hozzuk. Nem ezekkel a szavakkal mondotta a ministerelnök ur, de körülbelül ez volt szavainak az értelme. Méltóztatott továbbá meigemlékezni arról hogy különös gondoskodás tárgyát képezi majd a földmunkások anyagi helyzetének javítása, s általában a munkások szociálpolitikai helyzetének a javítása és végül a közszabadságok kiterjesztése aszerint és abban a tempóban, ahogy az ország helyzete azt megengedi. Ez hét' évvel eze^tt történt és én ma a hét év előtti alapotokhoz képest azt kivánom konstatálni, hogy a gyülekezési jog terén nem haladás, hanem súlyos visszaesés állott be, mert a gyülekezési jogot Magyarországon soha olyan mértékben és olyan kiméletlen brutalitással nem szorították meg, mint napjainkban. Azt hiszem a ministerelnök ur is érzi ezt, mert hiszen debreceni beszédében épen erre célzott, amikor is azt méltóztatott mondani, hogy az országban a közszabadságok terén legalább a háboruelőtti állapotokhoz kell visszatérni. Én tisztelettel csak arra kivánom a ministerelnök ur figyelmét felhívni, hogy azok a szociális nyomorúságok, amelyek az országban kétségtelenül megvannak, és azok a bajok és fájdalmak, amelyek egyes társadalmi rétegeket áthatnak, nem veszítenek élességükből semmit, ha azokat hatóságilag beléjük kényszeritjük és beléjük fojtjuk. Az ország közállapotai — amint későbben 14. ülése 1928 április 17-én, kedden. 11 leszek bátor kifejteni — semmivel sem lesznek kedvezőbbek, ha idehaza minden szabad véleménynyilvánítást elfojtunk. Az ország külpolitikai helyzetét egyáltalában nem javítja az, ha például Szegeden a főkapitány betiltja & 8 órai munkaidő érdekében hirdetett gyűlést azzal az indokolással, hogy a 8 óirai munkaidő izgatja a kedélyeket. Az ország külpolitikai helyzetét egyáltalában nem javítja az, ha például egy fiatal salgótarjáni rendőrtisztviselő először tiltakozik az ellen, hogy a helyiségben az ablakot kinyissák, amikor pedig belátja, hogy fülledt levegőben nem lehet gyűlést tartani, az udvarból kiparancsol mindenkit azzal az indokolással, hogy gyüléls csak zárt helyen tartható. Az ország gazdasági helyzetét egy milliméterrel sem viszi előre, ha gyűléseken fiatal rendőrtisztviselők belekotyognak a beszédekbe s olyan mértékben gyakorolnak cenzúrát, amely mértékben sem tudásuk, sem koruk arra' őket nem képesiti. Én a t. ministerelnök úrtól a jubileum alkalmával csak egyet kérek: méltóztassék debreceni igéretét illetőleg azt a már hét év előtt tett igéretét, amelyet Debrecenben felujitott, kissé gyorsaibb tempóban megvalósítani. Nem kellenek ehhez törvények, nem kell ehhez törvényhozási intézkedés*. A belügyminister urnák egy bizalmas rendelete elég arra, hogy ezt az állapotot, amely a magyar munkásságra nézve szégyenteljes, megszüntessük s amely téren odáig jutottunk, hogy még természetbarátok egyesületét is kommunistagyamus egyesülésnek tartják, f tisztán azért, mert ez ugy tetszik a hatóságoknak. Méltóztassanak elhinni nekem, hogy nem vá

L lik az ország javára aiz az állapot, amely sajtószabadság, a gyülekezési jog és egyesülési jog terén ma az országban fennáll. Ezt voltam bátor ai jubileum alkalmaival elmondani. Rátérve a tárca költségvetésére, ugy látom, hogy mint majdnem minden tárcánál, ugy ennél a tárcánál is a kormány túlzott üzemköltségekkel dolgozik. Kétségtelen és mindenki előtt világos, hogy költségekkel kell minden tárcának dolgoznia, tehát a ministerelnöki tárcának is megvannak a költségei, bárki legyen a ministerelnök, vagy bármely pártnak a vezére üljön is a ministerelnöki székben. Ugy látom azonban, hogy itt túlzottak az üzemköltségek, mert azok az eredmények, amelyeket ezekkel a költségekkel el kellene érni. nem állnak arányban e nagy költségekkel. Szabadjon itt mindjárt rámutatnom egy tényre. Az informativ szolgálat ti ajtóosztály költségeire átalányként fel van véve 516.000 pengő. Nagyon nyomorúságos állapotok között élünk, az adót az emberek nagyon keservesen fizetik meg, és bizony általában nagyon nyomorúságos a helyzet. 516.000 pengő nem oly csekélység, amiért ellenértéket ne várhatnánk. sajnos azonban azt kell mondanom, hogv ezért igen kevés ellenértéket kapunk. r A külföldön Magyarország gazdasági helyzetéről. Magyarországnak Trianon által okozott helyzetéről vajmi keveset lehet olvasni, amit olvasunk is, az vagy el van ferditve. vagy ha jóakaratú is, több kárt okoz, mint hasznot. De általában megáll apithatom, hogy egészen az utóbbi időkig, addig, amig egyes lapvállalatok a saját szorgalmukból nem igyekeztek az ország valóságos helyzetét feltárni, ebben az irányban igen kevés történt. Ellenben nagyon gyakran találunk teljes obskúrus lapokban, olyan lapokban, amelyeknek semmiféle olvasóközönségük