Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 15 egy éven belül, amig a törvényhatósági javaslat törvényerőre nem emelkedik. (Esztergályos János : Szörnyűség még gondolatnak is !) A második törvényjavaslat vonatkozik a közigazgatási reformra. (Halijuk! Halljuk! jobbfelől.) Ez négy részből áll. Az első része reorganizálni kivánja magát a törvényhatósági bizottságot, ennek hatáskörét akarja megosztani egy kis gyűlés beállitásával. Ugyanebben a törvényben kivánok gondoskodni a főispáni illetmények rendezéséről, amennyiben őket ki akarom venni a rangosztályokból és illetményeiket rangosztályon kivül akarom megállapitani, bizonyos reprezentativ költségek megállapitása mellett. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula : 13 megyének 30 főispánja van ! — Kabók Lajos : A főbizalmi férfiakat jobban meg fogják fizetni ! — Zaj. — Elnök csenget.) A második rész foglalja macában tulaj donképen a közigazgatás egyszerűsítését és az autonómia oly kitejesztését, bogy igen sok ügy magánál az autonómiánál kerül véglegesen befejezésre és jut dűlőre. (Helyeslés a jobboldalon) Ezeknek az ügyeknek a tulnyomórés/e magához a közigazgatási bírósághoz juthat panasz folytán. Az elv az, hogy egyfokú felebbvitelt kívánunk az egész vonalon érvényesíteni. (Helyeslés a jobboldalon ) Evvel —• azt hiszem — oly egyszerűsítését tudjuk létesíteni a közigazgatásnak, (Farkas István: Majd meglátjuk !) amely a kívánt igényeket is ki fogja elégíteni. A harmadik rész (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) foglalkozik a közigazgatási tisztviselők kvalifikációjával és foglalkozik bizonyos tekintetben illetményeik rendezésével. (Helyeslés a jobboldalon.) A kvalifikációt emelni kívánom. (Helyeslés jobbfelől.) Több oldalról felvetődött a kérdés és különösen a rendőri bíráskodás tekintetében épen Csák Károly igen t. képviselőtársam tette ezt szóvá. A vármegyéhez csak doktorátussal kivánok tisztviselőt felvenni, — hogy magasabb legyen a kvalifikáció, — ami lehet jogi, államtudományi és közgazdasági egyetemi doktorátus. Három évi praxist is kivánok, (Szilágyi Lajos: Ez fontos !) két évi praxis után az illető véglegesítetnék s a harmadik év után gyakorlati vizsgát tar!óznék letenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Aki a gyakorlati vizsgát le nem teszi, az magasabb állásba nem juthat. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek megfelelően szükséges volt természetesen az illetményeket is megfelelően rendezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen nagy súlyt helyeztem arra, hogy az alsóbb fizetési osztályokban történjék megfelelő rendezés a f^zolgabiráknál, azután önálló hatáskörrel biró tisztviselőkre, a főszolgabirákra és az alispánokra, valamint a többiekre nézve is megfelelően kívánom ezt a kérdést rendezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez nem általános rendezés kivan lenni, hanem azoknak a hiányosságoknak, igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak kiküszöbölése, amelyek az eddig rendelkezésekben bennfoglaltattak. (Helyeslés.) Ezenfelül a vármegyékre mérsékelt megterhelést kivánok hárítani, hogy az egyes kategóriáknak havi 50, 40, 25 illetőleg 15 pengő pótlékot juttathassak. Ez a pótlék ideiglenes természetű volna és pedig csak addig birna érvénnyel, amig az állami fizetésrendezés során a fizetések addig nem emelkednek, hogy ezeket a pótlékokat elérik. A negyedik rész foglalkoznék annak a tarthatatlan állapotnak megszüntetésével, amely a közigazgatásnál a tisztviselők és alkalmazottak fegyelmi ügyeinél van és ezt kivánja rendezni. Ebben a részben azokat az állapotokat kívánom orvosolni, amelyek ezt az egész bíráskodást — majdnem ugy mondhatnám — egyoldalúvá tették '. ülése 1.928 április 20-án, pénteken. 181 és semmiféle garanciát nem láthatott a tisztviselő, hogy az ő ügye pártatlanul, de méltányosan és igazságosan fog elbíráltatni. Előre is kijelentem, hogy elvi álláspontomnál fogva nem tudom honorálni azt az álláspontot, hogy a közigazgatási tisztviselők fegyelmi ügyei bírósági hatáskörbe utaltassanak, (Helyeslés.) még közigazgatási birósági hatáskörbe sem, mert itt nem paragrafusokba ütköző cselekmények elbírálásáról, hanem mindenekfelett az illető tisztviselő alkalmas voltának elbírálásáról van szó. Ennek a kérdésnek elbírálására pedig az ügyekkel ismerős, a személyeket és az egész adminisztrációt ismerő férfiaknak elbírálására van szükség, mert csak ez az ismeret képesiti őket arra, hogy ezekben az ügyekben megfelelő igazsággal és megfelelő méltányossággal tudjanak dönteni. Nem zárkóztam el azonban olyan megoldás elől, hogy a legfe sőbb fórumban ne maga a belügyininister, saját személyében döntsön ebben a kérdésben, hanem egy vegyes felsőbb fegyelmi bíróság, amelynek elnöke a belügyminister vagy az általa megállapított helyettese, tagja két közigazgatási biró és két ministeri főtisztviselő azzal a kikötéssel, hogy amenynyiben szavazás történik, az elnök szavazni köteles. CÉlénk helyeslés.) Ezekben kívántam egészen dióhéjban ezeket a

e törvényjavaslataimat érinteni. Jóindulatot kérek a törvényjavaslatokhoz, mert én nem az autonómiát csonkítani és az autonómiákat megszüntetni kivánom ezekkel a törvényjavaslatokkal, hanem a mai kor igényeinek megfelelőleg, a tradicionális alaptól nem eltérve kivánom ezeket az ügyeket rendezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy centralista-e ez a felfogásom, VHgy decentralizálunk, azt most hiába fejteném ki, hiszen a képviselő uraknak még nincs módjukban ezekben a kérdésekben állást foglalni. Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ha volt sok nézeteltérés is ezekben a kérdésekben, azt hiszem, a megegyezést épen az autonómiák érdekében meg fogjuk találni, mert meg kell találnunk. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak elfogadni azt a kijelentésemet, hogy múlhatatlan szükség van ezekre a reformokra, mert ezeknek a reformoknak megvalósítása nélkül nem lehet azt a szellemet megteremteni, amely az autonómiákban szükséges, hogy azt a feladatot, amely rájuk háramlik, rájuk vár, meg tudják oldani. (Ugy van! Ugy van !) Elvégre, a törvény már majdnem 50 esztendős, azóta az idejét multa, a mi tapasztalásaink gyarapodtak és ezeket a tapasztalásainkat figyelembe kell venni és ezekkel a tapasztalásokkal kell a mi autonómiáinkat is megerősiteni. Egyúttal azonban szabadabb levegőt kell bennük biztosítani, közelebb kell vinni az egész adminisztrációt a nép lelkületéhez, közelebb kell azt vinni minden egyes magyar állampolgár szivéhez, mert az autonómia nem önmagáért van, hanem az autonómiába bekebelezett polgártársak érdekében és főcéljának annak kell lennie, hogy a haza iránti kötelességét teljesítse. Szeretném a fővárosi törvényjavaslatot is benyújtani, bogy azonban az időből telni fog-e, azt megmondani ma még nem tudom. (Szilágyi Lajos: Egyáltalában nyilatkozni méltóztassék a székesfővárosról !) A székesfővárosra vonatkozólag nem nyilatkozom, hanem jó, hogy a képviselő ur a kérdést felemiitette, mert a képviselő urnák fogok válaszolni. A képviselő ur nem tagadta meg önmagát, mikor ezt a kérdést ebben a formában felvetette. A képviselő ur beszéde elején más álláspontot foglalt el, mint a siófoki kérdésben. A siófoki kérdésben az én bölcs belátásomra és objektivitásomra bizta a kérdés megoldását, ellenben nyilatkozatot szeretne tőlem kipréselni az első kér-