Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

As országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928.április 24-én, kedden. 189 vezményben, amelyben a hasonló állású állami szolgálatban álló egyének részesülnek. Az volna tehát a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék a kereskedelemügyi minister urnái közbenjárni, hogy ezek az emberek is megkapják ugyanezt a kedvezményt. Megnyugtatásul merem állí­tani, hogy ezek az emberek nem fogják gyak­ran igénybevenni az Államvasutakat, miután anyagi helyzetük és szolgálatuk nem engedi meg azt. hogy derüre-borura utazzanak. Ez a kedvezmény részükre azért volna fontos, hogy többnyire falun lakó családjaikkal érintkez­hessenek és maguknak élelmet behozhassanak. Ez volna tiszteletteljes kérésem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos t. képviselőtársam a legutóbbi ülésen a belügyi tárca általános vi­tája során egyebek között beszélt a Veszprém vármegye és Somogy vármegye határát elvá­lasztó, a Sió mentén fekvő Balatonkiliti mel­lett levő Vilma-telep és Siófok kérdéséről. Egye­bek között a következőket mondotta (olvassa): »A község ólén menekült ember áll, aki a cse­lekvésnek, az akarásnak, a tisztviselőig kötél es­ségteljesitésnek, buzgóságnak, tehetségnek és szorgalomnak mintaképe, ott áll sok feladat előtt és meg van bénitva egyszerűen amiatt a közigazgatási lehetetlenség miatt, hogy Siófo­kot a Sió-csatorna Veszprém vármegyére és Somogy vármegyére osztja.« Majd ezt mondja: »Ez a helyzet ellentétben áll a közérdekkel és ezen változtatni kell. A belügyminister ur böl­csesége majd el fogja dönteni, hogy ez a kérdés hogyan oldassék meg.« Ennél a tételnél, miután közérdekű szem­pont az, hogy a vármegyék és községek határai állandósittassanak, illetőleg azok időszakon­ként és koronként ne bolygattassanak, vagyok bátor ezt a kérdést felvetni abból az okból is,— és különösen abból az okból— hogy ez a kér­dés már régóta vajúdó kérdés és nem ennek a két telepnek, ennek a két fürdőnek kérdése csu­pán, hanem kérdése Somogy és Veszprém vár­megyéknek. Veszprém vármegye már 1913-ban kérelmezte és az akkori belügyminister el is rendelte ennek a kérdésnek a két vármegye kö­zött való tárgyalását. Ez a kérdés azonban a tárgyalásoknál tovább nem jutott el. Majd 1924-ben Veszprém vármegye újólag felvetette ezt a kérdést, ho­zott olyan értelmű határozatot, amelyben a belügyminister urat arra kéri, hogy törvény­hozási utón — mint ahogy ezt a kérdést más­kép rendezni nem is lehetne — vigye a kérdést döntés alá, mégpedig olyan értelemben, hogy a Somogy vármegyéhez tartozó Vilma-telepet a hozzátartozó szőlőkkel egészen a Foki-pusz­táig közigazgatásilag Veszprém vármegyéhez csatoja át. Somogy vármegye annakidején a legmerevebb, a leghatározottabb visszautasító álláspontot foglalta el, úgyhogy a belügymi­nister ur hivatali elődje ezt a kérdést egysze­rűen félre is tette, illetőleg olyan értelmű ha­tározatot hozott, hogy e tekintetben a törvény­hozásnak törvényjavaslatot benyújtani nem kivan. A múlt esztendő júniusában Veszprém vármegye újólag felvetette ezt a kérdést, egy ujabb közgyűlési határozattal kérte ennek a területnek átcsatolását anélkül, hogy a vár­megye alispánja, a vármegye vezetősége szük­ségét látta volna, hogy Somogy vármegyével e tekintetben még_ csak érintkezést is keressen. De nemcsak igy járt el, hanem annyira elzár­kózott egy talán ildomosabb és talán helyesebb megoldási módtól, hogy még a közgyűlési ha­tározatnak betekintését sem engedte meg, úgy­hogy nekünk egyedül a belügyministerium­ban nyilott arra módunk, hogy a közgyűlési határozatba betekinthessünk. Somogy vár­megye közgyűlése a múlt év augusztusában foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan értelmű határozatot hozott, hogy ennek a kérdésnek még csak tárgyalásába sem hajlandó Vesz­prém vármegyével belemenni. Én nem gondo­lom, de talán Veszprém vármegye sem hiszi, hogy ilyen merev, határozott visszautasítással szemben a belügyminister ur, illetőleg a tör­vényhozás arra az álláspontra helyezkednék, hogy talán kényszereszközök alkalmazásával Somogy Vármegyének, annak a Vilma-telep­nek minden akarata ellenére is, az évezredes határt megváltoztassa a két vármegye közt. Mert hiszen amikor a vármegyének másik részén, a déli részén a Dráva-folyót még azok is elfogadták országhatárnak, — nem vár­megyehatárnak, hanem országhatárnak — akik nekünk a trianoni és az egyéb szerződé­sek folyamán nem magyar lélekkel szabtak határt, kizártnak tartom, hogy a két vármegye között az ezeresztendős határt az érdekeltek minden ellenzése dacára erőszakos úton-módon megváltoztatnák. Régi vágya, régi álma ez Veszprém vármegyének is, Siófoknak is és hármas okkal igyekszik ezt megindokolni. Először rendészeti okokkal támogatja, azután általános közigazgatási pénzügyi és ezzel kap­csolatos egyéb közigazgatási okokkal, végül Siófok balatoni fürdőnek fejlesztése szempont­jából kéri ennek megvalósitását. Ami a rendészeti okokat illeti, ebben a tekintetben panaszra ok egyáltalában nem is volt, de nem is tudom elképzelni, ha volnának ott rendészeti kérdések megoldandók, hogy a siófoki községi rendészet ugyan mit segithetne ezen a dolgon. Ami pedig a közigazgatási pénzügyi és az általánlos közigazgatási szempontokat illeti, ugy áll a dolog, hogy az a Vilma-telep, amely Balatonkilitihez tartozik és Somogy vármegye tabi járásának egyik legszebb fejlődést Ígérő pontja, sokkal inkább megközelitheti a járási székhelyet, megközelitheti Tabot és megköze­litheti a. vármegyei székhelyt, Kaposvárt, mint a siófoki járás székhelyét, Enyinget, vagy Veszprém vármegye székhelyét, Veszprémet. Ami pedig a Balaton fejlesztésének szem­pontját illeti, különösen pedig Siófok fejlesz­tésének szempontját, elismerem, hogy Siófok fejlődésképes hely, azonban nem ismerem el azt, hogy a Balaton-kultusznak ez volna a gyöngye, a vágya és ideálja. Ellenben nagyon lényeges és igen nagy súlyt helyezek arra, hogy e szép fejlődést igérő és szép fejlődésnek induló telepet, ahol egy kész fenyvesnek elpar­cellázásával körülbelül 300 villatelep parcel­láztatott el, rohamos épitkezés indült meg, ahol a község mindent elkövet annak fejlesz­tése érdekében, csupán azért, hogy Siófoknak ujabb adóalanyokat teremtsünk, nem volna helyes a vármegye határát is e miatt megvál­toztatni. Mert ugy áll a dolog, hogy épén azok alapitották meg ezt a Vilma-telepet és fürdő­teleppé is azok tették és azok látogatják, akik Siófok lármájától, annak bábeli forgatagától, annak kevésbé disztingvált szellemétől irtóz­nak ós csendesebb, családiasabb, olcsóbb fürdő­zést, pihenést óhajtanak, különösen a mi kö­zéposztályunknak igen értékes, de szerényebb vagyoni és jövedelmi viszonyai között élő csa­ládjai azok, amelyek ezt felkeresik és amelyek­nek ez kedves tartózkodási és fürdőhelyük. 27*

Next

/
Thumbnails
Contents