Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

188 Az Országgyűlés képviselőházának Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. A belügyministerium távbeszélőközpontjának átépítési költségei: 58.600 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Hivatalos kiadványok jövedelme: 620.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2 rovat. Különféle bevételek: 4100 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. cím. Vármegyék és községek. Kiadás. Rendes kiadások. I. Hozzájárulás a önkormányzat alkalmazottainak illetményeihez. 1. rovat. Hozzájárulás a vármegyei alkalmazottak illetményeihez: 7,886.400 P. Gyömörey István! Gyömörey István: T. Ház! Egy hézagosságra szeretnék rámutatni, amely a községek háztartását súlyosbit ja és amely ha nem is nagyban járul a kérdés rendezéséhez, de mindenesetre azoknak a községeknek, amelyek ugy is nagyon súlyos viszonyok között viselik a terheket, egy kis enyhítést jelentenek. A községi háztartás egyik legsúlyosabb tétele a vármegyei hozzájárulás. A vármegyei hozzájárulásról rendelkező belügyministeri rendelet a vármegyei hozzájárulást olyképen rendezi, hogy a vármegye szükséglete az adók arányában az egyes községekre felosztandó s ezeket a községekre eső összegeket a vármegyei hivatalos lapban az alispánnak közzé kell tennie, a községeknek pedig' a háztartásukba beállítani. Nincs intézkedés ebben a rendeletben arról, hogy mi történjék akkor, ha valami elem; csapás vagy elemi kár következtében a községi pótadó alapjának egy része töröltetik. Nagyon könnyen előfordulhat egy tűzvész vagy egy jégcsapás következtében, hogy ugy a házadónak, mint a földadónak nagy részét törlik, ennek következtében ezekre az. alapokra pótadó nem vethető ki és így a község abba a helyzetbe kerül, hogy nem tudja megkapni abban az évben azokat a bevételeket, amelyek a költségvetésbe be vannak állítva. Természetes és észszerű volna szerény nézetem szerint, ha ezekben az esetekben a községre eső vármegyei hozzájárulás is abban az arányban csökkentetnék, mint amilyen arányban az ő bevételi forrásai töröltetnek. A gyakorlatban azonban ez nem így áll, konkrét eset volt erre és különben meggyőződtem arról, hogy a múlt évi nagy fagykárok után bekövetkező törléseket sem vették figyelembe, és a vármegyék ragaszkodtak azokhoz az összegekhez, amelyeket ők a községekre kivetettek, tekintet nélül arra, hogy a községek adóalapjai megmaradtak-e azon a színvonalon, amelyen voltak, amikor a kivetés megtörtént, vagy hogy azok csökkentek-e. Én tehát arra kérném a belügyminister urat, hogy ezt a kérdést rendeletileg szabályozza. Én rendeleti szabályozást tartok szükségesnek nemcsak azért, hogy az egész országban, minden vármegyében ez a kérdés egyöntetűen intéztessék el, és a községek hozzájárulása olyan arányban csökkentessék, amilyen arányban az adótörlések bekövetkeztek, hanem azért is, mert még abban az esetben is, ha a vármegye akceptálja, hogy a hozzájárulási összeg bizonyos részben törlendő, szabályozandó volna, hogy mikor áll elő a törlés szüksége. Mindenesetre fölösleges volna csökkenteni lényegtelen törléseknél a vármegyei hozzájárulást, megállapítandó tehát, hol volna az a határ, amelytől kezdve ezek a törlések eszközlendők volnának. Másodszor megállapítandó 158. ülése 1928 április 24.-én, kedden. volna, hogy az ilyen hiány pótlására, ami a vármegyei háztartásokban mutatkoznék, a pótkivetésnél melyek volnának azok az adóalapok, amelyekre a pótkivetés eszközlendő volna. Szükségesnek tartom még egy másik ok végett is ennek a kérdésnek rendelettel való rendezését és ez az, hogy. a község autonómiáját bizonyos védelemben részesítsük, mert sajnos, azt kellett tapasztalnunk, hogy a vármegye ilyen kérdésekben a legnagyobb szigorral jár el a községekkel szemben. A vármegye beszedi a maga járandóságát, beszedi utána a súlyos kamatokat is és nem veszi figyelembe a község esetleges felszólalásait. A községi jegyző ma már nem mer a község anyagi érdekeinek védelmében fellépni, mert hiszen olyan rendeletek jelennek meg, amelyek zaklatásnak tekintik, ha a jegyző felir ilyen kérdésekben. A felügyeleti hatód&g, a főszolgabiró pedig lassan kikapcsolódik, mert a járási számvevői intézmény megszűnése óta divatba jött az is, hogy a vármegyei számvevőség egyenesen a főszolgabiró megkerülésével levelez a községgel és a főszolgabiró csak sokkal később szerez véletlenül tudomást arról, hogy milyen intézkedések történtek ilyen anyagi kérdésekben a vármegyék részéről a községekkel szemben. Egy. másik kérdés, amelyet szintén szükségesnek tartok tisztázni, a vármegyei hozzájárulás késedelmes befizetés esetén szedendő késedelmi kamat kérdése. Nézetem szerint a háztartási rendeletnek az az intézkedése, hogy a negyedévi részletek az első negyedév első nyolc napjában fizetendők be, súlyos és terhes a községekre nézve, mert hiszen az adótörvények az adó első negyedév részletének befizetési határidejét csak február 15-ében jelölik meg, tehát akkor, amikor az adózó közönségnek joga van február 15-éig fizetnie — úgyhogy a község csak február 15-én jut abba a helyzetbe, hogy a saját alapja részére bevételeikhez jusson — a vármegyével szemben esedékes összeget már január 8-ig be kell fizetni. Súlyosbítja most a helyzetet az eltérés a fizetendő késedelmi kamatok között. Az adómérséklésről szóló törvény ugyanis olyképen in. téakedik, hogy a késedelmes adófizető, ha a késedelmesség nem terjed túl három hónapnál, csak 6% kamatot tartozik fizetni és csak akkor, ha a késedelem három hónapon túl terjed, köteles 12%-os késedelmi kamatot fizetni. így tehát a község

1 késedelem esetén csak 6%-os kamathoz jut, mig a vármegye vele szemben felszámítja a 12%-os kamatot. Ez a másik kérdés, amelyre vonatkozólag kérném a belügyminister urat, hogy ezt rendeleti utón az, egész^ ország területére egyöntetűen rendezni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon ) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1904: X. te. 8. §-a ugy rendelkezik, hogy (olvassa): »A vármegyei szolgaszemélyzet tagjainak fizetése és lakáspénze az állami altisztek és szolgák illetményeinek megfelelő összegben állapittatik meg.« Az 1923:11. te. 15. §-a pedig ugy rendelkezik, hogy (olvassa): »A vármegyei alkalmazottakat a jelen törvény alapján járó illetményeken felül megilletik mindazok az egyéb illetmények és a kedvezményesáru természetbeni ellátás, amelyekben az állami hasonló állásúak részesülnek.«^ A törvény szellemének^ óhajtanéi' eleget tenni, amikor egy kérést intézek a belügyminister úrhoz. Nevezetesen a vármegyei altisztek nem részesülnek abban a vasúti utazási ked-