Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 175 a valóságot. Ha ugyanis a belügyi kormányzat a maga konszolidációs programmját meg nem valósítja, itt nincs meg sem a kulturális fejlődés, sem a gazdasági fejlődés, sem a pénzügyi fejlődés lehetősége. (Berki Gyula : Félre méltóztatott érteni ! Én ezt arra értettem, hogy tisztán rendőri eszközökkel nem lehet semmit sem elérni !) Ez nincs itt mondva. Én felolvastam ezt, amint a képviselő ur mondta, s én, aki magyarul tudok — gondolatolvasó természetesen nem vagyok, — ezt igy értelmezem és mindenki igy értelmezi. Mondom, ezt annak tulajdonítom, hogy a képviselő ur ebben a minőségben még újonc, és remélem, hogy az idők folyamán jobban bele fogja magát ebbe a minőségébe gyakorolni. (Derültség a jobboldalon — Berki Gyula : Köszönöm a biztatást ! — Szilágyi Lajos : Nem hivják vissza ? — Esztergályos János : Azért mondtam, hogy bátran meg kell mondani ! — Derültség.) A képviselő ur felhoz egy esetet, ahol a közigazgatásban egy uj szellem inaugurálását látja. Nevezetesen ezt az uj szellemet lát ja egy újonnan megválasztott alispán személyében, aki igen talpraesett székfoglaló beszédet mondott, s akivel nemcsak a képviselő ur, hanem természetszerűleg én is egyetértek, lévén nekem több közöm ehhez a dologhoz, mint a képviselő urnák. (Berki Gyula : Én csak örülök rajta !) De a képviselő ur ezt nekünk és különösen az államtitkáromnak ajánlja figyelmünkbe. Én vindikálhatok magamnak annyit, épen ebből az esetből kifolyólag, hogy én láttam szükségét annak és tettem lehetővé a helyzetet arra, hogy ez a beszéd elhangozzék. A képviselő urnák akkor talán nem nekünk kell ajánlania, hogy ez a friss szellem a vármegyékbe beköltözzék, hanem inkább talán elismeréssel kell lennie azért, hogy ennek lehetőségét megadtuk. (Berki Gyula : Ez nem a minister urnák szólt ! Méltóztassék csak elolvasni !) Mint em itettem, az államtitkár ur épugy közreműködik ebben, mint én. A fele természetesen engem illet, de megéreztem azt, hogy a képviselő urnák bizonyos érzelmi ellentétei vannak az én államtitkárommal. (Berki Gyula : Nem, nagyon szimpatikus nekem egyénileg ! - Sztranyavszky Sándor : Veszem észre ! — Derültség.) Ennél a kérdésnél tehát mindazok ellenére, amiket a képviselő ur mondott, mégis csak az volt az intenciója, hogy itt a belügyi kormányzatnak olyan dolgot ajánljon figyelmébe követendő például, amely példát maga aministerium állított fel. Nincs tehát reá szükségünk igen t. képviselő ur, mert ugyanabban a felfogásban vagyunk ezen a téren, mint maga a képviselő ur. Ha ezt nekünk figyelmünkbe ajánlja, akkor talán én ajánlhatnám ezt a képviselő urnák figyelmébe, mint olyan ténykedést, amely abban az irányban igyekszik haladni a jövőben is más helyeken is, amint ebben az esetben megtörtént. A harmadik dologban, amire a képviselő ur célzott, különösen kidomborodik a szeretete az államtitkár ur személye iránt, ahol i i az álBethlen Istvánokról méltóztatik beszélni. Nem akarok élcelődni, mert sokkal jobban becsülöm az igen t. képviselő ur személyét és barátságát is, semhogy ilyen dolog fölött erről a helyről viccelődjem. Én azonban kevés olyan magyaros, nyilt és őszinte vágású embert ismerek, mint amilyen az én államtitkárom. Hogy ő ál-ember és álBethlen István volna, ezt mindenkire rá lehetne fogni, csak épen ő reá nem. (Berki Gyula : Kedves minister ur, ez nem arra vonatkozik !) A képviselő ur a gondolatait, ugylátszik, magának tartotta meg, mert ezeket ebből^ kiolvasni én nem tudom, hanem inkább a személyi vonatkozásokat látom. (Berki Gyula: Ami Bethlen Istvánnál erő. az Sztranyavszky államtitkárnál erőszak !) Ezt ma méltóztatott megismételni, de itt ez nem foglaltatik. Én a képviselő urnák március 19-én elmondott beszédére hivatkozom. A képviselő ur mai felszólalásában emiitette volt az orosi gazdaság ügyét. Ez mindenesetre egy, igen érdekes eset, azonban természetesen nem ugy áll, mint ahogy a képviselő ur azt szives volt előadni. Azok a férfiak ugyanis, akik a képviselőurat ott lent Nagyszalontán felvilágosították, természetesen nem igen lehettek tájékozva ennek az ügynek részleteiről, különösen kiinduló pontjáról és további fejlődéséről Ez mindenesetre egy belügyministeri tisztviselőnek az érdeme, aki kiböngészte a trianoni szerződésből a magyar államnak azt a jogát, hogy a kettévágott vármegyék és községek vagyonában bizonyos tárgyalási lehetőség van, hogy a megszállott területen levő és a nálunk maradt vagyonokban az illető újonnan keletkezett ország és Magyarország között rekompenzációs tárgyalásoknak van lehetőségük és helyük. Ilyen tárgyalások voltak Romániával, amelyek be is fejeződtek. Parafálás előtt van a Jugoszláviával hasonló tárgyban kötött szerződés, ellenben a tárgyalások nem indultak meg Csehszlovákiával szemben, ahol a nagyobb összegű, ilyen természetű követelés áll fenn. A románokkal tehát ez a szerződés megköttetett, és az orosi gazdaság addig, mig az meg nem köttetett, román kezelés alatt állott- Ezért sürgősen kellett ebben a dologban intézkedni, ugy hogy Nagyszalontának módja és ideje sem volt, hogy jelentkezhessek. Ezt a gazdaságot birtokba kellett venni. Ebben az időben történt azután, hogy ez á birtok 1925 őszén húsz éves szerződéssel bérbeadatott, nem egy főorvosnak és gyárigazgatónak, hanem Göttmann Andor uradalmi főintézőnek és László Sándor mezőgazdasági gépgyári vezérigazgatónak. (Berki Gyula: Van egy csendes társa, egy szanatóriumi főorvos!) Lehetséges, valószínűen ez nyújtotta az anyagi eszközöket. Ezt a szerződést ugy az igazságügyi ministernek bemutatták jogügyi szempontból, mint a földművelés-: ügyi minister urnák, s a szerződést az ő hozzájárulásukkal hagyta jóvá az akkori belügy minister ur. Ezt hangsúllyal mondom. A képviselő urnák a közlegelőkre vonatkozó észrevétele sem áll fenn. Ebben a szerződésben — minthogy túlnyomó részben legelő terület volt a bérbeadott terület - biztosították azt a jogot, hosjy a terület feltöressék, illetőleg lehetősége megadassék. Erre.a földmivelésügyi ministéri um illetékes osztályának figyelmét külön is felhívták. Az illető osztály javaslata alapján a földmivelésügyi minister ur ehhez hozzá is járult. À képviselő ur azt mondotta, hogy reflektált erre a területre Nagyszalonta község is, meg akarta venni. Tény az, hogy jelentkezett, mint vevő, és ugyanolyan Összegért akarta megvenni, mint ahogy azt az egyezmény végrehajtása során felszámitotta volt a két ország egymás között» de erre nemcsak Nagyszalontának volt jogosultsága. Ez ugyanis egy kommasszált rekompenzációs vagyon, melynek felosztása csak az idők folyamán fog megtörténni. Hogy mennyire nem volt Nagy* szalonta abban a helyzetben, hogy megvehesse ezt a birtokot, ez kitűnik abból, hogy csak egy év múlva jelentkezett, amikor már a birtok húsz évre bérbe volt adva. (Szilágyi Lajos : Miért kellett ezt húsz évre bérbe adni?) Nagyszalonta az adóját nem tudta megfizetni, úgyhogy mi ki is utaltuk részére abból a rekompenzációs vagyonból járó készpénzrészletét, hogy adóját ki tudja fizetni. Márrnost miért köttetett húsz évre a szerződés ? (Szilágyi Lajos : Ilyen bizonytalan helyzetben!) A helyzet erre vonatkozólag nem bizony tála». A szerződés- azért köttetett húsz évre, mert ez olyan szerződés, mely feltöréseket engedélyezett