Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

országgyűlés képviselőházának 157, zat koldusbotra juttat, azt a belügyi kormányzat szegényházba teszi. — Derültség. — F. Szabó Géza: Főa humor!) T. Képviselőház! Nem mulaszthatom el, hogy Szabolcs vármegyének azért az áldozatos bőkezűségéért, amellyel a harmadik községi jegyzői tanfolyamok felállította volt, itt a t. Ház előtt, a nagy nyilvánosság előtt is hálás köszönetemet ne fejezzem ki. (Élénk helyeslés.) Nagyon örülök, ha a törvényhatóságok ilyen magasabb célokra is áldozni hajlandók — a magam részéről is szivesen támogatom őket ebben az irányban, — de azt hiszem, hogy a mai rendszerünk mellett a három iskolával, illetőleg tanfolyammal a jegyzői utánpótlást eszközölni tudjuk. Én erre a tanfolyamra való felvételnél is az érdemességet tartom elsősorban figyelembe veendőnek, de tekintettel vagyok a családi méltányosságokra is, amelyeket figyelembe kell venni. Ezen kereten belül protekciókat szivestn fogadok el és szivesen honorálok, de ezen kereten túlmenőleg a protekcióktól elzárkózni kivánok Felvetődött a járási számvevőségek visszaállitásának kérdése is. Ugy tudom, hogy ezt a főszolgabirák pendítették meg és inspirálták egykét kollegájukat, akik ma a képviselőház tagjai. (F. Szabó Géza : Én már a tavalyi költségvetési beszédemben is felemiitettem ezt.) Nem tudok azonban szabadulni attól — amire büszke is VÍ gyök —, hogy én is főszolgabiró voltam. Én ismerem ezt az intézményt, egészen jól ismerem előnyeit és kátrányait- Sajnos a hátrányait jobban láttam, mint az előnyeit, mert ha azt nézőm, hogy az életben és a praxisban, hogy néz ki ez az intézmény, ugy azt kell mondanom, hogy fényes világításba állította ezt be Szabó Géza t. képviselőtársam. A hogy azonban én láttam, teljesen elfogulatlanul és objektiv szemmel, szerintem ez a járási számvevői intézmény a főszolgabirákat tehermentesitette és pedig éppen olyan területen, ahol a felügyeletnek fokozottabb mérvben kell érvényesülnie. Áll ez különösen a községi háztartások kérdésére, a költségvetések és a zárszámadásokra, különösen pedig a pénzkezelésre. Ez tulnyomórészben a járási számvevőkre bízatott, akik csak egyoldalú számszaki szempontból nézték a dolgokat, de a betűk lelkébe nem néztek bele. Ilyen lelki olvasónak kellett voln 3. cl főszolgabirónak lennie, sajnos azonban, ilyen főszolgabírók a legritkább esetben akadtak csak. Ők a költségvetéseket és a zárszámadásokat számszaki megvizsgálás után egyszerűen felterjesztették a törvényhatósági bizottsághoz, ahol azok megint nem részesültek ilyen lelki fürdőben, hanem odakerültek a törvényhatósági közgyűlés elé, ahol egy párszáz aktával együtt áttették azokat az asztal másik végére és kijelentették, hogy a költségvetés el van fogadva. Ez volt a háztartások felülvizsgálatánál nagy részben az elintézés. A számvevőnek szakközegnek kell lennie, de a vizsgálatokat, a háztartás rendjébe való betekintést magának a főszolgabirónak kell eszközölnie, mert csak úgy ismerheti az illető község anyagi helyzetét, csak úgy tudja felülbírálni, hogy helyes-e annak anyagi vezetése. . Ez eddig a járási számvevőségi intézmény mellett nem történt meg ; mert amig nem volt járási számvevő, megcsinálta ezt a főszolgabiró, miután a kötelessége volt, de amint járási számvevőt adtunk mellé, ő ettől a munkától eltekintett és csak a formalitásnak tett eleget, a lényegbe pedig nem tekintett bele. Ma, amikor a községi háztartások különösebb ellenőrzést és különösebb felügyeletet igényelnek, én ezt nem a járási számvevőkre kívánnám bizni, nem is a vármegyei számvevőkre, hanem a járási főszolgabirákra. ülése 1928 április 20-án, pénteken: 1.83 (Beck Lajos: A főszolgabirónak nincs erre ideje!) Hogyne volna ideje, képviselő ur ! (Szilágyi Lajos: Megszaporodott a munkája ! — Zaj. Elnök csenget.) Hát, ha erre nem képes, ezzel el méltóztatik ismerni, hogy nem is tette, pedig a háztartások ellenőrzése és a számadások felülvizsgálása a járási főszolgabiráknak egyik legfontosabb funkciója. Én a főszolgabirákat rá akarom arra kényszeríteni, hogy ezt a kötelességüket teljesitsék. Meglátom, mennyire fognak megfelelni; ha nem tudnak megfelelni, — remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni, — abban az esetben más eszközökkel fogunk próbálkozni, hogy a hiányokat pótoljuk. Ha munkaerő kell, azt talán sikerül rendelkezésre bocsátani, de ezek a munkaerők nem ilyen természetű szakemberek lehetnek, hanem igenis valamennyiüknek közigazgatási tisztviselőknek kell lenniök. A járási számvevők túlnyomó nagy részben más teendőket teljesítettek és igen alkalmas munkaerőkül szolgáltak a járási főszolgabírói hivatalok számára. En ezt nem mondanám akkor, ha ez nem igy volna; nekem azonban kötelességem igazságosnak és objektívnek lennem (Helyeslés balfelöl), hogy tisztán méltóztassanak látni, mert elvégre ma más időket élünk, minthogy csupán frázisokat mondjunk, ezért fekleritem azt az állapotot, ami van, hogy méltóztassanak objektive látni, mire van szükség. Ha valamire szükség van, méltóztassanak elhinni, nem fogok restelkedni, hogy idejöjjek és kérjek, de azt is kérem, hogy akkor aztán méltóztassanak ezekben a kérdésekben támogatni. Rá is fogok térni, hogy miben kérem a nagyközönség támogatását. Programmomba vettem, hogy én igenis az egyöntetű eljárás biztosítása érdekében a felügyeleti és ellenőrzési jogot a legszigorúbban kívánom gyakorolni. Mert, sajnos, szükség van erre az ellenőrzésre. T. képviselőtársaimat csak arra kérem, hogy ott, ahová én belenyúlok, ne méltóztassanak kezemet megfogni, akár egyéni, akár személyi érdekből. (Helyeslés a középen.) Mert ezeket a kérdéseket meg kell oldani a jó közigazgatás érdekében, azoknak az intencióknak megfelelően is, amelyek a párt programmjában is benne vannak, de amelyek minden párt pro gr a in mjában benne vannak, hogy t. i. a közigazgatás legyen igazságos, méltányos, tiszta, erkölcsös, gyors és jó. Én nem vagyok az az ember, aki csak hernyókra tipor ; aki hibás és bűnös, én az ellen a törvényadta jogomnál fogva eljárok. (Helyeslés a középen.) Én nem tudok mindenkivel szemben eljárni és nem is akarok eljárni, de épen azokból az esetekből és példákból kifolyólag, amelyeket már is statuáltam, felhívni kivánom mindenkinek figyelmét arra, hogy nem tréfálok ; aki egyszer hivatalban van, az adózó közönség pénzéből fizetett illetményt élvez, az elsősorban a kötelességét teljesitse. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől, a baloldalon és a középen. — Rothenstein Mór : Attól tartok, hogy a minister ur meg fog bukni ! — Esztergályos János : Látja, minister ur, a szolgabíró urak nem tapsolnak ! — Madarász Elemér : Én tapsoltam !) Képviselő ur, ha én ezért buknék meg, nagyon sajnálnám ! (F. Szabó Géza : Ez humor ! — Rothenstein Mór : Ez nem humor, ez komoly dolog !) Én teljes elismeréssel vagyok a közigazgatási adminisztráció iránt, amely súlyos és nehéz időkben teljesítette a maga kötelességét. A háborús idők szele érintette a közigazgatásunkat is, nem ugyan az egész közigazgatást; vannak esetek, ahol közt:e kell lépnem és helyre kell állítanom a rendet. Épen azért teszem ezt, hogy ilyen egy-két eset elhangzása és feltűnése nyomán az egész, egyébként kifogástalan közigazgatásnak rossz hire ne terjesztessék. (Ugy van ! jobbfelől.)