Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

176 Äz országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. és építéseket tett kötelezővé, úgyhogy a bérlet rentabilitása csak abban az esetben volt biztosit­ható, ha hosszabb időre adatik bérbe az illető terület. Aki a gazdasági szerződésekkel foglalko­zott, ezt természetesen világosnak fogja tartani." A képviselő ur azt is emiitette, hogy a bel­ügy ministerium, illetőleg az állam kölcsönt adott a bérlőknek. Sem a belügyministerium, sem az állam nem adott kölcsönt a bérlőknek, de még a rekompenzációs vagyon sem adott kölcsönt, ha­nem a szerződésben volt egy pont, amelyben a bérlőket kötelezték épületek építésére, amelyeket saját költ egükön tartoztak felépíteni, s amely pont szerint ezeket ; z épületeket a rekompenzá­ciós vagyonnak a bérlet lejárta után az akkoii becsérték^ szerint kell megváltania. Mivel ez a néhány év is igen nagy tőkét, majdnem nyolc milliárdos tőkebefektetést igényelt, hogy az épít­kezések is megfelelően történjenek, indokoltnak láttam egy bizonyos összeget rendelkezésre bccsá­tását és a magam rezsijében építtettem fel a szükséges gazdasági épületeket. Ok a bérletnek tartamára bizonyos százalékokat térítenek. Két különböző téritési összeg állapíttatott meg: 7 és 4%. Ez attól függ, vájjon hasznos, jövedelmező befektetésről, vagy pedig egyszerű, épületbe való befektetésről van-e szó. Az átvétel ugyanolyan feltételek mellett történik, mint amelyek a szer­ződésben biztosítva vannak. Nyilvánvaló ezekből, hogy igen gazdaságosan és helyesen történt ennek a kérdésnek a megoldása. Hogy ezt nem lehetett ott — hiszen nem is kérték abban az időben — kisgazda embereknek bérbe adni, ennek oka abban rejlik, hogy az egy viz járta és szikes terület. Azon a területen óriási nagy kanalizálás történt, amely igen nagy össze­get igényelt. Az egész területnek az a része, amely szántómüvelésre használható, feltöretett, ugy hogy ebből a 3000 katasztrális holdból körülbelül 450 hold az a terület, amely vad szik, amely meg­maradt ebben az állapotában. Legelőnek megha­gyatott körülbelül ugyanennyi terület, miga többi teljes müvelés alatt áll. Körülhatároltatott az egész birtok, vasút is építtetett ugyanebből az összegből, szeszgyár is szándékoltatik építtetni, Jtt tehát egy teljesen modern gazdálkodásnak alapjai vettettek meg, ugy hogy ennek a birtok­nak mai értéke az átvett értékhez viszonyítva ki sem számitható. Mi minden ténykedésünkben és munkálkodásunkban a földmivelésügyi ministé­riumnak szakértőit vesszük igénybe, s ott az építkezéseknél is és egvállalában a gazdasági tervek felülvizsgálatánál is a mezőbegyesi állami birtok igazgatósága véleményének meghallgatá­sávah és segítségével történik az összes ügyek intézése. Meg lehet róla győzővé t. képviselő ur, hogy én a magam intézkedéseimben mindig reális ala­pon igyekszem működni és minden kritikát elvi­selek, sőt azt szívesen veszem és örülök is neki. Szeretnék mindenre válaszolni, nem tudom azon­ban, hogy az időből fogja-e futni. At. képviselő ur bizonyos éllel emiitett volt egy szintén jelentéktelen kérdést, a »Finom kis lakás* cimü darab kérdését. Ez a darab egyszer lett betiltva, és akkor is én tiltottam be. Megen­gedem, hogy egy kissé késedelmesen történt a be­tiltás, de egy hirtelen rosszullét folytán egy két napig betegeskedtem, és ezért késett a döntés, mert ebben az ügyben a döntést a magam részére tartottam fenn. Nem kétszer történt itt a beszün­tetés, és az sem áll, hogy az első döntés után újból megengedték a darab játszását. Ebben én teljesen magam intézkedtem és magam mérlegel­tem a helyzetet, mert érdemesnek tartottam ezt a színdarabot arra, hogy igenis a betiltó rendel­kezést magam személyesen hozzam meg. (Eszter­gályos János : Állítólag délben kapta a színház az értesítést, hogy este nem szabad a darabot elő­adni. — Derültség.) Ezt már nem tudom, ez rész­letkérdés, amely nem reám tartozik. (Esztergályos János : Ez nem olyan egyszerű !) A t. képviselő ur kifogásolta a túlságos bürok­ratizmust is és az autonómiának kivánt szélesebb tért biztosítani, — a felvetett általános jellegű kér­désekkel később fogok foglalkozni — ReischI Ri­chard t. képviselő ur viszont ismét a belügymi­nistert hivta fel, hogy intézkedjék. Ugy látom, hogy a képviselő urak felfogása nagyon eltérő abban a tekintetben, hogy centralizálni kell-e, vagy pedig decentralizálni a közigazgatást. Az egyik ügyben centralizációt kivannak, a másik ügyben pedig decentralizációt. Berki Gyula kép­viselő ur például^ decentralizációt kivan, mig ReischI Richard képviselő ur a Balaton-ügy inté­zésében centralizációt és razziákat követel tőlem, hogy ott azokat a szállodákat, amelyek sem kom­fort, sem tisztaság tekintetében meg nem felelőek, megrendszabályozzam. Ebben a t. képviselő urnák teljesen igaza van, mert épen az a legnagyobb baja az egész balatoni fürdőzésnek, hogy drága és rossz. Tessék azt olcsóvá és jóvá tenni, s akkor az egész balatoni fürdőzés kérdése meg van oldva ! Gaal Gaston t. képviselőtársam — sajnálom, hogy nincs itt — tárcám keretén belül két kér­dést érintett : a husvágódíjaknak a községi állat­orvosoktól való elvonását és egy gyüszüsjáték gyakorlását említette volt fel. A husvágódíjak elvonására vonatkozólag az igen t. képviselő ur tévesen hivatkozott egy ren­deletre, amikor azt mondotta, hogy én pár héttel ezelőtt adtam volna ki egy ilyen rendeletet. Ezt a rendeletet még az elődöm 1924-ben adta ki és pedig az 1924 : IV. tcikkben nyert felhatalmazás alapján. A kérdés tulajdonképen az állatorvosok­nak teljes megnyugvása mellett rendeztetett, amennyiben igaz az, hogy bár mindenféle ilyen pótlék és mellékdíjazás beszüntettetett, de az ő illetményeik a X. fizetési osztálytól a VIII. fize­tési osztályig emelkedőleg soroztattak be. Kikötte­tett természetesen a törvényes rendelkezések alap­ján kiadott rendeletekben az, hogy a vágatási díjakat, amelyeket a községek állapítanak meg, rendszeresen nem élvezhetik, ellenben semmi akadálya nincs annak, hogy ezekből a díjakból bizonyos részt az illető községek érdemes állat­orvosoknak ne adhassanak. Őket tehát sérelem nem érte, miután illetményeik besorozása és fize­tési osztályuk megállapítása sokkal kedvezőbb helyzetbe juttatta őket az eddigi állapotnál. Ami a gyüszüsjátékokat illeti, erre nézve any­nyit kivánok mondani, hogy én semmiféle ilyen hazárdjátékhoz, amely a hozzá nem értő és tudat­lan nép kizsarolására vezet, hozzájárulásomat nem adom, s még mielőtt ez a beszéd elhangzott volna, ministeriumomban az illetékes ügyosztály egy olyan rendelet kidolgozásába kezdett amely az ilyen játékokat a jövőre teljesen lehetetlenné akarja tenni. Meskó Zoltán 1. képviselőtársam egy igen érdekes témát vetett fel, amelyen az ember csak csodálkozhatik. Hiszen nemcsak arról az egy-két torzesetről van szó, amelyet az igen t. képviselő­társam megemíite l volt. Szerelle és Bajaszent­istván községekről, amelyek Pest-Pilis-Solt-Kis­kun vármegyéhez tartoznak, az egyik azonban Bajával van összeépítve, a másik pedig nyolc kilométerre esik Baja alatt, ugy, hogy mind­kettőnek Baján keresztül kell mennie, ha az összes hivatalokat és i maguk hivatalait valóság­ban fel akarják keresni és megakarják találni. Méltóztassék elképzelni, hogy ma már 1928-at írunk és ezek az álhpotok még mindig fenn­állnak.

Next

/
Thumbnails
Contents