Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

180 Az országgyűlés képviselőházának . több-e vagy kevesebb. (Esztergályos János : De az értekezlet nem gyűlés és az is be van véve!) Budapestre vonatkozóan a szociáldemokrata párt által kérelmezett gyűlések száma 490 volt. Közülök elutasittatott 18, engedélyeztetett 472. Vidéken kérelmeztetett 260, elutasittatott 18, engedélyeztetett 242. (Kabók La.;os : Azok értekezletek és legnagyobb részben, gazdasági tárgyúak!) Megjegyezni kivánom, hogy a budapesti gyűlések közül a legtöbb azon a címen tiltatott be mint nyilvános ülés, hogy azokat mint SomogyiBacsó emlékünnepeket kívánták megtartani. Ezek a gyűlések azonban zárt helyiségben engedélyeztettek, ugy hogy egy vagy két gyűlés van csak, amely Budapesten kérelemre nem engedélyeztetett. (Csontos Imre : De boldogok maguk! Annyit gyűléseznek, hogy túlsókat ! — Derültség.) Malasits képviselő ur kifogás tárgyává tette, hogy a csendőrségnél bizonyos műhelyek állnak fenn, amelyek a kisiparosság részére bizonyos hátrányokkal járnak és hogy ugyanigy kisebb üzemek vannak a rendőrségnél is. Kijelentem a képviselő urnák, hogy a csendőrségnél folyó évi január elsejével az összes ilyen üzemeket beszüntettettem, a rendőrségnél pedig beszü itetés alatt állanak. Itt ez a folyamat még nem fejeztetett be végleg, de a még megmaradtaknak is megtiltottam, hogy privátmunkát végezzenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek kapcsán térek ki Frühwirth Mátyás képviselő urnák arra a kérésére, hogy a belügyminiszter igyekezzék a kiadandó munkálatoknál a kisiparosság érdekeit figyelembe venni és az alája rendelt hatóságokat is ilyen értelemben utasítani. Én készséggel honorálom majd határozati javaslatát. (Helyeslés.) Mindent megteszek, eddig is megtettem, csakhogy a lehetetlen helyzetet nem én teremtettem nekik, hanem a kisiparosság teremti nekem, mert tényleg ők drágábbak voltak eddig minden konkurrensüknél, a szabályrendelet pedig tiltja, hogy a munkát a legdrágább ajánlattevőnek adja az ember oda, ha a többinek megbizhatósága ellen kifogás nem tehető. (Esztergályos János : Lehetőleg ne külföldről hozassák be !) Talán lehet majd a szabályrendeletet ebben a vonatkozásban megváltoztatni, hogy módunk legyen törvényes alapon megfelelőbben honorálni a kisiparosságnak ezt az óhaját. A rendőri felügyeleti díjakat illetőleg kifogásoltatott, hogy a kiküldött tisztviselők felügyeleti díjakat kapnak. Ez azonban az illető vállalatok, vagy üzemek részéről nem közvetlenül adatik a tisztviselőnek, hanem a díjösszeget az én intézkedésemre közös hivatalos kasszába űzetik be és onnan utalják ki a megfelelő skála és rangosztály szerint. Nem áll tehát fenn az az aggodalom, amelyet a t. képviselő ur felhozott, hogy ez a tekintélyt sértené. Amint ugyanis már említettem, az illetők ezeket az összegeket nem közvetlenül kapják kézhez. Kifogásoltatott egj részről a folyamőrségnek bizonyos tekintetben rossz elhelyezése. Teljesen igaza van az e tárgyban felszólalt igen t. képviselő urnák, hogy annak egy kis része, talán 50 ember még ma sincs megfelelően elhelyezve. A magam részéről törekedni fogok a megfelelő összegek rendelkezésre bocsátásával arra, hogy a folyamőrségnek is minden egyes tagja megfelelő elhelyezésben legyen részesíthető (Kabók Lajos : Már épitik a kaszárnyákat.) Áttérek most az általános kérdésekre, amelyeket Berki Gyula, Tóth Pál, Ötvös Lajos képviselőtársaim a részletes és általános vita során felemlítettek. Ezek beletartoznak mind azokba a kérdésekbe, amelyekről magam is megemlékezni kívánok. Elsősorban reflektálni kívánok csak pár szóval Csák Károly t. képviselőtársam fejtegetéseire. 7. ülése 1928 április 20-án, pénteken. Nagy élvezettel hallgattam felszólalását. (Kabók Lajos: Azt kivánta, hogy május l-e legyen nemzeti ünnep.) Valóságos oázis volt részemre az ő felszólalása. Politikai eszmefuttatást tartott a képviselő ur elméleti alapon, hogy a politikának milyen irányelveket kell szem előtt tartania és melyek azok az irányzatok, amelyeknek a jövőben érvényesülési lehetőségeik vannak. Ezek a fejtegetések igen érdekesek voltak, bár nem mindenben osztozom a képviselő ur felfogásában, különösen nem annak végső konklúziójában. Az ő végkonkluziója ugyanis az, hogy a szociáldemokratizmust örök sirba tenné a nemzeti szocializmus. Én azonban a magam részéről nem hinném, hogy az ó-hazában, Európában, az ó-kontinensen ez a kérdés ilyen könnyen volna megoldható. (Esztergályos János : Nem lehet olyan egyszerűen megoldani !) Amit ő mondott, az tudományos fejtegetés, amely elméleti téren mozog. Tudom, hogy Ausztráliában, valamint Amerikában is igen érdekes ennek a kérdésnek fejlődése. Viszont az is tagadhatatlan, hogy ennek a szociális kérdésnek a kiindulási pontja egészen más Európában, mint azokban az országokban, ahol az régibb keletű, s amelyeknek berendezkedése is egészen más. E tekintetben több kísérlet történt. Utalok pl. Németországra, ahol a Staatssocializmust próbálták megvalósítani, amelynek azonban erősebb eltérései vannak az itt felvetett gondolattól. Az eszme abszolúte nem vált be, mert azokat az ellentéteket, amelyek fennállottak, az elmélet talán ki tudja egyenlíteni, de az életben sokkal nagyobb nehézségekbe ütköznek. Mi tehát ezekben a kérdésekben közép utón járunk, midőn a szociális kérdések megoldását részben állami támogatással, részben maguknak az érdekelteknek bevonásával, ugy a munkaadók-, mint a munkásoknak bevonásával igyekszünk megoldani. Lehet, hogy ez is egészséges megoldása a fennforgó kérdésnek, s így is eljuthatunk az elméletnek arra az eredményére, nevezetesen a nemzetköziség megszüntetésére és a munkások nemzeti alapra való helyezkedésére. Ez persze máról-holnapra nem mehet, de az elégedetlenség lecsökkentésével mindenesetre sokkal kedvezőbb talajt tudunk találni a nemzeti gondolat érvényesítésére, mint ha a törekvés nem az, hogy megnyugtatást és megelégedettséget teremtsünk, hanem ahol a cél ennek az ellenkezője, és eredményeket épen az elégedetlenség révén óhajtanak elérni. Az én felfogásom és az igen t. képviselő urak felfogása között ez a lényeges különbség. Mi megelégedettséget kívánunk teremteni és erre a megelégedettségre akarunk építeni Nem elégedetlenséget akarunk teremteni. (Esztergályos János : Ki akarja ezt"? — Derültség a jobboldalon.) Akarni nem, de csinálják a képviselő urak, és maga az elmélet is olyan, hogy az elégedetlenséget kell megteremteni. Csakhogy amikor az elégedetlenséget megteremtették, — utalok a marx-i ideák végkonkíuziójáia, Oroszországra, — ott méltóztattak látni- hogy hova jut az elmélet, amelyet a gyakorlatban minden korlát nélkül akarnak végrehajtani. (Esztergályos János: Az elnyomatás és kizsákmányolás idézi elő az elé* gedetlenséget — Zaj,) T. Képviselőház ! A jövőre vonatkozólag a magam munkaprogrammját a következőkben kivánom kijegecesiteni. (Rothenstein Mór: Minister ur, valamit a titkos választójogról !) Arról már nyilatkoztam, azóta felfogásom nem változott. (Zaj.) Szándékom van május hónapban két, esetleg három törvényjavaslatot benyújtani, de kettőt feltétlenül szeretnék. Az egyik egy rövid törvényjavaslat, amely a jelenlegi törvényhatósági bizottságok megrögzitését kívánja legkésőbb egy évre, (Zaj a szé<sőbaloldalon.) de legalább azon az