Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

182 Az or szag gi) ülés képviselőházának : désre, a főváros kérdésére vonatkozólag és pedig pártállás szempontjából. (Szilágyi Lajos : Színvallást kérnék !) Én nem vallok szint a képviselő urnák, mert az én színemet mindenki ismeri, én nem vagyok kaméleon, aki szinét minduntalan változtatja. (Szilágyi Lajos : Választás előtt fontos ez a nyilatkozat !) Választás előtt állunk ? (Szilágyi Lajos : Ugy tudjuk !} Én nem tudom(Szilágyi Lajos : Ez is nyilatkozat !) Arra vonatkozólag, hogy én melyik pártot támogatom, vagy melyik pártnak nem állok rendelkezésére, kijelentem, hogy minden egyes nártnak rendelkezésére állok s amennyiben felügyeleti és ellenőrzési tevékenységem mellett kifejezésre juttathatom, támogatok minden olyan pártot, amely a maga törekvéseiben elsősorban a főváros érdekeit és a közönség érdekeit tartja szem előtt. (Taps a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Akkor a szociáldemokrata-pártot kell támogatnia ! — Derültség.) Elvégre kell valakinek lennie ebben az országban, aki a maga objektivitását igyekszik még akkor is megtartani, ha a maga felfogása és jószándéka ellenére kénytelen bizonyos kérdésekben dönteni, amint ez épen a husfogyasztási adó kérdésében történt. (Szilágyi Lajos : Ahol dezavuálta a kormány a saját pártját !) Itt nincs párt, én magam magamat dezavuáltam képviselő ur, mert ón azon a nézeten vagyok, hogyha valamely módositást a költségvetésben a bevételeknél eszközölni kell, akkor ez tényleg arra az ominózus husfogyasztási adóra kell, hogy essék. Ha nem merült volna fel MZ í.1 nehézség, hogy a költségvetés bilansza felfordul, másként történt volna, de éppen abban az időben történt annak a kormányrendeletnek megjelenése, mely a tisztviselőknek 10—15%-os fizetésemelést biztosított. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kellett s erre majdnem ugyanannyi összeget kellett beállitani, mint amennyi a husfogyasztási adó révén elveszett volna. így a költségvetés egyensúlya felborult volna. Ez volt a kizárólagos és reális objektiv oka, eljárásomnak, amelyet én magam sajnáltam a legjobban, hogy t. i. a költségvetés irreálissá vált volna és ezért a felelősséget, mint aki objektive tartozom ezekben a kérdésekben dönteni, nem vállalhattam volna. Nem a pártok egymás közötti villongása és versengése az én célom, t. képviselőtársam. Az én főcélom az, hogy ezek a kérdések ugy biráltassanak el, amint azt a főváros anyagi ereje és a főváros közönségének érdeke megkívánja. (Taps a jobboldalon.) Lehet, hogy ebben a kérdésben nekem talán rigorózusabb álláspontot kell elfoglalnom, mert a felelősség engem is terhel és az uj törvény megalkotása folytán súlyosabban terhel ; éppen ezen felelősségem tudatában lehet, hogy egy-két nüansszal néha tovább megyek, de ezt el kell viselnie a fővárosnak, mert még mindig jobb, ha a költségvetés biztos alapokon nyugszik, mintha labilis alapon nyugszik. Ezért a felelősséget sokkal könnyebb vállalni a törvényvényhatósági bizottsági tagoknak is és könnyebb vállalni azoknak az intézököröknek, amelyeknek a főváros sorsa az autonómia révén kezükbe van letéve. (Szilágyi Lajos : A részletes vitánál leszek bátor a választ megadni !) Ezekben voltam bátor a képviselő urnák válaszolni. Ha a képviselő ur nem lesz ezzel megelégedve, azl nagyon sajnálom, de azt hiszem, azok, akik objektive nézik ezeket az ügyeket és objektíve kell néznie magának a főváros közönségének, csak örülhetnek, ha ezeket a kérdéseket teljes objektivitással bírálom fölül. Én pendítettem volt meg sokkal előbb, mint a képviselő urak, egyszer a főpolgármester ur és a főváros intézősége előtt, hogy igyekezzenek ezeket az adózásokat lehetőleg törölni, mert óriási vexációval járnak a közönséggel szemben. (Ugy van! 57. ülése 1928 április 20-án, pénteken. a jobboldalon.) De ha egyszerre nem lehet őket eltörölni, tűrjük el még egy ideig ezt a vexációt, s előbb teremtsük meg a biztos alapot arra, hogy eltörölhetők legyenek ezek az adók s vegyünk elő más bevételi forrásokat. (Farkas István: Ezzel a beszéddel még foglalkozunk a fővárosnál is!) A legtöbb kifogást emelték — s ezek teljes mértékben helytállók - a városok és a községek háztartásának teljes kiegyensúlyozatlansága ellen(Ugy van ! a jobboldalon.) Különösen a kereseti adónak a községek részére való átjuttatása és nyújtása révén a községi háztartásokban lehetetlen állapot áll elő. (Ügy van ! a jobboldalon.) Súlyosbítja még ezt a helyzetet a törvényhatósági pótadó eltörlése helyett, a vármegyei hozzájárulásoknak megállapítása. Mi történik itt ? Az, hogy egyes vármegyékben, ahol ma már harmincharminchárom százalékig mennek a törvényhatóságok igényei, ezek egy szegény község költségvetésének majdnem 50%-át felemésztik, úgyhogy a községnek egyetlen f egy fillérje sem marad a saját háztartása intézésére, mert ezek az összegek netto összegek. Megtörténhetik, hogy a netto összeg beszolgáltatásávi 1 magának a községi pénztárnak egy fillérje se marad, legfeljebb mínuszban. Épen azért ennek a három törvényjavaslatnak elintézése után ezzel a kérdéssel kivánok behatóan foglalkozni. {Helyeslés a jobboldalon.) Ennek kapcsán a községi reformot is fel kívánnám ö!elni. Itt nem mernék olyan messzire menni, hogy magát a községet is bizonyos hatósági jogkörrel ruházzam fel, legfeljebb talán kisebb jelentőségű dolgokban. Viszont komolyan foglalkozom azzal az ideával, hogy a jegyzőket állítsam a községi igazgatás élére. Még nem alakult ki teljesen ez a felfogásom, de azt hiszem, sikerülni fog ezt a kérdést megoldanom. Itt sem tartom kizártnak, hogy amennyiben nagyobb hatáskört kívánnék a jegyzők részére biztosítani, ennek a hatáskörnek helyes ellátására nem kellene-e a jegyzői kvalifikációt megnövelni és esetleg ezt is jogvégzettséghez kötni. (Madarász Elemér : Nagyobb községekben igen ! — Mozgás a jobboldalon.) A harmadik kérdés, amivel foglalkozni kivánok - a népjóléti minister úrral kapcsolatban — a szegényügy rendezése. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Scitovszky Béla belügyminister : Engem nem annyira a szegényügy érdekel, bár humánus érzésem is sürgeti ennek a kérdésnek rendezését, hanem a problémának a községi illetőséggel kapcsolatos vonatkozása. Mert ha van dolog, ami az adminisztráció munkaidejének nagyrészét igénybe veszi az akták tologatása révén, ugy az az illetőségek ügye. Többnyíre meghalnak az illetők, mire ezek az ügyek elintéződnek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert a szegényüggyel kapcsolatosak, vagy pedig a gyermekelhagyások kérdésével. így minden község húzódozik az illetőség megállapításától, nehogy az illetőség megállapítása címén bizonyos terhek essenek a községre. Ezt a kérdést a vármegyék területén belül, a vármegyék révén kívánnám megoldani, hogy maguk a vármegyék állítsanak fel szegényházakat és ebben támogatnák őket a községek bizonyos hozzájárulással. Az a tervem, hogy a mai rendszertől eltérőleg, amely szerint a kihágási pénzbüntetések bizonyos hányada a községi pénztárakat illetik, ezeket az összegeket teljes mértékben a vármegyéknek adják át a szegényházak céljaira. Ez kezdő lépésnek mindenesetre alkalmas arra, hogy a szegény ügy is lendületbe jöjjön és olyan formában épittessék ki, amely ezt az ügyet végre talán örök időkre levenné a napirendről. (Esztergályos János: Akit a pénzügyi kormány-